Piacmese
– Ez biztosan lopni akar –olvasni szemekben, mozdulatokban. Melegítős, szoláriumbarna férfi érkezik, kezében hatalmas papírdoboz, benne fonynyadt hagymaszárak, sárgarépa használhatatlan zöldje. Egyike a legtehetősebb itteni zöldségeseknek, a piacon árult már az apja is. Közelít a kuka felé, ami mellett a gyerek áll. A gyanakvó szemekben most egy másfajta várakozás. Vajon elzavarja? Odébb tessékeli? De ő nyugodt, már-már kimért mozdulatokkal emeli a műanyag hulladéktartó tetejét, önti a szemét nagy részét az edénybe.
Aztán a halom tetejére a másik kezéből két csomagot rak oda. Az egyikben egy kiló krumpli, a másikban fél kiló eper lehet. Hibátlan, tökéletes áru. A szemlélődők értetlenül néznek. A kölyök széles mosollyal nyúl a kukába, veszi el a két zacskót, s teszi a többi, korábban kibányászott zöldség mellé. Alig látni – s már mindenki úgyis másfelé figyel –, hogy távozóban a kezével olyan mozdulatot tesz, mintha megsüvegelné.