– Egyes szocialista politikusok politikai szándékot sejtettek Hagyó Miklós őrizetbe vételének időzítésekor. Tudatos döntés volt, hogy közvetlenül az új parlament eskütétele után vették őrizetbe?

– A BKV-ügyek nyomozása akkorra került abba a fázisba, amikor már elegendő bizonyíték gyűlt össze ahhoz, hogy Hagyó Miklóst a terhére róható bűncselekmények elkövetésének megalapozott gyanúja miatt gyanúsítottként hallgathassa ki a rendőrség.

– Pontosan az új parlament alakuló ülésének napjára gyűlt öszsze elegendő bizonyíték?

– Természetesen nem az őrizetbe vétele napján került a hatóság birtokába a perdöntő bizonyíték, amely megalapozta a meggyanúsítást. De nem is hetekkel vagy hónapokkal korábban. De mire elegendő bizonyíték gyűlt össze, már nem ülésezett a parlament. Azoknak a képviselőknek a kiadatása ügyében, akik indultak a választásokon, az Országos Választási Bizottság volt jogosult eljárni. Azonban a testület hatásköre mentelmi ügyekben nem terjedt ki azokra a képviselőkre, akik nem mérettették meg magukat újra. Az ő mentelmi joguk az új parlament eskütételéig fennállt, felfüggesztéséről pedig csak az Országgyűlés plénuma, az összes képviselő kétharmadának egyetértésével dönthetett volna.

– Korábban a Magyar Nemzetben közölt interjúikban két volt BKV-s vezető is súlyos bűncselekményekkel vádolta meg Hagyó Miklóst. Fel sem merült önökben, hogy a nyilatkozatokban megfogalmazott vádakkal szembesülve esetleg megszökik?

– Elvben megtörténhetett volna. Ez azonban nem változtat azon, hogy a nyomozóhatóság csak a törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén hallgathat ki valakit gyanúsítottként. Jelen esetben a rendőrség döntött arról, mikor és milyen bűncselekmény gyanúját közlik Hagyó Miklóssal, sem a gyanúsítás ténye, sem annak tartalma vagy időzítése nem közvetlenül ügyészi döntés nyomán alakult így.

– Fokozott ügyészi felügyelet mellett zajlik a nyomozás. Nyilván előre egyeztetett önökkel a rendőrség, hogy mikor és mire készül.

– Természetesen. Azonban a fokozott ügyészi felügyelet nem azt jelenti, hogy az ügyészség lépésről lépésre előírja a nyomozóhatóságnak, hogy mit tegyen vagy mit ne tegyen. A BRFK leírta nyomozástaktikai elképzeléseit, amelyekkel mi egyetértettünk. Adott volt egy helyzet, nevezetesen, hogy egy mentelmi joggal érintett személy mentelmi jogának felfüggesztésére gyakorlatilag már nem volt mód, ugyanakkor a rendőrség olyan információ birtokába került, amely szerint a leendő gyanúsítottjuk elhagyni készül az országot. Mindezekből egyenesen következett, hogy a rendőrség abban a pillanatban lépett, amikor azt törvényesen megtehette.

– Bűnszervezetben elkövetett hűtlen kezeléssel és más bűncselekményekkel gyanúsítják Hagyó Miklóst, a BKV egyes volt vezetőit, vezető beosztású munkatársait és városházi politikusokat. De ki a keresztapa, ki a bűnszervezet feje?

– Ma még nem lehet erre a kérdésre egyértelmű választ adni. Ez nem a Keresztapa című film, hanem valódi nyomozás. A büntető törvénykönyv azt a három főnél nagyobb speciális csoportot nevezi bűnszervezetnek, amely huzamosabb ideje, pontos feladatmegosztás szerint működik, és tagjai öt évnél súlyosabb büntetéssel fenyegetett bűntetteket követtek el. Ennek a minősítésnek egyfelől a büntetés kiszabásakor van jelentősége – a kiszabható büntetés felső határa e minősítés folytán a kétszeresére emelkedik –, másfelől a terheltek vagyonával összefüggésben megfordítja a bizonyítási terhet. Ha valakit bűnszervezetben elkövetett bűncselekménnyel gyanúsítanak, akkor már nem a hatóságnak kell bizonyítania, hogy a háza, autója, nyaralója bűncselekményből származik, hanem a terheltnek kell igazolnia az érintetlenségét, azaz azt, hogy a vagyona – melyet a hatóságok az eljárás során az okozott kár megtérítése érdekében zár alá vehetnek, később elkobozhatnak – nem a terhére rótt bűncselekményekből származik. Ugyanakkor a bűnszervezet fogalmának értelmezése a joggyakorlatban sem mindig egyértelmű.

– Tudják vagy sejtik már, hogy mekkora ez a bűnszervezet? Bővülhet még? Bekerülhetnek a gyanúsítottak közé további politikusok?

– Elvben, akiket már kihallgattak gyanúsítottként, és közölték velük, hogy valamilyen, bűnszervezetben elkövetett bűn cselekménnyel gyanúsítják őket, azok a bűnszervezet tagjának tekintendők. Nem zárható ki azonban, hogy tovább bővül a kör. Nőhet azoknak a köre, akiket azzal gyanúsít majd meg a rendőrség, hogy tettüket bűnszervezetben követték el, de akár újabb gyanúsítottak kihallgatására is sor kerülhet. Azt ma még nem lehet megmondani, kik voltak a szervezet irányítói, és kik vettek részt egyszerű beosztottakként a bűnszervezetben, mint ahogy azt sem, hogy a kihallgatások és az újabb bizonyítékok értékelése alapján kerülhetnek-e még be mások bármilyen minőségben és minősítéssel a gyanúsítottak körébe.

– A hivatalban lévő kormány rendteremtést ígért, a korrupció, a közpénzek magánzsebekbe vándoroltatásának megszüntetését. Felteszem, az elkövetkező hetekben, hónapokban feljelentések sorát kapja majd az ügyészség az előző kormányokhoz köthető ügyekben, amelyekben nyomozniuk kell.

– Amennyiben a feljelentett cselekmény bűncselekménynek minősül, és a feljelentésből vagy a feljelentés-kiegészítés során elegendő adat birtokába jutunk, akár mi, akár a nyomozóhatóság, elrendeljük a nyomozást. Ugyanis az a bűncselekmény, amit a Btk. annak minősít. És ami bűncselekmény, az kormányváltástól, az ilyen vagy olyan párti politikusok állásfoglalásától, érdekeitől és véleményétől függetlenül is az. Ami pedig nem, az nem az, s abban el kell utasítani a feljelentést, vagy ha a nyomozás során derül ki, hogy az adott cselekmény nem bűncselekmény, meg kell szüntetni a nyomozást, bárki, bármilyen megfontolásból tette is a feljelentést. Számos olyan ügyben tart már a nyomozás, amelyeket a választásokon győztes pártok politikusai az „azonnal és mindenképpen kivizsgálandó” ügyek között emlegettek. Tart a nyomozás a Kopaszi-gát, a 4-es metró és aMargit hídi beruházás, valamint a Rácfürdő és az MTV-székház ügyében. Az már a rendőrségi statisztikából is látszik, hogy egy év alatt megkétszereződött a korrupció gyanújával indított eljárás. Nincsenek kétségeim afelől, hogy a „gyanús szerződések” miatti feljelentések száma az elkövetkező időkben tovább fog nőni. Bármiről legyen is szó, csak az számít, hogy a feljelentett cselekmény bűncselekmény-e.

– Úgy érti, vannak és lesznek, akik amolyan biztos, ami biztos alapon feljelentést tesznek, csak azért, hogy ha a hatóságok elutasítják a feljelentésüket, moshassák a kezeiket?

– Voltak, vannak és tartok tőle, lesznek is ilyen feljelentők és ilyen feljelentések. Bár az efféle ügyek sok erőt, időt és energiát kötnek le, nem tehetünk mást, bárkitől érkezett is a feljelentés, ki kell vizsgálni az abban foglaltakat, és így vagy úgy, dönteni kell a további teendőkről.

– Elég erős és intakt-e az ügyészség, azon belül is a fővárosi ügyészi szervezet ahhoz, hogy az emberek elhiggyék, nem politikai megrendelésre nyomoztat, és az eljárások kimenetelét sem befolyásolhatja egyetlen pártpolitikus sem?

– Mi nem tehetünk mást, mint amit számunkra a törvények előírnak. Ha a feltételek adottak, elrendeljük a nyomozást, ha nem, akkor feljelentés-kiegészítést rendelünk el vagy egyszerűen csak elutasítjuk. Döntésünkkel szemben az érintettek jogorvoslattal élhetnek, és akkor a felettes ügyészség döntése egyértelműen minősíti a mi munkánkat is. Ha pedig az ügy bíróság elé kerül, akkor az ítélet magáért beszél. Aki ezek után is vitatja a döntéseinket, talán inkább önmagáról állít ki bizonyítványt.

– Ha az ügy a bíróság elé kerül...

– Sokszor bíráltak minket azért, mert az ügyészség, úgymond, nem engedte bíróság elé az ügyet. Nos, az ügyészt köti a törvény. A törvény pedig azt mondja ki, hogy akkor emelhet vádat, ha a vádemelés törvényi feltételei fennállnak. Magyarul: a cselekmény bűncselekmény, és a terhelttel szemben a személyre szabott büntetőjogi felelősség megállapítható, és azt bizonyítékokkal a vádló alá is tudja támasztani. Az ügyészségnek megvan a maga feladata és felelőssége a büntetőeljárásban, amit nem háríthat a bíróságra csak azért, mert valakik úgy gondolják, bizonyos ügyekben jobb lenne, ha a bíróság mondaná ki az utolsó szót.

– Úgy tudjuk, már most is komoly létszámgondokkal küzdenek. Képesek lesznek a növekvő számú, politikailag kényes, nagy (sajtó) érdeklődésre számot tartó ügyek szakszerű és törvényes nyomozását felügyelni, irányítani, határidőre befejezni?

– Nehezen. Az Alkotmánybíróság döntése értelmében minden tárgyaláson jelen kell lennie az ügyésznek. Ez, valamint a társasházak felügyeletét ez év január elsejétől az ügyészség hatáskörébe utaló parlamenti döntés jelentősen megnövelte a terheinket. A Legfőbb Ügyészség létszámnövelésre kért és kapott lehetőséget. A Fővárosi Főügyészség hatvanegynéhány új ügyészt állíthat munkába. Kérdés, honnan lesz nekünk hatvanegynéhány új ügyészünk, s ha lesz, hová ültetjük le őket, honnan kerítünk széket, asztalt, számítógépet a számukra? Az ügyészi munka gyökeresen megváltozott az elmúlt években. A jogalkotó egyre több és több feladatot ró az ügyészségre anélkül, hogy a teljesítésükhöz szükséges feltételeket maradéktalanul biztosítaná. Az ügyek jogi megítélése egyre bonyolultabb. És sok esetben nem is a vádirat elkészítése adja a legtöbb munkát, hanem azok az intézkedések, amelyekre az elmúlt évek törvénymódosításai adtak lehetőséget. Olykor egy látszólag egyszerű ügy is tetemes adminisztrációval jár. Ezért is vetjük fel időről időre, hogy a bírókhoz hasonlóan az ügyészeknek is legyenek olyan jogi asszisztenseik, titkáraik, akik a nem érdemi jogi munka egy részét leveszik az ügyész válláról.

– Az elmúlt években több, a büntetőeljárások gyorsítását, egyszerűsítését célzó törvénymódosításról is döntött a parlament. Úgy tűnik, szinte egyiket sem alkalmazzák.

– Ez talán nem véletlen. Vegyük például a köznyelvben tévesen vádalkunak nevezett tárgyalásról lemondás intézményét. Ez nem az amerikai filmekből ismert vádalku, amikor az ügyész és a védő a cselekmény minősítésén és a vádemelés kérdésén alkudozik. Itt csupán az a kérdés, hogy enyhébb büntetés érdekében tett beismerő vallomás esetén tárgyalás nélkül járnak-e el a legfeljebb nyolcéves büntetéssel fenyegetett ügyben vagy sem. Ha az ügyésznek kőkemény bizonyítékai vannak, nem enged, hiszen miért is engedné, hogy kisebb büntetéssel megússza a vádlott, mint amit a tárgyaláson kaphatna. Ha nem elég erős a vád, akkor pedig a védelem nem mond le a tárgyalásról, ahol esetleg fel is mentetheti a védencét. Nem véletlen, hogy szinte nem is kapunk ilyen kezdeményezést a vádlottaktól. Egy másik jogintézmény, a tárgyalás mellőzése esetén, a vádlott nem köteles elfogadni a döntést, bármikor kérheti a tárgyalás megtartását, s így az egyszerűbb eljárás bonyolultabb, de legalábbis hosszabb lesz. És szinte valamennyi, a jogalkotó kinyilatkoztatott szándéka szerint az eljárások egyszerűsítését, gyorsítását és olcsóbbá tételét célul tűzött újításnak van valami hibája, ami a gyakorlatban sokszor nehezen alkalmazhatóvá teszi. Túlságosan szűkre szabta a jogalkotó az igazságszolgáltatás mozgásterét.

Az ügyészt köti a törvény