„Valakiknek útban vagyunk”
– Terézváros neve az utóbbi másfél évben egyenlővé vált a botránykerület fogalmával.Elég csak az Andrássy úti palotaügyeket, az ügyészségi vizsgálatokat említeni. Ön mindannyiszor cáfol, de ez kevésnek tűnik. Tényleg alaptalanok lennének a vádak?
– Eddig harminc sajtópert nyertünk az úgynevezett Andrássy úti paloták ügyében. Nyilvánvaló, hogy egy „jól bedobott” gyanúsítgatás azonnal eléri a média és a közvélemény ingerküszöbét. Jóllehet sokszor, s tényekkel cáfoltam a gyanúsításokat, ám ez már senkit nem érdekel. Nem akarom viszonvádakkal megkerülni a kérdést, de más önkormányzatok szocialista képviselőitől hallom, a fideszes vezetésű testületeknél milyen „különös” eljárások zajlanak, milyen elképesztő döntések születnek. Annyira persze nem vagyok naiv, hogy a kreált ügyek mögött ne sejtsem a politikai-üzleti szándékot. Biztosra veszem, hogy a VI. kerület jelenlegi szocialista-szabad demokrata vezetésének a szétzúzása, ellehetetlenítése áll a háttérben. Jelenleg itt található Budapest egyik legértékesebb ingatlanegyüttese, a Nyugati pályaudvar mögötti volt kormányzati negyed állami területe, a tervek szerint kibővítve egészen a Dózsa György útig. Nagyjából azután kezdődtek el a vádaskodások és a vizsgálatok, miután ez a projekt leállt, s én kijelentettem: a kormányzati negyed előkészítése során kialkudott feltételeken a jövőben sem szándékozunk lazítani. Magyarán: ezentúl is csak a mi bevonásunkkal, a beruházóval, valamint az állammal, illetve a fővárossal közös érdekek mentén vagyunk hajlandók a kerületi szabályozási terv módosítására a Nyugati pályaudvar teljes területére. Ragaszkodunk a beépítés olyan mértékéhez, hogy biztosíthassuk az amúgy is minimális zöldfelülettel rendelkező kerület légátjárását. Továbbra is szeretnénk, ha egy jelentős, számos szabadidős és sportigényt kielégítő közpark épülne a területen. Ha a saját elképzeléseinkre nem kapunk garanciákat, úgy változtatási tilalmat rendelünk el a területre, amivel viszont megakadályozzuk a számunkra elfogadhatatlan beépítést. Ez persze nyilvánvalóan komoly érdekeket sérthet, hiszen az elmúlt időszakban több elképzelés is napvilágot látott a tervezett fejlesztésekről. Mivel valakiknek útban vagyunk, kézenfekvőnek tűnik a mi besározásunkkal megszerezni a terézvárosi önkormányzat feletti ellenőrzést.
– Lehet, de az Andrássy út esetében az egyik vád, hogy az önkormányzat jóval áron alul értékesítette ezeket a milliárdos értékű műemlék épületeket.
– Hadd kezdjem messzebbről, hiszen rajtunk, rajtam csattan az ostor, miközben 2002-es hivatalba lépésemkor csupán megörököltem azt a helyzetet, ami máig a VI. kerület egyik legrosszabb döntéséből fakadt. Nagyjából tíz Andrássy úti házról van szó, melyeket a ’90-es években még a jobboldali vezetésű önkormányzat kért és kapott meg az illetékes vagyonátadó bizottságtól, majd később hozzákezdett az értékesítésükhöz a kerület 2000-ben megszületett vagyonrendelete alapján. Pénz hiányában nem is tehetett másképp.
– De amikor ön hivatalba lépett, miért nem kezdeményezte a paloták visszaadását?
– Azért, mert a rendszer nem így működik, a vagyonátadás ugyanis egyirányú, azaz ezeket már nem lehet visszaadni az államnak. Ha egyszer megkaptuk, a miénk. Hozzáteszem, sohasem volt kötelező átvenni az épületeket, ma is vannak ilyen házak, de köszönjük, nem kérjük őket. Pláne, hogy a vagyonátadásnak az volt a feltétele, hogy a később világörökségi területen található műemlék épületeket – sok százmilliós bírság terhe mellett – 10 éven belül fel kell újítani. Ez legalább tizenöt-húszmilliárdos összeget jelentett volna, tekintettel a tragikusan rossz műszaki-gépészeti állapotokra, s hogy az amúgy sem olcsó rekonstrukciót a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megkötései alapján kell végrehajtani. Ennek ellentételezését a lakókra lehetetlenség ráterhelni egy óriási mértékű lakbéremeléssel. Az önkormányzatnak tehát forrás híján három lehetősége maradt: pályázati pénzeket szerez, így indultak a PEA-n, (európai uniós pályázatelőkészítő pályázat), de nem sikerült, hisz messze voltak még az uniós források. A másik a hitelfelvétel, amivel viszont vállalhatatlan adósságspirálba kerültünk volna. Maradt tehát az értékesítés, első körben úgy, hogy a tetőterek beépítéséért és értékesítéséért cserébe a vállalkozó elvégezte volna a házfelújításokat. Ám a műemlékvédelmi hivatal csak udvarra néző ablakokat engedélyezett, ez viszont egyetlen befektetőt sem vonzott. A KÖH ráadásul ma is csak az egyben történő eladáshoz járul hozzá, tehát gondoskodni kell az összes bérlő kihelyezéséről, magyarán a bérlemények pénzbeli megváltásáról. Mivel az önkormányzatnak erre sincs pénze, ráadásul a piaci érték legfeljebb 75 százalékát fizetheti ki a lakóknak, a legjobb döntés a garanciákkal történő eladás volt. Ennek lényege – vegyük például a sokat emlegetett Andrássy út 47.-et –, hogy a külső szakértővel felértékelt épületet forgalmi értéken, 150 millió forintért eladjuk a vállalkozónak, akinek kikötjük, hogy az összes bérlővel egyenként kell megegyeznie, s addig lakbért sem emelhet. Ezzel az eszközzel tehát nem gyakorolhat nyomást a bérlőkre, akik viszont sok esetben még a piaci árnál is sokkal többet tudnak kicsikarni a beruházótól. Bérleményük áráért másutt tulajdont tudnak vásárolni. A befektetőnek ezután természetesen a házfelújítást is el kell végeznie. Erre már van is példa, s remélem, a többit is sikerül ily módon megmenteni az utókornak. Mindez tehát úgy valósult meg, hogy egy fillérünkbe sem került, sőt csak az Andrássy út 47. esetében 150 millióval gyarapodott a kerület. Azt hiszem, ez minden, csak nem vagyonvesztés. Az pedig több mint érdekes, hogy a konstrukciót csak 2002-ig, tehát az én polgármesterségemre kiterjedően vizsgálja az ügyészség, az azt megelőző fideszes eladásokat nem firtatja. Az ő gyanúsításukkal hamar kipukkadna a lufi. Az Andrássy út 47.-ről nyár elején születhet ítélet, bízom abban, hogy a bíróság nekünk ad igazat.
– E konstrukció miatt tavaly év elején lényegében a teljesMSZP–SZDSZ-frakciót meggyanúsította az ügyészség. Ez hogyan érintette önöket?
– A képviselők a szakértő által megállapított, a kerületi bizottságok által véleményezett, megalapozott előterjesztésről döntöttek, így őket nem lehet számon kérni, pláne nem a kollektív bűnösség elve alapján. Ez utóbbi csak diktatúrákban lehetséges, ezért a gyanúsítás miatt azonnal az Alkotmánybírósághoz fordultunk, amelyik befogadta és szignálta az ügyünket, de határozat egyelőre nem született. Egyébként korábban számos bérlő pert indított ellenünk az eladások miatt, ám amikor jó feltételekkel megegyeztek a befektetővel, visszaléptek. Ma az ügyészség egyedüliként próbál hadakozni ellenünk, minden alap nélkül.
– Hasonlóan nagy port vert fel a Király utca 40. ügye. Ennek végül mi lett a sorsa?
– Bebizonyosodott, hogy az Óvás Egyesület és a Védegylet alaptalanul kiáltott farkast. A védett épület felújításával párhuzamosan, a mögötte lévő telken megtörténik a beruházó által vállalt, ezer négyzetméteres Szépkorúak Házának a kivitelezése. Az építési engedélyezés folyamatban van, hamarosan kezdődhet a beruházás.
– Mindezekből az tűnik ki, hogy továbbra is bízik a választóiban, a vádak nem szegték kedvét. Ősszel harmadjára is megméretteti magát?
– Mivel tökéletesen meg vagyok győződve döntéseim helyességéről és jogszerűségéről, nincs miért meghátrálnom. Sőt, számos programot szeretnék folytatni, újabbakat elindítani a következő ciklusban. Bízom abban, hogy bebizonyosodik a támadások megalapozatlansága, a terézvárosiak pedig értékelni fogják mindazt, amit az elmúlt nyolc évben tettünk. Büszkén állíthatom, hogy Terézváros egy valóban lakosságbarát önkormányzat. Önként vállalt feladatainkra évente több tízmillió forintot költünk, s erről idén sem mondunk le, amikor a költségvetési támogatás is jóval kevesebb, s a fővárosi forrásmegosztásból is jóval szerényebb összeggel részesültünk. Nem véletlenül nyertük el 2007-ben a szociális minisztérium és az önkormányzati tárca díját, az Idősbarát önkormányzat címet. Budapesten először mi találtuk ki a Szépkorúak kártyáját, az ötletet később sok kerület átvette. Minden 60 év fölötti lakosunk megkapja a kártyát, amellyel – a kereskedelmi kamara közreműködésének köszönhetően – Budapest-szerte négyezer elfogadóhelyen vásárolhatnak kedvezményesen. Emellett a VI. kerületi üzletekben 10–25 százalékos kedvezményt kapnak, évente négy alkalommal pedig ingyenesen tekinthetik meg bármelyik kerületi produkciót, kezdve az Operettszínházétól az Operaházéig. A választék bőséges, hiszen 14 színházunkkal, két művészeti egyetemünkkel, számos galériánkkal, kiállítótermünkkel és rendezvényünkkel Budapest kulturális fővárosa vagyunk, s ezt szeretnénk a lakosaink javára is fordítani. Épp ezért minden gyereket 18 éves koráig évente egyszer szintén ingyen elviszünk egy színielőadásra. A fiataloknak Ifjúsági kártyát bocsátottunk ki, amellyel az idősekéhez hasonló kedvezményeket kaphatnak. Hatvan, nyelveket beszélő diáknak pedig nyaranta munkalehetőséget biztosítunk: a kerület négy információs pontján két hónapig részt vehetnek a turisták tájékoztatásában. Talán az egyik legnagyobb vívmányunk mégis az élelmiszersegély-programunk, melyet négy éve indítottunk. Terézváros önálló szolidaritási központot nyitott, az Európai Élelmiszerbanktól érkező – eddig több mint 400 tonnányi – ingyenes élelmiszert ezen keresztül adjuk tovább a rászorulóknak. Ez nem kevés logisztikát, szervezést igényel sok millió forintért, de erről a lehetőségről a jövőben sem mondhatunk le. Kéthetente sok száz család jut ingyen élelmiszerhez. Nem kérünk sem jövedelemigazolást, s az sem feltétel, hogy valaki rendszeres szociális segélyben részesüljön, az egyetlen megkötés, hogy kerületi lakos legyen. Bárki, aki betér a központba, megkapja a csomagot. És mielőtt bárki szemfényvesztésnek tartaná, hozzáteszem: ezek kiváló minőségű, friss áruk, originált élelmiszerek, szó nincs arról, hogy lejárt szavatosságú termékeket küldenének Nyugat-Európából. Kezdetben sokan szégyenlősen lemondtak a lehetőségről, amit ma már nem tekintenek alamizsnának. Nagyon sok, évente összesen 2500 családnak, nagyjából kilenc-tízezer embernek, tehát a kerületben élők egyhatodának tudunk így segíteni. És hadd említsem meg még az ingyenes angol- és számítógépes tanfolyamainkat, az előbbin eddig háromezren vettek részt, többen nyelvvizsgát is tudtak tenni, utóbbira viszont újabban előjegyzést kell felvenni, mivel olyannyira népszerű, hogy az iskolai tantermek és a számítógépek nem bírják el a folyamatos oktatást.
– A sokat bírált tavalyi csendrendeletet végül módosította a kerület, utána pedig neves művészek „arcával” elindult a Csendet kérünk!-kampány.Most mindenki elégedett?
– A vitát kiváltó szigorítást az ott lakók védelmében kezdeményezte az egyik képviselőnk. Talán körültekintőbben is eljárhattunk volna, de a módosítással kiküszöböltük ezt a hibát. Az összes érintett bevonásával egyeztetés indult, ennek eredménye, hogy ma bármelyik üzlet akár reggelig is nyitva tarthat, ha ahhoz a lakók is hozzájárulnak. A vendéglősök saját etikai kódexük alapján, önkorlátozással óvják jó hírüket, az általuk finanszírozott rendőrökkel pedig az utcai rendet. Eddig jól működött a rendszer, s ebben bízom a jövőre nézve is, igaz, a valódi szezon még csak most kezdődik.
– Említette a pesti Brodwayt. A színházjárók sokat panaszkodnak a parkolásra, ezen segíthetne egy egységes teátrumnegyed kialakítása, akár úgy, hogy a Nagymező utcából – a jelenlegi torzó megoldás helyett – valódi sétálóutca születik, biztosítva a lakók és a célforgalom parkolását. Van erre elképzelésük?
– A színházkorzó második lépése lett volna a Nagymező utcai mélygarázs fölé készülő sétálóutca. Csakhogy olyan komoly lakossági tiltakozás lett az ügyből, hogy ez egyelőre nincs napirenden. Ugyanakkor belátható időn belül szükség lesz egy drasztikus forgalomkorlátozásra, erről a következő ciklusban mindenképp egyeztetést kezdeményezek a fővárossal. Valamilyen módon ugyanis ki kell szorítani az autósforgalmat az amúgy is fuldokló Terézvárosból. Az állam, a főváros és több kerület összefogásával újra elő kell venni az ’56-osok tere alatti, több ezer férőhelyes mélygarázs tervét. Ezzel a Hungária körútnál gyakorlatilag meghúzható lenne a korlátozási övezet első határa, a második határ a Dózsa György útig tartana, innen befelé pedig szigorúbb lehetne a behajtás, vagy teljes tilalom lenne a belváros irányába.
– Ha újra lehetőséget kap, polgármesterként mit szeretne mindenképp megvalósítani?
– Amit biztosan nem szeretnék, hogy egy 232 éves városrész, mint amilyen a VI. kerület, elvesztené az önállóságát az önkormányzatok átalakításával. Aminek viszont nagyon örülnék, a volt kormányzati negyed közparkosítása lenne. Nem az ingatlanfejlesztést ellenzem, hanem az ésszerű beépítést szorgalmazom szellős megoldásokkal, a zöldfelület növelésével. Erre a kerület sűrű beépítettsége miatt más lehetőségünk nem nagyon maradt.
