– A kormányváltás időszakában talán nem meglepő kérdés: megy vagy marad?

– Nem foglalkozom ezzel, ebben nem én döntök. Nekem most is bőven vannak tennivalóim. Amíg a főkapitányi székben ülök, teszem a dolgomat.

– Akkor másképp kérdezem: menne vagy maradna?

– Amióta a rendőri pályára léptem, ez a munkám, a hivatásom, az életem. Természetesen a későbbiekben is azt szeretném csinálni, amit tanultam, amihez értek, amiben tapasztalatokat szereztem. Azt, hogy hol hasznosíthatom a tudásomat – testületen belül vagy azon kívül, ott, ahol most szolgálok vagy más feladatot kapok –, nyilván hamarosan eldől.

– Az elmúlt hetekben ön ellen (is) tett névtelen feljelentések azt mutatják, nem mindenki örülne annak, ha a helyén maradna.

– Nyilvánvaló, hogy egyesek mindent megtesznek annak érdekében, hogy lejárassanak. Nem engedhetem meg azonban magamnak, hogy túl sok időt foglalkozzak a személyem elleni elvtelen és nemtelen támadásokkal. Az ügyészség dolga, hogy kivizsgálja a feljelentéseket, és a vizsgálat fényében megtegye a szükséges további intézkedéseket. Az én lelkiismeretem tiszta.

– Az mégiscsak elgondolkodtató, hogy valakik a kormányváltás küszöbén hirtelen előhúznak egy régi ügyet, és névtelen levélben feljelentik a főnöküket. A cél és az időzítés nyilvánvaló: az új kormány aligha hosszabbítja meg egy büntetőeljárás hatálya alatt álló főkapitány kinevezését.

– Morálisan a BRFK semmivel sincs jobb vagy rosszabb állapotban a társadalom egészénél. A társadalmi hangulatba pedig ma az is „belefér”, hogy valaki egy névtelen levélben feljelenti a felettesét, és hogy álnevek mögé bújva valótlanságok sorával – már elnézést a kifejezésért – eteti a nyomozó hatóságot. Az első feljelentés még felbosszantott, a második már közel sem annyira. Pontosan tudom, mit tettem, s azt is, hogy abban semmi jogszabályellenes nincs.

– Az új parlament alakuló ülése alatt vették őrizetbe Hagyó Miklóst, Budapest volt MSZP-s főpolgármester-helyettesét. Percekkel a képviselők eskütétele, azaz Hagyó mentelmi jogának a megszűnte után. Felteszem, nem véletlen az időzítés?

– Nem szeretnék nyomozástaktikai részletkérdésekbe belemenni. Talán éppen önök írták meg, volt olyan információ, hogy Hagyó úr esetleg külföldre távozna, még mielőtt kihallgathatnánk. Nyilván nem kockáztathattuk meg, hogy ezt megtegye.

– Hagyó Miklós letartóztatását követően felgyorsulhatnak az események?

– Több mint egy éve tart a nyomozás a BKV-ügyekben. Alapos felderítőmunkával sikerült feltárni egy meglehetősen szövevényes, nagy horderejű gazdasági bűncselekmény-sorozat részleteit és hátterét. Abban a tempóban haladtak a kollégáim, amekkorában az adott ügyben rendelkezésre álló létszámmal és szakértői háttérrel haladni lehetett. Szerintem jó ütemben.

– Látják már az alagút végét?

– Egyre tisztább a kép. Ne feledjük azonban, hogy itt több, különböző fővárosi cégeknél elkövetett bűncselekményről van szó, amelyeknek a nyomozása más-más szakaszban van. Van, ahol már rendelkezésünkre állnak a véglegesnek tekinthető szakértői vélemények is, máshol még csak az eljárás elején tartunk.

– Ki lehet-e már jelenteni, hogy a főváros különböző, önkormányzati tulajdonban lévő cégeinél ugyanazok a személyek, ugyanazokkal a módszerekkel, ugyanazokat a bűncselekményeket követték el?

– Az elkövetési módszer nagyjában-egészében mindenütt ugyanaz volt. Arról még korai lenne nyilatkozni, hogy mindenütt ugyanazok voltak-e az elkövetők vagy hogy mekkora az átfedés az egyes bűncselekmények tettesei között. Erről majd akkor beszéljünk, ha már minden ügyet lezártunk, és az iratokat vádemelési javaslattal átadtuk az ügyészségnek!

– Érinthet-e más, Hagyó Miklósnál magasabb beosztású politikusokat is az ügy? Demszky Gáborra vagy a fővárost az elmúlt években irányító koalíció pártjainak különböző szintű vezetőire gondolok.

– Az ügy jelen állása szerint nincs olyan bizonyíték, ami a kérdésében megfogalmazottak szerint bővítené a lehetséges gyanúsítottak körét. Ugyanakkor azt nem tudhatjuk, sem én, sem a kollégáim, hogy milyen bizonyítékok kerülnek elő még a későbbiekben, ki milyen vallomást tesz, az újabb vallomásokból és más bizonyítékokból milyen következtetéseket vonhatunk le. Arra törekszünk, hogy mindenkinek megállapítsuk a büntetőjogi felelősségét, aki kárt vagy vagyoni hátrányt okozott a fővárosi cégeknek.

– Hogyan fogadta a politika, hogy a köreikben és a holdudvarukban nyomoznak?

– Az elmúlt húsz évben nem igazán nyomozott a rendőrség hasonló ügyben. Amúgy is nagy a nyomás a rendőrségen, de most ez hatványozottan igaz. Az ügy súlya, összetettsége, az okozott kár nagysága és az a tény, hogy politikusok közvetlenül is érintettek benne, nem könnyíti meg a dolgunkat. Hallottam én is olyan szóbeszédeket, hogy itt-ott „beszóltak” a munkatársaimnak, burkoltan talán meg is fenyegették őket, hogy nem kellene annyira szorgoskodniuk, mert majd ez lesz meg az lesz... Remélem, nem foglalkoztak vele. Én elengedtem a fülem mellett az efféle, nyilván nekem is címzett üzeneteket. Biztos nem tudok erről mindenkit meggyőzni, de mi ebben az ügyben szigorúan szakmai alapon járunk el. Megnyugtató, hogy – a főügyész úr egy korábbi nyilatkozata szerint – ezt az ügyészség is így látja.

– Hamarosan újabb nagy kihívással kell szembenéznie a fővárosi rendőrségnek. Az új kormány gyors rendteremtést ígért Kelet- és Észak-Magyarországon. Szakértők szerint ez aligha történhet másképp, mint hogy Budapestről vidékre vezénylik a Készenléti Rendőrség azon alakulatait, amelyek eddig a BRFK-t segítették a közrend fenntartásában. Számolnak ezzel a lehetőséggel?

– Természetesen. A Készenléti Rendőrség komoly segítséget jelentett a fővárosban, de elsősorban és leginkább a mérkőzések, tömegdemonstrációk biztosításában játszottak szerepet. Vizsgáljuk, miként lehetne tovább növelni az utcára küldhető rendőrök számát, hol vannak olyan párhuzamosságok, amelyek megszüntetésével több rendőrt vezényelhetnénk a közterületekre. Sajnos, nyolcszáz fős, 12 százalékos létszámhiányunk van. Már nyomozó sincs elég, de főleg a közterületi szolgálatnál vannak súlyos gondjaink. Nehéz lesz, de meg kell oldani a hétköznapi feladatainkat az ezred segítsége nélkül is. A mérkőzések és az erőszakosabb tömegdemonstrációk kezelésében azonban valószínűleg a későbbiekben is szükség lesz rájuk.

Tóth Gábor: Tiszta a lelkiismeretem