A „látható dimenzió”
„2010 áprilisában véget ért az átmenet küzdelmekkel, megosztottsággal, válságokkal teli húszéves korszaka.” (...) „2010. április 25-én a választók világraszóló összefogással, elsöprő erővel megdöntötték az átmeneti korszak rendszerét, és egyben lerakták a nemzeti együttműködés alapjait.” (...) „Új társadalmi szerződés született. Ez lezárta az átmenet korszakát, és utat nyitott egy új korszak felé.” (...) „Az új társadalmi szerződés nemcsak lehetőség az alkotmányozásra, hanem az emberek utasítása is arra, hogy a parlament alkossa meg az új alkotmányt, ezért a rendszerváltást követő hatodik parlament egyben alkotmányozó nemzetgyűlés, rendszert alakító parlament is.” (...) „Az új társadalmi szerződés felépítése a nemzeti együttműködési rendszer.” Íme néhány részlet Orbán Viktor beszédéből, amelyet a kormányprogram vitájának parlamenti expozéjában mondott. (A kijelölt miniszterelnök, mielőtt az ülésterembe lépett, a parlamenti folyosón percekig egy ablakmélyedésben „memorizálta” a szöveget.)
Orbán Viktor azzal kezdte beszédét – amelyet a díszpáholyból hallgatott Sólyom László köztársasági elnök is, akit a magyar alkotmányozás (és a „láthatatlan” alkotmányozás) atyjának tartanak –, hogy hatályos alkotmányunk a szovjet mintára készült ’49-es alkotmány, és ideiglenes. „Az ideiglenes dolgok olykor évtizedekig állomásoznak hazánkban” – fogalmazott a kijelölt miniszterelnök, aki szerint azért van szükség új alkotmányra, mert a rendszerváltáskor nem volt „igazi” nemzeti egység, a rendszerváltók paktumot kötöttek az állampárttal egy ideiglenesnek szánt alkotmányról. Orbán a köztársaság helyzetének áttekintése címszó alatt különösen az elmúlt nyolc évről lesújtó véleményt fogalmazott meg. Szerinte azért torzult el teljesen a kormányzati hatalom, mert hiányzott az érvényes társadalmi szerződés. E ponton megemlékezett a megfogalmazása szerint „hírhedtté vált momentumról”, az őszödi beszédről, a költségvetési adatokkal való trükközésről, a 2006. október 23-i rendőri brutalitásról.
„A kormányprogram az új rendszer iránytűje” – hangoztatta Orbán Viktor a parlamentben, s azt magyarázta: a program a közös célokról és nem az eszközökről szól. A politikai irányt rögzíti, ebből következnek majd a döntések, intézkedések, tervek, azaz a „közös munka”. – A láthatatlan paktumok, láthatatlan pénzek és láthatatlan kezek ideje lejárt. A magyarok látható döntést hoztak, ezért jogosan várnak el látható politikát, látható szerződéseket, látható pénzeket, látható törvényeket és látható, számon kérhető felelősséget. Ezért a politikának és a gazdaságnak is a látható dolgok dimenziójában kell működnie –hangoztatta.
Az állam szerepéről a leendő miniszterelnök elgondolkodik, mert, mint fogalmazott, jelenlegi formájában „finanszírozhatatlan kolonc az ország nyakán”: az állami bürokráciát minimálisra kell csökkenteni, Magyarország ma ugyanis hivatalos papírokból termel a legtöbbet. Ezt a „papírszörnyeteget” határozottan, következetesen, de emberségesen fel kell számolni.
A legnagyobb tapsot Orbán Viktor akkor kapta, amikor a fiatalokról szólva (nyilván Gyurcsány Ferencnek címezve) azt mondta: vissza kell őket hívni az országba. Azokat pedig, akik azt tanácsolják nekik, hogy el lehet menni az országból, arra kell ösztönözni, hogy inkább ők menjenek. A fiataloknak, a családoknak, a „természetes közösségeknek”, az értékteremtésnek vissza kell adni a teret, csak ez emelhet fel ugyanis egy országot, „és nem az okoskodó pénzügyminiszterek táblázatai” – fogalmazott. A nőkről pedig azt mondta: újra magasabb polcra kell helyezni őket; „akik nem becsülik a nőkben a nőt, az anyákban az anyát, azok nem ismerték fel a nőkben az egyetemességet” – fogalmazott, majd egy Nicolas Sarkozy-idézettel állított fel útjelzőtáblát a hazáról való gondolkodáshoz, imigyen: „Franciaország a mi országunk, nincs nekünk másik, Franciaország mi vagyunk, ez az örökségünk, a közös javunk, gyűlölni annyit jelentene, mint önmagunkat gyűlölni.” Magyarország is egy olyan hosszú történelem, ami minden magyar történelme is, „bármi legyen is az eredetünk”. A új társadalmi szerződésben a hazaszeretet az első pont – hangoztatta.
– Az átmenet korszakának haszonélvezői mindent el fognak követni, hogy megbontsák a nemzeti egységet, harcolni fognak az új társadalmi szerződés ellen – prognosztizálta Orbán Viktor, megismételve: a demokratikusan létrejött nemzeti egységnek természetes része az ellenzék is. Szerinte ezt példázza Széchenyi és Kossuth viszonya is. Noha Széchenyi úgy végrendelkezett, hogy Kossuthnak háttal akasszák fel, ha arra kerül a sor, a nemzeti egység, a sokszínűség, a vita mégis megfér egy fedél alatt.
„Kormányzásom alatt azon leszek, hogy Magyarország ne tévessze össze a gyávaságot az alázattal, a félelmet az okossággal, a középszerűséget a mértéktartással. Hiszem, hogy ezen fordul meg a magyar nemzet jövője. Hívom önöket, legyenek társaim e lélegzetelállítóan nagyszerű munkában” – zárta expozéját Orbán Viktor.
NAVRACSICS TIBOR (FIDESZ):
A 2010-es „alapozó” választás volt, amely leginkább az 1990-eshez hasonlítható, a mostani kormányprogram pedig az Antall-kormány programjára emlékeztet – mondta a kormányprogram vitájában Navracsics Tibor. Szerinte ugyanakkor a választók most még egyértelműbben döntöttek, mint a rendszerváltáskor, akkor ugyanis alacsonyabb volt a részvétel. A leendő miniszterelnök-helyettes közölte: nem árultak zsákbamacskát, a kampány során nyílt kártyákkal játszottak, és kétharmados felhatalmazást kaptak. Vagyis a választók azt mondták, „kis többség kis változás, nagy többség nagy változás”, és aszerint döntöttek. Navracsics Tibor kijelentette, hogy a kormányprogram alapja a kétharmados parlamenti többség, „egy olyan új korszakhatár, amellyel Magyarország sorsát ismét a jó irányba terelhetjük”.
MESTERHÁZY ATTILA (MSZP):
„A Fidesz kormányprogramja a nemzeti szemfényvesztés programja, épp a lényeg hiányzik belőle, az, hogy miként oldják meg a problémákat.” A szocialista frakcióvezető úgy fogalmazott: az illuzionisták a cirkuszban nagyon szórakoztatóak, a parlamentben viszont életveszélyesek.
„Orbán Viktornak az kellett volna legyen az első feladata, hogy olyan kormányprogramot tegyen le, amelyben benne vannak a céljaik, ezek ütemezése és a források megnevezése. Ez nem sikerült, még mindig nincs igazi kormányprogram. Lehet, hogy ez egy iránytű, de akkor a tű hiányzik belőle. A beterjesztett írás pamflet, szimpla frázisgyűjtemény, a vágyak összefoglalója. Egyszer életemben örültem volna, ha a kormányprogram nem egyenlő a választási programmal.” „Az elmúlt hetek tapasztalati alapján a Fidesznek egy doktrínája bontakozik ki, mégpedig az, hogy »aki nincs velünk, az nincs«”.
RÉTVÁRI BENCE (KDNP):
„Ha mindenki nyer, senki sem veszít” –idézett egy régi slágert Rétvári Bence, a KDNP vezérszónoka, hozzátéve: a kormányprogramnak is ez az alapja. Annak kapcsán, hogy a szöveggel szemben felhozott kritikák azt vetették a Fidesz–KDNP szemére, hogy a kormányprogram és választási program közti átfedés nagy, azt mondta: ez nem véletlen. „A kifordult közállapotok példája, amikor már az is zavart kelt, ha egy párt ugyanazt mondja ma reggel, mint tegnap este és éjjel” – fogalmazott, utalva Gyurcsány Ferenc őszödi beszédére. Szerinte e program alkalmas rá, hogy „lélekben és lélekszámban bővülő nemzet alapja legyen”, és deklarált célja a nemzeti egység megteremtése. „A program az elmúlt évek sehova nem vezető világnézeti semlegességével szemben értékeket mutat fel” – hangsúlyozta, hozzátéve: értékeink kimondása nem jelenti más értékek lebecsülését.
VONA GÁBOR (JOBBIK):
„Unos-untalan elismételt paneleket tartalmaz a program, közhelyparádé. „Mi nem iránytűt szerettünk volna program gyanánt elolvasni, hanem szerettünk volna útitervet látni konkrétumokkal, eszközökkel. A program konkrétumok híján nem számon kérhető, és ez az emberekben bizalmatlanságot ébreszt.” Vona emlékeztetett rá, hogy Orbán Viktor alkotmányozó nemzetgyűléssé alakulásról beszélt, „én azonban nem szeretnék Gyurcsány Ferenccel együtt alkotmányozni”. Azt javasolják, hogy az egykori MSZMP-s, KISZ-es csúcsvezetőket zárják ki a politika legmagasabb színtereiről. Vona, aki tegnap fölajánlotta a mentelmi jogáról való lemondást amiatt, hogy gárdamellényt viselt az alakuló ülésen, arra kérte Orbánt: adjon lehetőséget rá, hogy nemzeti konzultációt folytassanak a Magyar Gárda ügyéről, mivel a Jobbik nem szélsőséges, hanem nemzeti radikális párt.
SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
„A határozati javaslat jókívánság-gyűjtemény” – mondta az LMP vezérszónoka. „Az nem kormányprogram, ahol nem világos, hogy a célok hogyan érhetőek el. Hogyan lehet majd számon kérni, hogy a kormányprogram hogyan fog teljesülni? Nincs gazdasági program cél nélkül, és nincsenek célok számok nélkül.” Schiffer András helyesnek nevezte, hogy a program nem pusztán részpolitikákról szól, a helyzetértékeléssel ugyanakkor vitába szállt: szavai szerint nem lehet a biztonságot és az igazságosságot szembeállítani, mert az igazságosság biztonságot is feltételez. Az elszámoltatást helyesnek nevezte, véleménye szerint ugyanakkor jogállamban a társadalmi, gazdasági és szociális összeomlásért cserébe nem elszámoltatást szoktak ígérni, annak politikai következményei vannak. Ugyanakkor – hangsúlyozta – az nem derült ki, hogy a Fideszt hogyan lehet négy év múlva elszámoltatni.
