Eltérő véleménnyel vannak a diákokról a szülők és a pedagógusok: az iskolai problémákért a tanárok és a tanítók egy jelentős része szerint a diákok a felelősek, akik egyre rosszabb képességűek, ráadásul lusták, nem készülnek az órákra. A szülők ezzel szemben úgy látják, gyermekeik jól tanulnak, a tanárokról azonban lesújtó a véleményük. Ez derült ki egy nem reprezentatív online felmérésből. A diaktanito.hu magántanár-közvetítő szervezet által az idén áprilisban és májusban végzett kutatás során összesen 724 pedagógus és 743 szülő töltött ki 14-14 kérdésből álló kérdőíveket.

Iskolai könyvtárban – segítség nélkül

A szülők 91 százaléka úgy gondolja, hogy gyermeke segítséggel vagy egyedül, de föl tud készülni az órákra. A pedagógusok 86 százaléka ezzel szemben azt mondja, hogy nem készülnek eleget a diákok. 42 százalékuk szerint ennek oka a segítség hiánya, 44 százalékuk szerint pedig a lustaság és a linkség. A szülők ugyancsak 91 százaléka véli úgy, hogy gyermeke jól vagy közepesen tanul. A pedagógusok 90 százaléka azonban problémásnak látja a helyzetet, ezen belül 42 százalékuk úgy gondolja, hogy kevés az igazán jó és tehetséges gyerek, 12 százalékuk szerint a helyzet „közelít a siralmashoz”.

Ezek után nem meglepő, ha az egyik legnagyobb problémát a pedagógusok szerint az egyre rosszabb képességű gyerekek okozzák: a tanárok 26 százaléka látja így. Kicsivel többüknek, 27 százalékuknak az okozza a fő problémát, hogy a tananyag és az órák száma nincs arányban. A harmadik helyen pedig a nem megfelelő pedagógusbér áll: ezt a tanárok 15 százaléka említette. A pedagógusok többsége úgy látja, önmagában nem tudja a diákok nevelését „jó irányba szabni”, 63 százaléka szerint ehhez a szülő segítsége is kell. A szülők viszont úgy érzik, egyre kevésbé számíthatnak a tanárok segítségére: 42 százalékuk szerint „néha, egy-egy tanár segít” a gyermek nevelésében, 16 százalékuk szerint azonban a mai világban erre egyáltalán nem lehet számítani.

Tóth Béla, a diaktanito.hu ügyvezetője szerint mindkét oldal válaszait tompítani kell, a szülők elfogultak, a pedagógusok helyzete pedig „nem túl rózsás”. Hozzátette: tapasztalataik szerint ugyanakkor a pedagógusok és a szülők közti kommunikáció katasztrofális, mintha nem is egy nyelvet beszélnének.

– A szülő a pedagógust önkormányzati bürokratának tartja, aki nem segít, a pedagógus viszont úgy érzi, hogy hiába mond bármit a gyerekről, azt a szülő támadásnak veszi. A fogadóórákkal kapcsolatban a szülők azt panaszolják, hogy a tanár semmit nem tud a gyerekről, és csak őket kritizálja. A pedagógusok viszont ugyanerről a helyzetről mesélik azt, hogy jó szándékúan elmondják, min kellene változtatni, de azt a szülők csak nekik szóló kritikaként fogják föl – magyarázza Tóth Béla.

Tóth Béla szerint a probléma nem annyira a gyerekekben vagy a pedagógusokban keresendő, inkább abban, hogy nincs kivel és mikor gyakorolni a tananyagot. A szülők nagy részének erre nincs ideje. A gyakorlásra azonban már az iskolában sem jut idő, mert az óraszámok és a tananyag mennyisége nincs összhangban, így a tanárok csak „leadják az anyagot”.

Sáska Géza oktatáskutató azt mondja: a felmérés kérdései már önmagunkban is régi és jellegzetes sérelmeket fogalmaznak meg, olyanokat, mint a képzés színvonalának hanyatlása, a túl sok tananyag vagy az elkorcsosuló ifjúság. – Az oktatás színvonala már az első században élt Suetonius óta folyamatosan hanyatlik: ő mondta ezt először, és azóta is ez az általános közvélekedés. A pedagógusok pedig, amióta világ a világ, azt állítják, hogy a diákok nem tanulnak rendesen – mutatott rá az oktatáskutató.

– Ha azonban a genetikai katasztrófát kizárjuk – tette hozzá ironikusan –, akkor valószínű, hogy a problémát nem az egyre rosszabb képességű diákok okozzák, sokkal inkább az oktatás expanziója. – Ma már nem csak a pedagógusok kultúrájához közelálló elit jár iskolába, hiszen általános tankötelezettség van, így olyan rétegek is bekerülnek az iskolákba, amelyekkel korábban a pedagógusok nem találkoztak, így nincsenek is felkészülve a viselkedésükre.

Ez az elitoktatásban kevéssé jelentkezik, ott inkább a generációs különbségekokoznak feszültségeket. A fiatalok 20-25 évente a szüleikétől látványosan eltérő ifjúsági kultúrát hoznak létre, amin az idősebbek hajlamosak megrökönyödni, ezért „hanyatlik” örökké az ifjúság erkölcse. Sáska Géza megjegyezte: a szülők és a tanári kar iskolai végzettsége közötti különbségek jelentősen befolyásolják a tanárok elfogadottságát és tekintélyét. Egy tanítónak nagyon nehéz magát és véleményét elfogadtatni a magasan iskolázott szülőkkel, ha nem meggyőző a szakmai tudása.

Sáska Géza szerint természetes, hogy a szülők gyermekeiről kialakított képe elfogult. – Számos vizsgálat szerint a pedagógusok gyermek-, illetve emberismerete hasonlóképpen naiv. Ők is a maguk és az iskolájuk értékrendjével vetik öszsze tanítványaikat. A két értékrend pedig gyakorta ütközik: ez okozza a feszültséget – mondja. Sáska Géza úgy látja, hogy a tanárok és a szülők társas viszonya az iskolában többnyire egyirányú: a pedagógusokból inkább a panasz, semmint az elismerés árad. – Ugyanakkor a felelősségáthárítás szándéka – főként kudarcok esetén – kétirányú: egymást okolják a felek.

Tanárverés: a szülők boszorkányüldözéstől tartanak

„Két és fél millió szülő esetében elhanyagolható az évi 8–10 tanárverés, ez nem ad okot azokra a hisztérikus megnyilvánulásokra, amelyek alapja a pedagógusok indokolatlan félelme a szülőktől és a tanulóktól” – véli Keszei Sándor, a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének (MSZOE) szóvivője.

Szerinte kutatások bizonyítják, hogy a pedagógusokkal szembeni bántalmazások száma nem növekedett az elmúlt években, a kiegyenlített tájékoztatás érdekében pedig a gyermekekkel szemben elkövetett visszaéléseket is napvilágra kell hozni. Leszögezte: az országos szülői szervezetek egyetértenek azzal, hogy a büntető törvénykönyv fokozottabban védje a közoktatásban dolgozó pedagógusokat.

„Ugyanakkor a törvényhozók további felelőssége, hogy a pedagógusok kiemelt védelme ne fajuljon boszorkányüldözéssé a gyermekei érdekében eljáró szülőkkel szemben” – mondta. A Fidesz által tervezett Btk.-módosítás szerint aki a közfeladatot ellátó pedagógust jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozza, intézkedésre kényszeríti, vagy eljárása alatt, illetőleg emiatt bántalmazza, bűntettet követ el, s 1–5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Keszei szerint kérdéses, hogy az óvodán, iskolán, kollégiumon belül ki fogja eldönteni, hogy jogszerű-e a pedagógus eljárása, ami ellen a szülő fellép. – A törvény értelmében a szülő kötelessége, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket gyermeke és saját jogainak érvényesítése érdekében. Ki dönti el, hogy a véleményt nyilvánító vagy panasztevő szülő hangneme erőszakos vagy fenyegető? – veti fel a szülői szervezet szóvivője.