A magyar lakosság körülbelül harminc százaléka szegény. Azonban a szegénység nem homogén: másképp élő, másképp gondolkozó csoportok alkotják ezt a csaknem hárommillió embert – derül ki a GfK Hungária Általános vásárlóerő index 2009–2010 tanulmányából. A GfKmunkatársai három csoportot különböztetnek meg: a szegény nyugdíjasokat ( a lakosság 17,6 százaléka), a szegény munkásréteget (5,4 százalék) és az általuk underclassnak nevezett réteget ( 7,4 százalék). Utóbbiak becsléseik szerint legfeljebb havi negyvenezer forintból gazdálkodnak. A szegény nyugdíjasok havi bevételét nettó 50-60 ezer forint körülire, a szegény munkásokét pedig a minimálbér környékén, körülbelül havi 60-70 ezer forintra becsülik.

– A szegény munkásréteg további jellemzője, hogy többségük családos, két-három gyereket nevelnek, elsősorban községekben, kisvárosokban laknak – mondta Kállai Anita, a GfK szektormenedzsere. Hozzátette: alacsony bevételeik ellenére ez a hárommillió ember adja az úgynevezett FMCG-költés (vagyis a gyorsan forgó fogyasztási cikkek, az élelmiszerek, tisztítószerek, kozmetikumok, dohányáruk) 27 százalékát. – Vagyis a cégeknek oda kell rájuk figyelni, nem hagyhatják figyelmen kívül az igényeiket – hangsúlyozta.

A Gfk Hungária azt vizsgálta, hogy mi az, amivel Magyarországon a szegények és a középosztály egyaránt rendelkezik, és mi az, amit a szegények nélkülözni kénytelenek. Ez utóbbiak egyike az internet. A szegények harmada rendelkezik hozzáféréssel, szemben a középosztállyal, ahol az emberek több, mint ötven százalékának van. Mobiltelefonból csak egy árnyalattal van kevesebb a szegényeknél: négyből három háztartásban van készülék, a középosztálynál ez az arány négyből négy. Kábeltévéből és fagyasztóládából viszont a szegényeknek van több. Utóbbiból nyilván azért, mert közülük többen termelnek saját maguknak élelmiszert. A kutatások szerint 80-90 százalékuk minden nap főz otthon.

Élelmiszerekre, tisztítószerekre, kozmetikumokra, dohányárura a szegények 445 ezer forintot költenek évente, hetente átlagosan ötször vásárolnak, egy alkalommal körülbelül 1600 forintért. A nem szegények, vagyis a társadalom felső 60 százaléka 537 ezer forintot költ ezekre a termékekre évente, hetente hatszor vásárol, alkalmanként körülbelül 1900 forintért. Meglepő, de az utóbbi csoport keresi inkább az akciós termékeket. – A szegények gyakrabban vásárolnak kisboltokban, ahol nincsenek akciók és eleve az olcsóbb, „saját márkás” termékeket keresik, amelyek csak ritkán akciósak – magyarázza Kállai Anita.

Melyek azok a termékek, amelyekre a szegények többet költenek, mint a több pénzzel rendelkezők? Ilyen a szóda, a gyümölcsteák, a sűrített tej, a zsír, a pudig- és desszertporok, valamint a fagyasztott pizza. Ezzel szemben a jobb módúak több édességet, tejterméket, bort, pezsgőt és égetett szeszt vásárolnak. Vagyis az a sztereotípia, miszerint a szegények „elisszák a pénzüket”, nem igaz. Testápolásra, kozmetikumokra a középosztály költ többet, a hajfesték kivételével. Ebből a szegények vesznek többet, hiszen ők nem engedhetik meg maguknak a fodrászatot.

Az sem igaz, hogy ezek az emberek nem gondolnak a jövőre, nincsenek megtakarításaik – közölték a GfK munkatársai. Míg a lakosság 25,7 százaléka rendelkezik megtakarítással, addig a szegény nyugdíjasok körében ez az arány magasabb, 26,1 százalék. A szegény munkásréteg 14 százalékának, az underclass réteg 16 százalékának van valamennyi félretett pénze. A szegények többsége rendelkezik folyószámlával és bankkártyával is.