Üdvrivalgással és fasiszta-náci karlendítéssel fogadták a nyilasok, amikor a következő évfolyamokból Keck Antal, majd Papp József nyilas képviselő is korjegyzőnek jelentkezett. Magyary-Kossa külön figyelmeztette képviselőtársait, hogy az új Képviselőház ünnepélyes, hivatalos megnyitásakor, június 14-én délben „nemzeti díszöltözetben”, vagy aki ilyennel nem rendelkezik, „fekete polgári ünnepi öltözetben” jelenjenek meg. Június 14-én délelőtt tíz órakor Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás a Budavári koronázó főtemplomban tartott ünnepélyes istentiszteletet. Ugyanebben az időpontban a Kálvin téri református, a Deák téri evangélikus, a Koháry utcai unitárius, a Veres Pálné utcai görögkeleti templomban és a Kazinczy utcai (ortodox) izraelita templomban is ünnepélyes istentiszteletet tartottak.

Hubay Kálmán, a kormánypárti újságíróból az ekkor már a szegedi Csillag börtönben ülő Szálasi Ferenc helyettese és társai az Andrássy út 60.-ból, a nyilas pártközpontból 15 hatalmas személygépkocsin június 12-én délelőtt 10 óra előtt néhány perccel érkeztek a Parlamenthez. Valamennyien fekete egyenruhát viseltek, csizmában, antantszíjjal, feketére lakkozott derékszíjuk feszült, büszkén viselték zöld ingüket, fekete volt a zakójuk, fekete nyakkendőjükön pedig zöld nyilaskereszt virított. A szociáldemokrata Népszava újságíróját a nyilasok egyenruhája az SS uniformisára emlékeztette. A nyilasok ügyet sem vetettek azokra a kormánypárti képviselőkre, akiknek nem tetszett az egyenruhájukban is megnyilvánuló nyilaspártfegyelem. A Képviselőház háznagyi hivatala készítette el az újonnan megválasztott képviselők ültetési sorrendjét. A kormánypárt, a Magyar Élet Pártja (MÉP) megtartotta régi helyét, az elnök jobbjától számított három teljes széksorba ültették őket. Melléjük kerültek a kereszténypárti és a későbbiek folyamán behívott felvidéki képviselők. A balközéptől a szélsőbaloldali szektorokig ültették a szélsőjobboldali képviselőket.

A nyilasokhoz közel álló Pesti Újságban június 13-án Uy Károly A nemzetiszocializmus rohamcsapata a t. Házban címmel írt cikket, amelynek végén kijelentette: „A zöld ing testvéri seregbe olvasztja a szélsőjobboldali mezőnyt… Mindenki tudja és mindenki érzi, hogy az új képviselőház mától kezdve már nem egyenes folytatása a réginek. Új eszmék új harcosai törtek be váratlanul, és magukkal hozták a néptömegek vágyait, kívánságait és akaratát. Ez maga elég ahhoz, hogy mindenki megérezze az új harcok, új viharok szelét. Pedig még nem történt más, csak annyi, hogy ötven nemzetiszocialista képviselő – a nemzetiszocializmus rohamcsapata – bevonult a képviselőházba.”

Amikor Mester Miklós korjegyző június 14-én délben egymás után felolvasta azoknak a képviselőknek a nevét, akik megbízólevelüket benyújtották, a nyilas képviselők minden egyes képviselőtársuk nevének elhangzásakor élénken tapsoltak. A Népszava parlamenti tudósítójának feltűnt, hogy a nyilasok is hosszan éltették a volt miniszterelnököt, Darányi Kálmánt is. Hubay Kálmán hangosan közbekiabált, amikor pártvezető társa, gróf Széchenyi Lajos neve hangzott el: „Ez is a toloncházból jött a parlamentbe! Ez a magyar alkotmány?” Hubay azt is fontosnak tartotta az óriási többségben lévő MÉP-képviselők (260-ból 183-an) tudtára adni, hogy a nyilasok egyik fő „ideológusa”, Vágó Pál a kistarcsai internálótáborból került a parlamentbe. Nyilas tapsvihar fogadta a Keresztény Nemzetiszocialista Front képviselőjét, aki a „pünkösdi” választásokon fölényesen győzte le a kormánypárti jelöltet. Meizler Károly keszthelyi választókerületében 10 145 szavazatot kapott, kormánypárti ellenfelére csak 4873-an voksoltak. Megbízólevele átvételekor Meizler kijelentette: a szélsőjobboldali képviselők meg fogják könnyíteni a kormány helyzetét, „mert a kormány csak akkor járhat középen, ha mi jobbszélen haladunk. Ezt a középutas helyzetét nekünk köszönheti a kormány, és bennünket használt fel a múltban is tétovázó javaslatainak keresztülvitelénél. Mi vonunk magunkra minden támadást, mi élő pajzs vagyunk a kormány előtt. Könnyű kánkánt táncolni a liberalizmus felett, amikor mi már leterítettük.”

Hubay a nyilasok hetilapjában, A Népben június 1-jén meghatottan mondott köszönetet mindazoknak, akik rájuk szavaztak. Elsősorban Szeged népének, a Pest környéki, a legnagyobb választókerület nyilas szavazóinak, Budának, a „legintelligensebb választókerületnek”, és végül, de nem utolsósorban a lovasberényi választókerület népének. Ebben a választókerületben őt 1938 márciusában a szélsőjobb erők összefogásával képviselővé választották, ezért most külön is köszöntötte többek között Lovasberény, Seregélyes, Csákvár, Vértesacsa, Vértesboglár, Zámoly, Gárdony, Sukoró, Felcsút nyilas választóit.

Nem az egyenruha volt a lényeg már 1939-ben sem. Magyarországon akkor a választási kampány során a képviselőjelöltek zöme, a polgári demokrata, kisgazda és szociáldemokrata jelölteken kívül, antiszemita, fasiszta és/vagy nácibarát jelszavakat hangoztatva próbálta a választókat meggyőzni. A kisgazdákhoz közel álló Magyarország a választási eredményeket értékelő cikkében, május 31-én nyíltan megírta: „Nem egy kerületben nyíltan nyilas jelszavakat hangoztatott, sőt nyilasnak vallotta magát a kormánypárt hivatalos jelöltje; könnyen elképzelhető, hogy az ilyen jelenségek hogyan hatottak a választók ítélőképességére.” A Népszava pedig úgy látta, hogy a demokratikus erők nehéz helyzetben vannak akkor, amikor „a kormánypárt bundájában is nyilasok járnak”.