Nem teheti meg, hogy zakóban, netán bocskaiban vonul be, jóllehet a gárda egyenruháját a szervezettel együtt bíróság tiltotta be. Mint ahogyan jogszabály tiltja a gárda egyenruhájára emlékeztető, azt felidéző öltözet nyilvános viselését is. Vona mégsem teheti meg, hogy ne öltse magára a mellényt, hiszen már a kampányban megígérte ezt híveinek és elsősorban a gárdistáknak, akiket nem csaphat be az ország házában tett első lépésével.

Van azonban valami elkeserítő abban, ahogy ezt a padlás mélyéről előkerült naftalinszagú mellényt a pártok tapogatják. Mintha ezzel kezdődne minden. Hát nem: ez a végtermék. És e fekete ruhadarab ellen nem szólhat most egyetlen érvényes szót sem az MSZP, miután ki tudja, miért, a szélsőjobboldali alakulatnak engedte át a parlament nemzetbiztonsági bizottságának elnöki székét. Most már hiába rángatózik, maradnia kell csendben. Ne akarjon újra tárgyalni semmit, mert átgondolatlan, erkölcstelen lépését úgysem tudja már meg nem történtté tenni.

A Fidesz azt teszi, amit várhatunk tőle. Mutogat. Mintha nem értené: tejtestvérével a háborút neki kell megvívnia a Házban. Ha nem vív, maga lesz a Jobbik. Most még vállvonogatva hárít. Orbán Viktor nem foglalkozik öltözködéssel.

A Ház leendő elnöke, Schmitt Pál, amikor a mellényről kérdezik, gerinctelenül belemondja a kamerába: a köztársasági elnök beszél majd először, utána is szót kapnak még néhányan, mire ő kerül a mikrofonhoz, csak megoldódik a probléma.

Lendvai Ildikó is az államelnöktől vár határozott kiállást. Feleslegesen. Sólyom László – vérmérsékletének megfelelően, munkatársán keresztül – illendő öltözetet kért mindenkitől. Neki három éve, azon az augusztusi napon kellett volna a függönyt nem behúznia, hanem az ablakot kitárva leszólnia az erkélye alatt sorban álló gárdistákhoz: menjenek haza, és végleg távozzanak a magyar történelemből. Nem tette. És aztán szemtanúi lehettünk – pedig figyelmeztetés, tiltakozás volt éppen elegendő –, hogyan legalizálta magát a Jobbik a magyar politikai térben, hogyan szervezte meg és tette hétköznapivá, már-már megszokottá a maga párthadseregét, amely – ki emlékszik már rá? – hagyományőrző és hadisírgondozó egyesületből lett bakancsot csattogtató utcai seregletté, amely cigánysorokon kelt félelmet és budapesti utcaköveken rossz emlékeket. Láthattuk, hogyan lett az orbáni tiszta szándékú magyar fiatalok csoportjából radikálisan jobboldali frakció, e párt gárdájából precízen felépített országos szervezet, amelyet nemhogy a Fidesz elnökének két pofonja, hanem a magyar bíróságok sem tudnak kiiktatni jó ideig a hétköznapokból. Csak talán valamikor a ma még kába civil ellenállás.

Vona ma mellényben jelenik meg a Parlamentben, Magyarország legnagyobb dicsőségére. Teljesen mindegy, lesz-e a hátán oroszlán vagy sem. Már nem ezen múlik.