Nem kell túl nagy feneket keríteni annak, ha az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnöki posztját a Jobbik kapja meg – állítja a titkosszolgálatok működését jól ismerő egyik forrásunk. Ha a javasolt személy átmegy a C típusú ellenőrzésen, hát legyen ő. Többen azt javasolják, hogy akkor inkább módosítsák a nemzetbiztonsági törvényt, és állítson elnököt a kormánypárt, ám szakértőnk úgy látja: ezzel inkább ártanának, ráadásul egy demokratikus keretek között megválasztott párt parlamenti jogosítványait nem lehet korlátozni.

Mások viszont szkeptikusabbak. Egyelőre nem tudni ugyanis – vetette fel több szakértő –, hogyan kezeljék a titkosszolgálatok azt a helyzetet, ha esetleg egy parlamenti párt válik nemzetbiztonsági kockázattá, és annak botlanak gyanús ügyeibe, például furcsa finanszírozási ügyleteibe. Ugyancsak problémát jelenthet, amikor a politikai szélsőségek elleni akciók során egy képviselő kerül képbe. De hasonló kétségek fogalmazódhatnak meg a romaellenes szerveződések kapcsán is. Vajon miként adjanak ezekről tájékoztatást annak a szakbizottságnak, amelyben esetleg az érintett szervezet embere is benne van?

Minderre a kormánynak kellene valamiféle választ adnia, és forrásaink úgy gondolják: a kabinet majdani tagjai máris törik a fejüket azon, hogy milyen instrukciókat adjanak a titkosszolgálatoknak. Egyik szakértőnk azt sem tartaná rossz lépésnek, ha minderről a nemzetbiztonsági bizottság nyilvános ülésén is beszélnének, bár egy ilyen téma felvetése bizonyára óriási felzúdulást váltana ki. Így azonban elérhetnék, hogy maga a testület adjon elvi iránymutatást a szolgálatoknak.

A bizottság mindennapi munkájában, illetve a szolgálatok parlamenti ellenőrzésében viszont a Jobbik elnöklése túl nagy változást nem hozhat. Szakértőink szerint legfeljebb a testület többször ülésezik majd, és – a pártnak a Magyar Gárdához fűződő sajátos viszonya okán –bizonyára gyakran felmerülnek a szolgálatok politikai szélsőségek elleni tevékenységét firtató kérdések. Ez nem lenne szokatlan, mert korábban is előfordult már, hogy aki a tűz közelébe került, megpróbálta kideríteni: az előző ciklusban dolgoztak-e ellene titkosszolgálati eszközökkel. Ehhez tehát hozzászoktak, és a korábbi vezetők jól kezelték az efféle kíváncsiskodást.

Konkrét ügyekbe egyébként a bizottság csak kivételesen, például valamilyen törvénysértés gyanúja esetén kap betekintést. Ilyen rendkívüli eset volt a romagyilkosságok felderítése körül tapasztalt anomáliák vizsgálata, amikor a testület tagjai valóban érzékeny adatok birtokába jutottak. Ám az egyes műveletekről a szolgálatok általában semmiféle tájékoztatást nem adhatnak. Vagyis hiába szeretné valaki megtudni például azt, hogy egy törvényen kívül helyezett egyesület tevékenységét figyelemmel kísérik-e, erre bizonyosan nem kap választ.

Igaz, ha sikerülne a bizottság elnökének egy efféle vizsgálódáshoz megszereznie a tagok többségének támogatását, a titkosszolgálatok kénytelenek lennének átadni a kért információkat. Más kérdés, hogy a grémiumban ülő, többnyire homlokegyenest ellenkező nézeteket valló képviselők –amint egy forrásunk fogalmazott – „egymás kezét fogják”, és bárki legyen az elnök, képtelen lesz érvényt szerezni saját akaratának, ha a bizottság bármiféle sandaságot feltételez.