Tatárszentgyörgy, ahol nem akarnak emlékezni
A szobrász reméli, valamely másik településen hajlandók lesznek kiállítani a művet.
Molotov-koktéllal gyújtották fel tavaly februárban Csorba Róbert és családja tatárszentgyörgyi házát, a menekülő emberekre tüzet nyitottak. A támadásban a férfi és ötéves kisfia életét vesztette, többen megsérültek. A rasszista sorozatgyilkosok összesen hat embert öltek meg az országban, ötöt életveszélyesen megsebesítettek. Az eddigi adatok szerint véletlenszerűen választották ki roma á ldozataikat. A teljes cigány lakosságot rettegésben akarták tartani.
Alexander Schikowski emléket kívánt állítani a meggyilkolt romáknak. A Németországban született művész 1992-ben járt először Magyarországon, 2005 óta Budapesten él. Tavaly ősszel meghívták a németországi Karlsruhéba, az európai kulturális napok keretében rendezett művésztáborba, ott faragta ki Róbert és Robika című absztrakt alkotását. A mintegy három és fél méter magas, csaknem öt méter széles kompozíció a művészetből ismert „világfa”-motívum felhasználásával készült.
A művész felajánlotta Tatárszentgyörgy számára a szobrot. Konkrét helyet nem nézett ki, csak annyit kért, hogy közterületen legyen látható az emlékmű. Kérését elutasították. Berente Imréné polgármester a közelmúltban arról tájékoztatta, hogy a képviselő-testület örömmel fogadta a kezdeményezést, ennek ellenére úgy döntött: „Tatárszentgyörgy község területén nem járul hozzá a szobor felállításához, mivel a községünkben lakókat és községünkbe érkezőket mindig is a tragédiára emlékeztetné, pedig szeretnénk ezt mindannyian elfelejteni.” A polgármester úgy vélte, a mű elhelyezésére a gyilkosság helyszíne, a kiégett ház körüli terület lenne a legalkalmasabb, ehhez viszont az áldozatok családjával kell felvenni a kapcsolatot.
„Fals magyarázat” – reagált az elutasításra Alexander Schikowski, hozzátéve: az önkormányzaton kívül levelet írt a helyi plébánosnak is. Tőle még választ sem kapott.
A művész Németországban, egy olyan társadalomban nőtt fel, ahol a kollektív tragédiák feldolgozására a közös emlékezetet tekintik a legjobb módszernek. „Imádom Magyarországot, imádom Budapestet, imádom a magyarokat, de most valahogy rossz irányba mennek a dolgok” – mondja. Furcsa véleményekkel találkozott az elmúlt hónapokban. Volt, aki a szemére vetette, hogy miért nem inkább az Olaszliszkán (cigányok által) meggyilkolt Szögi Lajos emlékére akar szobrot állítani. Úgy látszik – jegyzi meg a művész –, nem mindenki tudja, hogy az ő emlékét nyilvános kegyhely őrzi.
A Méltóságot Mindenkinek Mozgalom időközben sajtóközleményben kérte fel a tatárszentgyörgyi önkormányzatot, hogy változtassa meg döntését. A szobrász kevés esélyt lát erre. Mivel az alkotás a sorozatgyilkosság összes áldozata emlékműveként is felfogható, Alexander Schikowski úgy tervezi, megkeres más településeket. Hátha valahol hajlandók befogadni a művét. Még azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a szobor amolyan vándorkiállításként járja majd az országot.
Egyelőre azonban az alkotás Karlsruhéban, a művésztáborban pihen, és a sorsára vár.
