Az egyelőre nem világos, hogy emögött tudatosság vagy türelmetlenség és elhibázott taktika húzódik. Egy biztos: a szocialista párt belső igazodási pontja az a Mesterházy Attila, akivel kapcsolatban Gyurcsány sohasem rejtette véka alá nem éppen pozitív véleményét. Gyurcsány az első csatájukat a választások után vesztette el, amikor kijelentette: a pártelnöki és a frakcióvezetői posztot jó különválasztani. Ehhez képest a pártelnökség egységesen Mesterházyt jelölte a képviselőcsoport élére; meg is választották rég nem látott támogatással, s ő a várományosa az elnöki széknek is.

Gyurcsány a második csatát a hét eleji frakcióülésen bukta el. Az MSZP számára most egy parlamenti alelnöki pozíció jelenti a legmagasabb elérhető közjogi posztot, az egyik legfontosabb politikai bástyát. A székért Puch László pártigazgató (és „informális pártpénztárnok”) komoly erőket mozgósított; hétfőre szinte minden meghatározó vezető szavazatát így vagy úgy, de zsebben tudhatta. De mert jelölése támadási felületet adhatott volna a párt ellen, a pártigazgatót a legbefolyásosabb vezetők rábeszélték a visszalépésre. Ezzel nyitottá válhatott volna a verseny, Molnár Csaba komoly esélyeivel. A titkos szavazás első fordulójában Molnár több szavazatot kapott, mint a későbbi nyertes Ujhelyi. A kieső többi jelölt támogatói viszont Ujhelyi mellé álltak.

Ennek valószínű oka, hogy Molnárt Gyurcsányhoz kötik. És hogy a (még néhány napig) kancelláriaminiszter legutóbbi interjújában (Gyurcsány röpiratához hasonlóan) azonnali távozásra szólította fel az elnökséget. Azokat, akik ott ülnek a nem túl testes frakcióban, és szavaznak a posztokról. Arról is, amelyre pályázott. Ujhelyi győzelme így Gyurcsánynak szóló üzenet is. Különös tekintettel arra, hogy Ujhelyi a 2008-as kormányátalakításkor maga lépett ki a Gyurcsány-kabinetből, majd csak a Bajnaikormányban vállalt pozíciót.

Üzenetértékű Puch László frakcióvezető-helyettesi megválasztása is. Az alelnöki posztról való visszalépése után járt ugyan neki valami, de nem lehet nem észrevenni az összezárást a pártigazgató mögött, jóllehet, Gyurcsány röpiratában – Puch nevét ugyan le nem írva – megtámadta a túlzottan befolyásos „informális pártpénztárnokot”.

Úgy tűnhet, Mesterházy Attila integrálja a vereség megrázkódtatása után széthúzó erőket. Kérdés, hogy hosszú távon is képes-e erre. Az idő szorítja: előbb-utóbb (legkésőbb a pártelnököt választó kongresszuson) meg kell határoznia, milyen az a baloldal, amelyet vezetni akar. Le kell vernie a cölöpöket. Az már látszik, hogy hiába gyorsítják fel a tisztújítást, az csak átmeneti békét fog hozni.

Ahogy az MSZP egyik meghatározó, mélységet és magasságokat is megjárt politikusa mondta: „a pokolnak hét bugyra van, az MSZP pedig még csak a hatodiknál jár”.