Nem földművelésügyet írtunk. Úgy tűnik ugyanis, a kiszemelt tárcavezető nem a termelők, hanem a magyar vidék „küldötteként" érkezik a Kossuth térre. Orbán Viktor szerint azért, hogy „legyen valaki, aki a magyar vidéket talpra állítja, ez a jövő egyik erőforrása". Magáról az agrárágazatról egy szót sem szólt a kijelölt miniszterelnök, amiből netán az is kiolvasható, hogy ott túl sok tennivalót nem lát - ez meg akár egyfajta elismeréssel is felérhet a leköszönő miniszternek.

De félre a tréfát: Fazekas jelölése és feladatának áthangolása a mai magyar vidéknek nevezett bonyolult problémahalmazban szemléletcserét is jelenthet. Akár jól is elsülhet. Az uniós agrárszabályozás három év múlva megváltozik, háttérbe szorul kissé a termeléstámogatás, erősödik az összetett vidékfejlesztés szerepe. Így jó oka van egy erőteljes ágazatirányítási (vidékpolitikai) átstrukturálásnak, de ehhez erős személyiség és világos program is kell. Ez utóbbi azonban jelenleg – legalábbis a nehezen szivárgó információk szerint – még csak vázlatos formában létezik.

Fazekasnak, de legalábbis megbízójának, nyilván van már konkrét feladatokban is megtestesülő elképzelése, miként lehet a szerteágazóan sokféle ágazatfejlesztési feladatot, szabályt, támogatási lehetőséget és nem kevés külügyi tennivalót egységes rendszerbe gyúrni. Bizonyára hamarosan be is mutatja ezt –úgy kétmillió érintett polgártársunk többsége például alighanem élénk érdeklődéssel várja, miként oldja meg az uniós földvásárlási moratórium közelgő feloldása után várható nehéz helyzetet, vagy hogyan igazítja a fejlesztési forrásokmai rendszerét az uniós támogatások regulájának várható változásaihoz. Jó lett volna, ha ezekről a választások előtt is hallhattunk volna valamit, de hát inkább később, mint soha. Azt sem tudjuk egyelőre, a környezetgazdálkodás szerepének elhatározott erősítésére milyen ötletek vannak, vagy miként lesz lehetséges az élelmiszer-biztonság, illetve a magyar termékek szerepének erősítése. És itt van még az egyre aggasztóbb vidéki munkanélküliség is, amely szintén komplex (nem csak vidékfejlesztési) kezelésért kiált. Ezek lennének a legalapvetőbb tennivalók, melyek végrehajtására a legalkalmasabb jelöltnek Fazekas Sándor találtatott.

És e ponton rontunk kissé az ünnepen. Sokan kérdezik, miért nem valamelyik kipróbált, a vidék dolgaiban régen forgolódó személyiséget invitált a feladatra a leendő kormányfő. Itt most neveket kellene sorolnunk a parlamenti frakcióban ülő egyetemi tanártól az alapítók közé tartozó mai európai képviselőig (aki „csuklóból” alkalmasnak tűnik a földmoratórium dolgában várható kemény uniós csatákra), de fölösleges: Orbán választása a karcagi polgármesterre esett, aki állítólag maga is hezitált, elvállalja-e. Kötelező előzetes bizalom ide vagy oda, személye inkább a megbízható (és a várható konfliktusokban esetleg „elkoptatható”) hivatalnok munkába állítását jelzi, mintsem a valóban nagy horderejű feladatok széles horizontú elrendezőjének színrelépését. Bár tévednénk. Inkább mi, mint a leendő miniszterelnök.