„Nem volt törvényszerű, hogy vereséget szenvedjünk. De majdnem. Talán nem pont így, nem pont ekkorát, de benne volt a pakliban. Ez akkor most felmentés? Amolyan magyarázkodás? Nem.Mert a vereség nem a véletlenekből, nem ármánykodásból, nem ellenséges összeesküvésből fakadt (bár az utóbbit kivéve, volt benne ez is, az is), hanem önmagunkból, a Magyar Szocialista Pártból, a nyolc év kormányzásából, az ország állapotából. És mielőtt még elfelejteném: önmagunkból, belőlünk, vezető politikusokból, és természetesen belőlem is.” Így kezdődik Gyurcsány Ferenc több mint negyvenoldalas tanulmánya az elmúlt évekről és az MSZP jövőjéről. A „Röpirat a baloldalhoz, az MSZP-hez (kormányzásról, ellenzékiségről, rólunk)” címet viselő dolgozatban a volt kormányfő részletesen kommentálja kormányzásának éveit, kifejti álláspontját a baloldali ideológiáról, az MSZP hibáiról, a kampány kudarcairól, és sarokköveket ad az általa elképzelt ellenzéki szerepről is. Gyurcsány már az első bekezdésekben leszögezi, hogy röpiratával segíteni szeretné a baloldal megerősítése érdekében megkezdett vitát.

Hiány és hiányosság

Saját szerepéről a Medgyessykormány teljesítményének értékelése után ír részletesebben. Érdekesség, hogy Medgyessy Péter lemondását – legalábbis a szövegkörnyezet szerint – elsősorban a jóléti rendszerváltás osztogató politikájával, illetve az EP-választáson elszenvedett vereséggel magyarázza. Hozzá kell tenni, hogy akkor az MSZP kilenc, míg legutóbb – még Gyurcsány Ferenc pártelnöksége alatt –mind össze négy brüsszeli mandátumot szerzett. Elemzésében azt írja: Medgyessy jóléti rendszerváltás programja a társadalom majd minden csoportjának többletpénzt adott, csökkentek az adók, gyorsultak a beruházások. A kormány népszerűsége meg is ugrott, a választók azonban a „2002-es pénzeső után” várták a 2003-asat is, annak elmaradása miatt pedig elfordultak a kormánytól, a Fidesznek pedig nőtt a támogatottsága. Gyurcsány szerint a költségvetést akkor érte váratlan csapás, miután 2005 szeptemberében kiderült: az autópályák finanszírozásának elszámolását az unió csak a költségvetésben engedi. Holott, utal rá, az Orbán-kormány „átlátszó és durva megoldással” kihelyezte a finanszírozást a Magyar Fejlesztési Bankhoz, hogy így tehermentesítse a költségvetést.

Gyurcsány azt írja, hogy csak a választások utáni hetekben tudta meg, hogy sokkal nagyobb lesz a várható hiány. Dolgozatában azt nem egyértelműsíti, hogy ezért ki lehet a felelős, de mint írja: miniszterelnökként nem bújhat ki a felelősség alól. Gyurcsány szerint a népszerűségvesztés leginkább amiatt történt, hogy „2006-ban és azóta a választók tömegesen érezték úgy, hogy nem arra adtak nekünk felhatalmazást, hogy tőlük erőfeszítést kérjünk, követeljünk, így aztán politikánkkal szembesülve sokan becsapottnak érezték magukat”, „a választók jelentős része az osztozkodó nemzeti vízióban gyökeredző álmaik elárulásaként szembesült modernizációs kísérletünkkel”. A volt miniszterelnök hozzáteszi: az osztozkodó politika nemcsak a Medgyessy-, de az Orbán-kormány utolsó éveire is jellemző volt, ahogyan az ő kormányzására is 2006-ig. Gyurcsány leszögezi, hogy ez a mentalitás torpedózta meg az oktatás és az egészségügy reformját is, pedig ahogy a bevásárlóközpontok környékén a bevásárlókocsik használatában rendet tett az aprópénzes zár használata, ezeken a területeken is ösztönzők kellettek volna a jobb és igazságosabb működtetéshez.

Öt lépés a megújuláshoz

Gyurcsány öt lépést javasol az MSZP-nek a következő időszakra. Szerinte elsőként egyértelművé kell tenni az MSZP „ma zavarosnak látszó politikai profi lját”. Úgy látja, hogy a pártnak először arra kell választ adni, hogy mit képvisel és hol áll. Második pontként Gyurcsány kijelenti: „mivel a párt a mi vezetésünk alatt történelmi vereséget ért el, nekünk, az elmúlt nyolc év vezetőinek most mennünk kell.” Harmadik lépésként azt javasolja, hogy az alapszabály jelentős átalakításával hatékonyan vezethető, irányítható párttá kell tenni az MSZP-t, a döntéshozatal demokratizmusát megőrizve meg kell teremteni a fegyelmezett végrehajtás feltételeit. Negyedik pontja a pártfinanszírozásról szól, szerinte „el kell vágni az MSZP-t a mai pártfi nanszírozás roncsoló gyakorlatától”. Az ötödik, egyben utolsó fontos lépésként pedig megjegyzi, hogy a baloldal belső tartalékai fogytán vannak, s ezért kívülről kell építkeznie.

Kudarckampány

A volt pártelnök az MSZP kampányát egyértelműen kudarcként értékeli. Leszögezi, hogy a legfontosabb stratégiai célkitűzés a Fidesz kétharmados többségének megakadályozása volt, amit nem sikerült teljesíteni. Gyurcsány szerint a szocialisták kampányával nem technikai, hanem politikai problémák voltak. Szerinte a döntéshozó és vezető politikusok nem tudták eldönteni, hogy mit vállalnak a múltból és mit képviselnek a jövő lehetőségei közül. „Ha tudjuk, hogy veszteni fogunk, akkor nem a miniszterelnök-jelölt személye van a központban. Nem azért, mert személyében nem alkalmas, hanem mert ez nem fontos, hiszen nem lesz miniszterelnök. Ha tudod, hogy veszíteni fogsz, és mi tudtuk, akkor a neked fontos ügyek erős védőjének mutatod be pártodat, akkor csapattal és nem személylyel kampányolsz. Belátom ez nem könnyű. Különösen, ha a vezetés legtöbb tagja egyetlen olyan mondatot nem mondott a kampányban, ami megragadt volna emlékezetünkben”, teszi hozzá dolgozatában Gyurcsány. Hibaként rója fel azt is, hogy az MSZP politikai értelemben egyszer sem „ütötte meg” a Fideszt. A kormányfőjelölt Mesterházy Attila (akinek neve egyébként egyszer sem szerepel az iratban) a volt pártelnök szerint nemzeti megegyezésről beszélt, miközben a rivális oldal hozzállása miatt erre nincs érdemi lehetőség. „Az MSZP-kampány hibás alapvetésből indult ki, és saját céljaihoz képest is elbukott. Ez nem a helyzetből, hanem a helyzet téves értékeléséből fakadt. A Fidesz győzött, de mi vertük meg magunkat, mert gyáván, ostobán politizáltunk”, jelenti ki Gyurcsány Ferenc.

A cselszövés mesterei

Az MSZP-ről, illetve a párt megújulásáról szólva megjegyzi: 2006 után már tett kísérletet a párt modernizálására, akkor sikertelenül. Gyurcsány szerint az MSZP jelenleg politikai értelemben dezorientált, szervezete meggyengült, vezetési, irányítási viszonyai korszerűtlenek. „Tagságunk fogyóban, a tagok fele-harmada egzisztenciálisan a politikából él. Legtöbbünk beszédmódja ódivatú, tagságunk és értelmiségünk javarészt az ötven feletti korosztályokat képviseli, nem vagy alig érti, használja a digitális, internetes világ önkifejezési, közösségszervezési lehetőségeit. Nyilvánosságunk beszűkült, időnként poros és unalmas. A baloldalhoz kötődő üzletemberek jó része nem hozzátenni, hanem kivenni szeretne a közös lehetőségekből, nem a közös építésén, hanem arra hivatkozva egyéni lehetőségeik bővítésén jár az esze, nem adni, hanem kérni szeretne. A párt finanszírozása éppen úgy elfogadhatatlan alkukkal, kompromisszumokkal, rosszabb esetben szégyellni és rejtegetni való titkokkal terhelt, mint ellenfeleinké. Nemcsak hogy nem vagyunk jobbak a Deákné vásznánál, de még ügyetlenebbnek és ostobábbnak is látszunk, roszszabb esetben azok is vagyunk. A hatalomban töltött nyolc év vezetőink egy részét korrumpálta. Ráncfelvarrással itt semmire nem megyünk”, állapítja meg írásában.

Gyurcsány szerint az MSZP egyik hibája, hogy vezetése „fecsegő öregasszonyok” módjára pletykálkodik, tagjai nagy része „kölcsönös szívességi alapon újságíróknak híreket továbbít”. Úgy véli, sokuk szemben mosolyog, hátulról meg fűrészel, s ez érvényes nemcsak a párt országos vezetésére, de a vidéki szervezetekre is. „Amíg sikeres vagy, addig bólogatnak, ha jönnek a nehézségek, akkor a bólogatás látszólag megmarad, de lassan fojtogató hálót szőnek. Páran mesterei lettek a cselszövésnek. Csak ilyenek lennénk? Ugyan, dehogy. Rengeteg jó minőségű emberrel találkozom az MSZP-ben. Fegyelmezettekkel, okosakkal, tisztességesekkel. De ma nem elsősorban ők alakítják a párt belső viszonyait, legfőképp pedig nem ők formálják külső képét. Ahogy egy kosár almát is tönkre tud tenni pár férges gyümölcs, úgy teszi tönkre párak jellemtelensége, önzése, korrupciója a magyar baloldalt”, írja a röpirat.

A pénztárnok befolyása

Gyurcsány kijelenti, hogy a megújulással nem azonos, ha fiatal politikusok kapnak vezető pozíciókat. „Mintha az életkor politikai értékválasztást, vagy tehetséget jelentene. Egy párt nem akkor fiatalos, modern, ha harmincasok vezetik, hanem ha eszményei, nyelve, eszközei modernek. A fiatalok sokfélék. Vannak köztük tehetségesek, okosak, reményt keltőek. Mások ódivatúak, tehetségtelenek, korruptak. Nem az életkor számít, hanem az emberi, politikai tisztesség és tehetség. Vannak hatvanasok, akik utcahosszal vernek harmincasokat és fordítva. Abba kéne hagyni a fiatalításmániát, mert ez így félrevisz. Akarjuk megtudni, hogy ki, mit gondol, és milyen tehetséges. Ez alapján döntsünk, függetlenül attól, hogy ki hány éves”, fogalmaz, hozzátéve: a Fideszben nincs konfliktus, a párt elnöke és az erőforrások felügyelője, mint ikerpár együtt mozognak. Ezzel szemben – állítja – az MSZP-ben sokszor nem is az elnök, hanem az „informális pénztárnok” dönt arról, mire jut pénz és mire nem. Ezért szerinte sokan joggal vélik úgy, hogy az informális pénztárnoknak nagyobb befolyása van, mint a legfelsőbb vezetőnek. „Egy ki nem mondott, de csaknem mindenki által ismert két évtizedes rossz kompromiszszum fogságában élünk. Én sem tudtam feltörni e csapdát”, teszi hozzá. Ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy hiába nyújtották be a párt- és kampányfinanszírozási törvényt, a pártok közötti szakértői egyeztetésen konszenzus alakult ugyan ki, de – Gyurcsány szerint Orbán személyes tiltására – a Fidesz végül kihátrált annak megszavazása elől.

A volt pártelnök leszögezi: a párt megújításához szakítani kell a pártfinanszírozás jelenlegi módjával. „Hogy szürkepénzek nélkül nem lehet fenntartani a pártot? Nem hiszem. Legfeljebb másként kell működtetni. Nem mások pénzével, hanem magunk tehetségével, önkéntes hozzájárulásával, személyes részvételével. Naiv vagyok? Lehet, de a tisztességnek nagyobb az ereje, mint a pénznek. Azt hiszem…”, írja a dolgozatban. Gyurcsány kritikával illeti nemcsak a politikusi kart, de a baloldali értelmiséget is. Megjegyzi például, hogy egy részük elfáradt, elhagyták a baloldalt, sőt egyesek a Fidesz támogatóivá szegődtek. „A tipikus balliberális értelmiségi a jobboldal politikáját megveti, viszont a miénket sem szereti. És persze a politikusainkat sem. Odaüt, erre cinikus. Ellenük küzd, de a bennünket sem támogat, nem véd. Legalábbis nem nyilvánosan, mert az esetleg ciki”, teszi hozzá.

Őszödnek igaza volt

A több mint negyvenoldalas dolgozatban a volt kormányfő hosszasan elemzi az elmúlt négy, illetve nyolc évet is. Kevés érdemi részlet olvasható benne viszont az őszödi beszédről, egy alig pár soros fejezetrész szól róla. Ebben megállapítja, hogy az ott elhangzott beszéd lényege az a felismerés, hogy a politika nem ígéret és osztozkodás. „Az igazságtalanságot nem pénzzel, hanem rendszerreformokkal lehet csökkenteni, új érdekeltség megteremtésével. Ezt kell célul kitűzni, ezért érdemes kormányozni. Őszödnek a lényegben igaza volt. Sokan nem értették, mások talán nem is akarták érteni”, írja Gyurcsány Ferenc. A volt miniszterelnök emellett hosszasan érvel a liberális értékek, benne például a szabadságvágy büszke felvállalásáról, de ír a romaintegráció, a reformpolitika fontosságáról, a bevezetni vágyott reformok kényszerű, és emiatt elhibázott tempójáról, a szélsőséges irányzatok keletkezéséről és fideszes támogatottságáról is.

Nem kell reváns

Az ellenzéki szerepről szólva megjegyzi: tragikus módon egy sor remek szakpolitikus hiányzik az új frakcióból, „pártpolitikusból, elnökségi tagból, helyi vezetőből ezzel szemben elég sok van.” Gyurcsány azt javasolja, hogy miután a parlamenti mozgástér leszűkült, így felértékelődik a parlamenten kívüli politizálás. Amihez viszont sem kellően erős civil háttér, sem utcai mobilizálhatóság nincs. Úgy véli, hogy továbbra is nyugodt és mérsékelt szociáldemokrata politikát kell képviselni, nem szabad számháborút folytatni a kormányzattal, ugyanakkor támadni és kritizálni kell, ahol lehet. Ilyen például az azonnali és radikális adócsökkentés fideszes ígérete, amelyet a lehető legerősebben számon kell kérni az új kormányon. „Nem értenék egyet azzal, ha a politikai küzdelem hevében valamifajta revánsvágy venne erőt rajtunk. Nem törleszteni kell, mert nincs mit törleszteni. Sérelmeinket nem csökkenti, ha most mi követjük el mindazt, amit ellenünk és az ország ellen tettek. Nem lehet gyengíteni az alkotmányos intézményeket, nem szabad a politikát személyes háborúskodásnak, leszámolásnak tekinteni. Normálisnak kell maradni”, teszi hozzá.

Még egy esély

A volt pártelnök szerint az MSZP megerősödéséhez a baloldali társadalmi háttér újraszervezése szükséges. Ehhez nyitott közéleti köröket, klubokat kell támogatni; „a szabadság, a demokrácia kis köreit kell életre galvanizálni, amelyből majd erős párt is épül valamikor”. Gyurcsány szerint az, aki most segíteni akar a baloldalnak, nem elnök, képviselő, titkár, külső bizottsági tag, hanem saját, helyi közösségét szervező, alakító tevékeny lokálpatrióta legyen, aki beszélgetésre, tanfolyamra, kirándulásra, karitatív szolgálatra hív, vitatkozik az interneten, blogol, chatel, honlapot ír, szerkeszt, moderál. „A baloldal, a nemzeti progresszió ügye természetesen túléli mai válságát. Ebben semmi kétségem nincs. A kérdés csupán az, hogy ennek bázisa a mai MSZP, vagy valami más lesz. Ezek a hónapok nem másról, mint a jövő esélyéről vagy annak elvesztéséről szólnak. Én adnék még egy esélyt az MSZP-nek. Magyarországért, a köztársaságért, a jövőnkért!”, zárja értékelését Gyurcsány Ferenc.