– Engem megbüntet a rendőr – mondja sugárzó mosollyal egy nyolcéves kisfiú a városligeti KRESZ-tanpályán két kis barátja felé hátranézve, amikor egy kereszteződésben kihajt a „főútra”. A szabálysértés ténye valóban fennáll: a fiú nem vette figyelembe az elsőbbségadás kötelező táblát, azaz a „mackósajtot”. Ezen a szép szombaton nemcsak a szigorú büntetést kockáztatja a gyerek, hanem egy rendes ütközést is. Vagy ötven fiatal és néhány felnőtt köröz kerékpárral, rollerral és görkorcsolyával a játék utcákon.

Pár nappal korábban, szerda kora délután, a tanpálya teljesen más arcát mutatta. Egyetlen biciklis futár pihent az egyik padon, az utakat senki sem használta. Az idő szép, ilyen üresen mégis kiábrándító ez a néhány szűk utcácska. Amit kint, az igazi forgalomban látunk, itt is tapasztalható. Akad kátyú és fagyökér által felgyűrt betonszakasz egyaránt. Egy kötelező haladási irányt jelző táblát elloptak, más figyelmeztető jelzéseket vörös festékkel „újraértelmeztek” a graffitisek, a vasúti lámpa és a fényrendőr nem működik, pedig több nagy magyar cég is büszkén hirdeti, hogy anyagilag segítette a pálya felújítását.

A puding próbája az evés, gondoltuk, és nekiindultunk az üres utaknak. Az egészet két perc alatt lazán bejártuk, pedig lelkiismeretesen befordultunk a szervizutakra is, és gondosan körülnéztünk minden olyan kereszteződésben, ahol nincs elsőbbségünk. Az biztos, hogy néhány táblát könnyen meg lehet itt ismertetni a gyerekekkel, és nem csak azért, mert a „zsákutca” tényleg a semmibe vezet. Több helyen magyarázó táblákat szereltek ugyanis a figyelmeztetések alá. Kicsit magasra, a szükségesnél talán apróbb betűsre sikerültek a feliratok, hogy kisgyerekek egyedül is eligazodjanak, de az igyekezet azért szép. Főleg ha ki tudjuk venni a betűket a piros graffiti alatt.

Az egész azonban semmit sem ér „forgalom” nélkül. A pálya arra lenne a legalkalmasabb, hogy megtanítsa a kicsiknek: oda kell figyelniük egymásra, és azonos játékszabályok szerint kell játszaniuk. Ehhez azonban tömeg kell. Pontosabban: kellene.

Szombaton újra rajthoz állunk, és most már tömeg is van. Ekkor döbbenünk rá, túl korán vontuk le a következtetést. A közlekedési lámpák nélkül ugyanis nem megy. Ezek két többsávos főút és egy gyalogosátkelőhely kereszteződésében vágnának rendet, már ha működnének. És a gyerekeknek vicces is lenne, néznék a lámpát, várnák a zöldet.

– Apa behajtott a behajtani tilosba! – kiáltja magas hangon árulkodva egy kisfiú a mamájának, aki mögötte halad, közben áthajtanak odafigyelés nélkül két kereszteződésen. Ez itt a leggyakoribb szabálytalanság, az elsőbbségadás elmulasztása. A hangulat viszont jó, mindenütt nevetés és gyerekzsivaj. Pár méterre, a parkolónak szánt úton a Közlekedési Múzeum városligeti oldalán a felnőttek nagy kocsikban éppen úgy tülekednek és akadályoznak, mint a gyerekek.

Nem lehet elég korán kezdeni...