Már megint sokan lecsalták a több kilométeres távot – a réten már napközben is lehetett látni CM-eseket, feltehetőleg el sem indultak a Roosevelt térről a még délután háromkor kezdődött felvonulásra. Ellenben a többség becsületesen letekerte/legurulta a távot – még a babakocsisok is, akik a Köröndön csatlakoztak be.

Bicikliemelés – Egyre nő a kritikus tömeg

Ahogy ez lenni szokott, a belvárosban elvileg kötött pályán haladó – és zöld pólós rendezők százaival biztosított – felvonulást most is szétszakadt. Az egyik fele a Lánchídon volt lusta áttekerni, mondván, jönnek ezek vissza is (pedig már csak a visszhang miatt is megéri áttekerni az alagúton), mások a járdákon próbáltak előrevágni a tömegben.

Az évről évre egyre több résztvevőt vonzó Critical Mass (kritikus tömeg) bringás felvonulás sokadik epizódjánál járunk (évente kétszer: áprilisban a Föld napjához időzítve, majd a szeptember 22-i autómentes napon kritizál a tömeg), és a rutin azért meg is látszik mind a rendezőkön, mind a résztvevőkön – nem utolsósorban pedig az autósokon.

Azért akad még szép számmal füstölgő sofőr (Anyádba tüntessél, drogos! – csak hogy egy gyöngyszemet említsünk), de mintha évről évre enyhülne átkaik ereje, és már szinte üdítő kivételnek számít, ha egy dühödt „fémdobozos” félórás sikertelen kiállás után beletolat a tömegbe. A gyalogosok is jellemzően inkább mosolyognak -talán a riadt anyatigrist leszámítva, aki majdnem letépi elkóricált gyermeke fülét, úgy megijedt egy járdán májerkedő BMX-estől. Azért ő is megenyhül, amikor a rendezők felszólítására (A járda a gyalogosoké!), százak állnak meg a kereszteződésben, megtapsolva a járókelőket – végre ők is fontosnak érezhetik magukat, és jövőre talán a gyerek is kap egy triciklit.

Budapest biciklis ünnepe volt rengeteg brésztvevővel a 11. budapesti Critical Mass felvonulás

Ha a bringás infrastruktúra fejlesztését, a kerékpárosok egyenrangúságának megteremtését, a közútfejlesztéseknél a bringások érdekeinek figyelembevételét, meg a többi komoly követelést nem is sikerül kicsikarni, annyi eredménye mindenképpen van a felvonulásnak, hogy mindig akad, aki megáll, köszön, kérdez, vagy csak készít pár fotót, álmélkodik – talán irigykedik is.

Meg aztán ki ne olvadna el a gurgulázó-sikongató gyerekhadtól, ami a Critical Moms (Kritikus Mamák) jóvoltából fűszerezi a csengő-kerepelő „felnőttek” menetét.

Késő délutánra néhány babafej már lecsuklik a hátsó ülésen, az anyukák is fáradnak, még egy-egy családi perpatvarba is belecsöppenhetünk (egy háromgyerekes családanya úgy ripakodott rá a férjére, hogy majdnem kiesett a nyeregből, gyerekestül, a másik meg inkább rutinos-nyűgösen szólt be párjának: Balra, nyuszó, mindig leszorítasz!).

A záróakkord a szokásos városligeti bringaemelés. Megállapíthattuk, hogy ahogy terjednek a húszkilós holland bringák, úgy lustul a nép. Viszont ezúttal babaemelés is volt, apukáknak mentségül, tovább színezve a tini öltönyös, egykerekűstől a trikolór bringás, mélymagyaron át a hetvenéves görkorisig terjedő palettát – égben kapálózó praclik szürreális látványával. (Apropó, mélymagyar: egy tökrészeg gyalogos a járdáról dülöngélve üvöltözte, hogy Éljen a Jobbik!, de hamar rászóltak, hogy rossz bulira jött).

A CM végén a Liget közönsége megváltozik: a gyerekesek fürdetni indulnak, majd később a fürdetés után kimenőt kapott apukákkal a Pántlika preszszóban, vagy más városi műintézményben oldódtak fel, nem mintha különösebb feszültségeket kellett volna levezetni.