A filozófus összegzése szerint az állam működőképességébe vetett hit, a politikai osztályba vetett bizalom megingott. Előretört a radikális jobboldal. A kormánypárt vezére a parlamenti váltógazdálkodás felszámolásában gondolkodik. A széles értelemben vett baloldal válságban van. Alig látszanak politikai és intézményi fékek és ellensúlyok. Sokan úgy érzik, a demokratikus jogállamnak menthetetlenül vége. Kis János vitázik velük. Szerinte a Fidesz kormányon nem lesz abban a helyzetben, hogy eleget tegyen a várakozásoknak, amelyeket ellenzékben keltett.

A Jobbik viszont nem potenciális szövetségese, hanem halálos ellensége. A szerző elismeri, hogy úgy tűnik, Magyarország vagy a szélsőjobboldali radikalizmus martaléka lesz, vagy a hagyományos tekintélyuralmi törekvések hajtják uralmuk alá. Hozzáteszi azonban, hogy amikor az alkotmányos intézmények nem kötik a hatalom birtokosának kezét, még mindig köthetik a politikai helyzet kényszerei. Elképzelhetőnek tartja, hogy a Fidesz alkalmilag összejátsszon a Jobbikkal egyik-másik kuratóriumban vagy felügyelőbizottságban. Stratégiai szövetség azonban szerinte nem lehetséges a két párt között.

Mint minden kormányzó pártnak, a Fidesznek létérdeke lesz, hogy a gazdaság, a társadalom és az állam stabilizálódjon. Mint minden protesztpárt, a Jobbik a destabilizálódásban lesz érdekelt. Ha a Fidesz eleget tudna tenni a várakozásoknak, amelyeket szavazóiban gerjesztett, a vádaskodás lepattanna róla. Csakhogy túl magasra srófolta a várakozásokat. Kénytelen lesz arra szoktatni kádereit, tagjait és támogatóit, hogy a szélsőjobb nem rokon, hanem ellenség. Amit évekkel ezelőtt saját akaratából kellett volna megtennie, azt a szükség fogja kikényszeríteni. Ha a Fidesz nem kíván egyedül maradni a Jobbik fenyegetésével szemben, fel kell adnia az MSZP teljes megsemmisítésének célját, bár Kis szerint nem tudni, hogy képes lesz-e erre.

A következő évek egyik kulcskérdése az elemzés szerint, hogy mi lesz az MSZP sorsa. De bármi legyen is, Kis szerint a széles értelemben vett –a liberálisokat is magában foglaló – baloldal nem fog eltűnni. Maga az MSZP csak a keleti, északkeleti válságövezetekben csuklott össze, Budapesten és az ország nyugati részében súlyos, de helyrehozható vereséget szenvedett. Korábban, amikor az SZDSZ választási plakátjait firkálták tele antiszemita feliratokkal, a magukat mérsékeltnek tudó jobboldaliak vészcsengői nem kapcsoltak be. Most azonban azt kell látniuk, hogy fideszes plakátokon díszeleg a „buzi zsidó” meg a „Likud” felirat – jeleként annak is, hogy megteremtődnek a feltételek a jobboldali és baloldali érzelmű magyar állampolgárok közti szakadék áthidalásához. A két oldal lassan elfogadhatja egymást. A következő húsz évben a Magyar Köztársaság állampolgári közösséggé válhat. Normális demokráciává, a normális demokrá ciák normális bajaival, fogalmazza meg reményeit az ÉS-ben Kis János.