A lakosság nagy többsége nem érzi magát biztonságban, ha orvosra szorul, úgy érzi, magára marad a panaszaival, miközben képtelen eligazodni az ellátórendszerben. Csaknem minden második beteg maga szervezi meg, hogy ki, hol, miként vizsgálja vagy kezelje. A betegek az orvosok elutasító magatartását a rendszerben tapasztalható felfordulással, időhiánnyal magyarázták – derül ki az AXA Egészségpénztár által megrendelt vizsgálatból. A kutatást végző GKI-EKI Egészségügykutató Intézet Kft. csaknem ezer embert kérdezett meg orvoshoz fordulási, illetve gyógyulási tapasztalatairól.

Minden harmadik válaszadónak volt hosszan tartó kezelést igénylő betegsége, ők voltak a legelégedetlenebbek a közfinanszírozott ellátókkal. Többségük szerint az orvosi gondozás a gyógyszerek felírásával kimerült, a betegeknek csak alig fele mondta, hogy kezelőorvosa életmódbeli tanácsokkal is segítette az állapotjavulást. Közülük viszontmár csak minden ötödik közölte, hogy az orvos rá is kérdezett: tartja-e az előírt diétát? Arról, hogy a felírt készítménynek milyen nemkívánatos hatása lehet, mire kell ügyelni szedésekor, a válaszadók nagy többsége a készítményhez mellékelt tájékoztatóból vagy az internetről szerezte be az információt – az orvostól ugyanis nem kapta meg. Ám azon gyógyítóknak, akik szántak időt a beteg felvilágosítására, mondandójuk gyakran érthetetlen vagy félrevezető, s általában nem győződnek meg arról, hogy a beteg valóban azt értette, amit ők mondtak. Igaz, ha érthető és kielégítő felvilágosítással szolgálnának, akkor egy-egy betegre legalább 40-50 percet kéne szánniuk.

Az emberek nagy többsége először a háziorvosához fordul, jelenleg az ő betegútszervező szerepe a legerősebb a rendszerben. Mégis, az egyes betegségek menedzselésében, az egyes ellátók közötti eligazodásban a megkérdezetteket leginkább a magánorvosok segítették. Az állami rendszerben dolgozó szakorvosoktól kevesebb segítséget kaptak. Egyáltalán nem segítette betege ellátásának megszervezését a szakorvosok 22 százaléka, a magánorvosok hét, a háziorvosoknak csak négy százalékára volt jellemző ez a magatartás. Kiderült, az idősebbek háromnegyede véli úgy, a háziorvos azért segít, mert jó ember, és nem azért, mert jó szakember.