De Sonia Pruitt,mintmondja, nem neheztel, hanem „tanulási folyamat” részeként fogja fel mindazon eseteket, amikor megkülönböztetés érte akár fekete, akár pedig női rendőrként.

A kétgyerekes családanya tizennyolc éve dolgozikMaryland állam Washingtonnal szomszédos egyik megyéjében, az utóbbi öt esztendőben őrmesterként. Nem hallgatott fővárosi zsaru apjára, aki lánya biztonságát féltve próbálta őt lebeszélni a pályáról. Önmagára viszont igen, amikor az 1980-as években félbeszakította biológusi tanulmányait. Az ablaktalan laboratóriumot képtelen volt elviselni. Friss levegőre vágyott.

– Úgy megyek a munkába, hogy mindennap a hasznára akarok lenni valakinek. Kisebbségi rendőrtiszteként értem, hogyan működik a fekete közösség, hiszen magam is benne élek. A szerepem kettős: a fekete közösséget és a rendőrséget is szolgálom, összekötőnek tekintem magam – meséli. Amikor megemlítem, hogy a Winston Churchill gimnázium mellett van lapunk irodája, felajánlja, szívesen házhoz jön. Jelenlegimunkakörében éppen az iskolákban dolgozó rendőrök munkáját felügyeli, a környékünkön is. Volt korábban nyomozó, sajtótiszt, „biciklis rendőr” – ez utóbbival üzletek, parkolóházak környékén teszik láthatóbbá az egyenruhások jelenlétét.

Amerika törekszik rá, hogy –mint például a Legfelsőbb Bíróság tagjai vagy a nagy tévécsatornák arcai esetében – a rendőrség is minél jobban tükrözze a társadalom összetételét. Növekszik a nők, az ázsiai amerikai vagy az afroamerikai rendőrök száma. Utóbbiakat főleg a nagyvárosokban és környékükön látni az utakon. 88 ezren vannak összesen. Ez a teljes rendőri állomány valamivel több mint tíz százalékának felel meg, miközben az USA 300 milliós lakosságából minden hetedik-nyolcadik fő afroamerikai.

Sonia Pruitt érzékelteti: nem olyan egyszerűen megy ez, hogy csak növelni kell a számukat, és minden egy csapásra megoldódik. „Beszéljünk őszintén! Az amerikai rendőrség képe egy fehér férfiak alkotta testület képe. A polgárháborús idők, a tiltakozások óta él a fekete családokban annak emléke, hogy zaklatták, őrizetbe vették őket, kegyetlenül bántak velük. Ezt nem felejtik el, hanem egyik családtag tovább adja a másiknak. Belülről fakadó bizalmatlansággal viseltetnek a feketék a rendőrséggel szemben. De erre én azt szoktam mondani: bárhová mész is az életben, előfordulhat, hogy nem megfelelően bánnak veled vagy akárki mással”.

Érezhető-e változás az elmúlt másfél évben, Barack Obama elnök megválasztása, illetve Eric Holder, az első fekete igazságügyminiszter – az USA „legfőbb rendésze” – kinevezése nyomán? Pruitt szerint még nem telt el elég idő a változáshoz. Munkája során azonban már korábban is érezte, változóban van a fekete és a nem fekete rendőrkollégák viszonya. Holder pedig, aki a legmagasabb szinten viszi az afroamerikaiak tapasztalatvilágát a rendészeten belülre, egyértelműen példakép. – Támogatom őket döntésükben, ha ők is az én pályámat választják – mondja Pruitt őrmester arra a kérdésre: szívesen látná-e egyszer majd a gyerekeit is rendőregyenruhában.

„Fordított gettósodás”: Borsodban lehet a magyar Harlem

Egy komplex amerikai felzárkóztatási program, a Harlemi Gyermekövezet (HCZ) átvételét és a roma kérdéskörhöz való igazítását fontolgatják Magyarországon; a projekt Észak-, Északkelet-Magyarországon mutatkozhat majd be. – Aki huszonöt évvel ezelőtt járt a Harlemben, és megnézte most is, jól láthatja a különbséget – mondta Szombati Béla washingtoni magyar nagykövet, a foglalkoztatás, a lakhatás, az egészségügy és az oktatás együttműködésére épülő terv adaptálásának ötletgazdája. A manhattani sikerek nyomán az Obama-adminisztráció is tízmillió dollárt szán arra, hogy a harlemi példa az USA más nagyvárosaiban is megragadjon. A magyar szociális tárca 4,5 millió forintot adott a Szalai Júlia szociológus vezette előkészületekre.

Az őszi önkormányzati választások után választhatják ki az első hazai helyszínt, ahol kísérleti jelleggel elindulhat a „fordított gettósodást” célzó, a többségi és a kisebbségi lakosság együttműködésére épülő program. (Washingtoni tudósítónktól)

Sonia Pruitt őrmester