A. István címzetes főügyészségi ügyész, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Fehérgyarmat ügyészségének vezetője 2005 nyarán egy hangulatos tunyogmatolcsi fogadóban arról beszélgetett egy szamosszegi presszó tulajdonosával, a helyiek körében Sánta Berciként ismert Sz. Bertalannal, hogy mennyi pénzért lenne hajlandó segíteni neki büntetőügye kedvező elbírálásában. Sz. Bertalan – aki ellen akkor már két éve folyt eljárás jelentős kárt okozó csalás miatt – félmillió forintot ajánlott, a vezető ügyész azonban kétmillió forintot kért. Egymás kezébe csaptak, úgyhogy röviddel később A. István arra kérte az üggyel megbízott fehérgyarmati ügyészt, hogy indítványozza Sz. Bertalan felmentését. Ennek következtében Sz. Bertalan bírósági ítélete nem volt súlyos: a presszótulajdonos 2005 októberében egy év felfüggesztett börtönt kapott. A. Istvánnak azonban csalódnia kellett: a beígért kétmillió forint helyett Sz. Bertalan később csak százezer forintot adott neki.

Ezután A. István egy Csibi becenévre hallgató fehérgyarmati kőművesnek, R. Miklósnak segédkezett abban, hogy a vádhatóság ne legyen túl szigorú a férfi ellen lopás és ittas járművezetés miatt folytatott büntetőügyekben. A vezető ügyész az ügyről készített egy új kihallgatási jegyzőkönyvet, amelyben felsorolta a Csibi javára írható kedvező körülményeket, majd a valótlan tartalmú iratot iktatta, és belehelyezte az ügy mappájába. A fehérgyarmati kőműves nem volt hálátlan: 2005-ben cserébe ingyen bevakolta A. István mátészalkai családi házát, s még a nyílászárókat is újrafestette.

Éppen ezen munkálatok közben látogatta meg az ügyészt egy másik kőműves, Sz. Miklós, aki az édesapja ellen indult csalási ügyben kérte A. István segítségét. Mivel a vezető ügyész úgy gondolta, hogy nemcsak vakolásra és ablakfestésre szorul a háza, hanem jól jönne most az új lambéria is, azt válaszolta a kőművesnek: ha szerez 500 négyzetméternyi lambériát, akkor az ügy el lesz intézve. Sz. Miklós – aki korábban hat hónap börtönt kapott megrontásért – beleegyezett a dologba, és azt mondta hálatelt szívvel: „,Meglesz a lambéria, csak az édesapámnak ne legyen semmi baja.” Nem is lett, sőt még lambéria is került a házhoz, összesen mintegy 45 ezer forint értékben.

De A. István nemcsak pénzt, vakolást és lambériát fogadott el az ügyfelektől, hanem pálinkát és birkát is. Ez utóbbi B. Zsigmond sonkádi polgármestertől származott, mert hálás volt, hogy a vádhatóság – A. István közbenjárására – nem tett indítványt a 2005-ben ittas vezetésen ért fia gépjárművezetéstől való eltiltására. B. Zsigmond hatezer forint értékű birkahúst és pálinkát juttatott el a fehérgyarmati ügyészségre.

A fenti bűncselekmények gyanúja miatt A. István ellen 2006-ban indult nyomozás, amelynek során titkos információk gyűjtésére is sor került a titokzatos hangzású Gereblye-akció elnevezéssel. A szabadlábon védekező, állásából felfüggesztett A. István, valamint négy vádlott-társa, Sz. Bertalan, R. Miklós, Sz. Miklós és B. Zsigmond ügyében 2008 szeptemberében született ítélet. Az 54 éves, elvált A. Istvánt első fokon hat év letöltendő börtönre, hat év közügyektől való eltiltásra, az ügyészi foglalkozástól való végleges eltiltásra, valamint 181 ezer forint vagyonelkobzásra ítélték. A többi vádlott ennél enyhébb –volt, aki letöltendő, más felfüggesztett – büntetést kapott. A per folyamán A. István tagadta a bűnösségét, az Sz. Bertalantól kapott százezer forintról például azt állította, hogy telket adott el a férfinak, a pénz a vételárnak volt a foglalója.

Az ügy másodfokon került a Debreceni Ítélőtáblára, ahol tegnapra hirdettek tárgyalást – azt azonban június végére elnapolták, mert Sz. Bertalan a múlt hétvégén szívinfarktust kapott, kórházban ápolják.

A. István nyugodt arccal ült a vádlottak padján, és alighogy berekesztették a tárgyalást, kisietett az ítélőtábla épülete elé elszívni egy cigarettát. Akkor már remegett a keze. Beszélgetni nem akart.