– Mi az MSZP és a vezetőség feladata a vasárnapi, második forduló után?

– Először egy őszinte, alapos és objektív értékelést kell készíteni az elmúlt négy, nyolc és húsz évről. Ennek bázisán kell meghatározni, hogy milyen új politikára van szükség, milyen stílusra és tartalomra. A jó hír az, hogy az MSZP a parlament legnagyobb ellenzéki ereje maradt. Ugyanakkor azt is látni és érteni kell, hogy a választók jelentős többsége nem minket támogatott. A mai reggeltől azon kell dolgozni, hogy az elpártolt szavazókat újra megnyerjük, a meglévőket pedig megőrizzük.

– Tegnap bejelentették, hogy az MSZP teljes elnöksége felajánlja a lemondását a kongresszusnak. Ezek szerint kollektíven elbuktak?

– Nem. A döntés azt jelenti, hogy az MSZP elnöksége arra akar lehetőséget adni, hogy politikai menetrend szerinti alternatívák versenghessenek egymással a következő időszakban. Ha mindenki lemond, akkor alapszabályunk értelmében alulról felmenő tisztújítást kell tartani. Mi pedig arra akarunk lehetőséget adni, hogy érdemi és nyílt vitát lehessen folytatni arról: mi a jó az MSZP-nek? A döntés tehát azt jelenti, hogy semmilyen kényszerpályát nem akarunk a párt elé állítani. Fontos, hogy mindenről vitában dönthessünk a jövőt illetően.

– Mi lesz ebben a személyes feladata, lehetősége?

– Azon fogok dolgozni, hogy a párt újjászervezése haladjon. Azon leszek, hogy az MSZP-frakció olyan ellenzéki politikát folytathasson, amely konstruktív, és alternatívát jelentő. Ugyanakkor rendkívül kemények és kritikusak leszünk.

– Ezt a politikát frakcióvezetőként vagy pártelnökként képviseli majd? Esetleg mindkettő egyszerre?

– Amíg az embert nem kérik fel valamire, addig nincs mire válaszolni. Az, hogy mi lesz velem, most elsősorban a feleségemet érdekli. Klasszikust idézve: a hídon akkor kell átmenni, ha odaértünk.