Az észak-borsodi, csereháti Selyeben négy-öt komfort nélküli ház alkot külön telepet a falu szélén: a CS jelzésű, azaz csökkentett értékű lakóingatlanok egyikében élt Horváth Piroska a családjával, ám a negyvenes éveiben járó aszszony 2005-ben agyvérzésben elhunyt. A neve mégis szerepelt a selyebi szakiskola 2006 és 2008 között beiratkozott tanulóinak névsorában.

A bizarr helyzet előzménye, hogy a faluban négy évvel ezelőtt szakiskolai részleggel bővítették a helyi általános iskolát azért, hogy a tanulói létszámot növeljék, s ezzel életben tartsák a gyerekhiánnyal küzdő intézményt.

A falu polgármesterének feljelentése után azonban kiderült: csaknem nyolcvan olyan nevet tartalmaztak a naplók, amelyek viselői sosem jártak ebbe az iskolába, ám az utánuk járó normatív támogatást felvette, s elsősorban bérre, túlórákra, tanulmányi utakra el is költötte az oktatási intézmény. Két olyan személy neve is szerepelt a névsorban, akik beíratásuk idején már nem éltek.

– Szegény anyámnak még a nyolc általánosa sem volt meg, nemhogy szakiskolába járt volna – mondja zavartan Kótai Eszter, az egyik ilyen elhunyt személy, Horváth Piroska lánya, aki karján egy kisgyerekkel jön elénk az ütöttkopott házból.

A közeli Alsóvadászról is szerepelt egy halott neve az egyik osztálynévsorban, de ő se járt a selyebi iskolába –erősítette meg az intézmény egyik tanítónője, Vigóczki Jánosné.

– Először csak az tűnt fel, hogy egyes kollégáim nem szívesen adták ki a kezükből a naplót, még akkor sem, amikor helyettesíteni kellett őket – mondta. Egyszer azonban mégis kezébe került az osztálykönyv, s feltűnt neki: sok olyan nevet lát, amelyek viselőivel nem fut össze a folyosón sosem.

– Közülük sokakat ismertem, hisz általános iskolában tanítottam őket, de tudtam róluk, hogy gyesen vannak, vagy már rég elköltöztek a környékről – mondja Vigóczki Jánosné, aki az igazgatót, Planicska Csabát azonban nem merte megkérdezni erről a furcsa jelenségről.

– Amikor az igazgató idekerült az iskolába, aláíratott mindenkivel egy titoktartási nyilatkozatot, mondván, a belső ügyekről nem beszélünk senkinek. Ez a bizalmatlan légkör a tanárokkal szemben is érvényesült: csak azokkal osztotta meg az információkat, akiket ő hozott az intézménybe, nekik volt magasabb bérük és több túlórapénzük is – meséli a tanítónő. Planicska Csabát és további hét tanártársát a csalás kipattanásakor elbocsátotta az önkormányzat. A selyebi iskolát Lak általános iskolájához csatolták: a felsősök erre a településre járnak át buszokkal, az alsósokkal a korábbi tantestületből megmaradt nyolc tanító foglalkozik Selyeben. Taskó Béla, a település polgármestere azt mondja: ezzel az intézkedéssel ugyan sikerült az iskolát megmenteni a teljes összeomlástól, a falu azonban – a szakiskolai fiaskó miatt –csődbe került.

– Jómagam 2006 őszén lettem polgármester, a szakiskola pedig annak az évnek a tavaszán kezdte meg a működését – mondja a faluvezető, aki hozzáteszi: a következő évben már érkeztek hozzá névtelen bejelentések arról, hogy a szakiskola törvénytelenül működik, ám a közeli Szikszóról kirendelt szakértő nem talált hiányosságokat. – Végül Egerből kértünk oktatási szakértőt, s akkor „borult a bili”: kiderült, hogy tele a napló fiktív névvel, s azoknak sem vezették rendesen az adatait, akik valóban ide jártak. Polgármesterként csalás miatt feljelentést tettem az ügyben, az igazgatót és a tantestület néhány tagját pedig elbocsátottuk.

Miután kiderült, hogy jogosulatlanul vették fel a tanulók után járó fejkvótát, a Magyar Államkincstár visszakövetelte a két év alatt kiutalt, csaknem negyvenmillió forintos támogatást és annak kamatait, s az önkormányzat számlájáról minden beérkező összeget leemeltek. A falu büdzséje összeomlott, a fizetéseket nem tudták utalni, segélyekre sem jutott pénz. Ebben a helyzetben nem maradt más választásuk, mint hogy csődöt jelentsenek: most az állam által kijelölt pénzügyi gondnok irányítja a falut.

Takarékosságból hat embert – főleg takarítókat, karbantartókat – elküldtek, az iskola konyháját bezárták. Értékesíthető vagyonuk alig volt: néhány hektárnyi földet és egy rossz állapotban lévő házat adtak el, de az ebből származó bevétel nem csökkentette jelentősen a tartozásukat. Fejleszteni képtelenek: hiába nyertek 120 millió forintot az óvoda átalakítására, a támogatást végül visszavonták, mert az önrészt nem tudták kifizetni. Hasonló sorsra jutott az útfelújításra elnyert pénz is.

Az ügyben szerettük volna megszólaltatni Planicska Csabát, a selyebi iskola volt igazgatóját. Telefonját nem vette fel, lakóhelyén, Homrogdon a helybéliek azt mondták: a férfit régen látták, nem tartózkodik otthon.

Az ügyben nyomozást folytató vám- és pénzügyőrség észak-magyarországi régiós központjában azt a tájékoztatást kaptuk: a selyebi szakiskolában tapasztalt visszaélések miatt egy személy ellen indult eljárás jelentős gazdasági előny jogtalan megszerzése miatt.

Az állam visszaköveteli a két év alatt kiutalt 40 millió forintnyi támogatást