„Az alulírott szervezetek megdöbbenéssel értesültek azokról a kiszivárogtatott tervekről, hogy a környezetvédelmet egy infrastrukturális (avagy egyes nyilatkozók szerint egy gazdasági) csúcsminisztériumba olvasztanák be.” Így kezdődik az a nyílt levél, amelyet szinte az összes jelentős hazai zöldszervezet vezetője aláírt a KVVM önállóságának megvédése érdekében. (Hasonló tömegben utoljára Pepó Pál egykori kisgazda zöldminiszter eltávolításáért interpelláltak.)

Hogy eddig nem vált széles körben ismertté az április 9-i keltezésű, Orbán Viktorhoz és Semjén Zsolthoz címzett levél, annak egy homályos ígéret az oka: az első választási forduló előtt a Fidesz köreiben – nem a legmagasabb szintről – elhangzott: a tárca esetleg megmarad, és Nagy Andor kerül a miniszteri székbe.

A jelenlegi tervek azonban már másról szólnak. A KVVM megszűnik, és fontosabb hatásköreit szétosztják a csúcstárcák között. A megújuló energiák, az energiatakarékosság és – vélhetően – a klímaváltozás ügye a gazdasági tárcához kerülhet, méghozzá az MDF korábbi EP-képviselője, Olajos Péter vezetésével. A természetvédelem gazdája az agrártárca lehet, és nem kizárt, hogy itt köt ki a vízügy is. Ugyanakkor számos, az uniós támogatások szempontjából hangsúlyos területnek még reménybeli gazdája sincs – ilyen a hulladékkezelés és a szennyvíztisztítás.

Jávor Benedek, a tárca szétszabdalása ellen tegnap a Fidesz-székház előtt demonstráló LMP választmányi tagja azt mondta: félelmeik szerint a legrosszabb forgatókönyv érvényesül. Azaz nem a környezetvédelmi szakterületeket átvevő tálcák válnak zölddé, a fenntarthatóság szempontja az utolsó helyre szorul a csúcsminisztériumok fontossági sorrendjében. Az LMP attól is tart, hogy az átszervezés nagyon jelentős létszámleépítéssel, szakembervesztéssel is jár.

– Sem a kormányban, sem a nemzetközi diplomáciában nem lesz ezentúl miniszteri képviselete a környezetvédelem ügyének, ami megnehezítheti a magyar szempontok érvényesítését Verespatak vagy a Duna ügyében –hangsúlyozta Jávor, arra is kitérve, hogy várhatóan az uniós környezetvédelmi források lehívásában és felhasználásában is komoly fennakadások lesznek.

A civilek elsősorban a zöldügy politikai és anyagi leértékelődésétől félnek, azt ugyanakkor lapunknak több prominens környezetvédő is elismerte, hogy a Fő utcai minisztérium megérett a változtatásra: működése nem átlátható, és nem jól sült el a vízügyi terület integrációja sem – zöldmegfogalmazásban: „a vízügy lenyelte a környezetvédelmet” –, igaz, ők a reformot nem pont így képzelték.