Március 21-én elautózott bulizni a mohácsi barátaihoz. Megivott öt kupica pálinkát és néhány pohár bort, majd hazaindult. Vele volt húsz évvel fiatalabb élettársa, Zsuzsa. Az asszony nem ivott, visszafelé ő vezetett. Hazaértek, és otthon összevitatkoztak. Zsuzsa hálóingben kirohant a házból, és elhajtott Isti autójával.

A zajra felébredt Isti nagyfia. A két férfi bepattant Isti fiának az autójába, és keresni kezdték Zsuzsát. A rendőrkapitányságnál látják ám, hogy az aszszony dörömböl a kapun. Is ti –a kin mind össze egy alsónadrág volt – kiszállt az autóból. Amint ezt Zsuzsa észrevette, eldobta a kocsikulcsot, és elszaladt. Isti felkapta a kulcsot, fiát hazaküldte ruháért, majd Zsuzsa után indult. A nő elillant. Isti is dörömbölni kezdett a rendőrség kapuján, hogy engedjék be. Majd meglátta az autóját, és beült. Őrlődött kicsit, aztán kocsival hazaindult.

Két perc múlva egy rendőrautó kanyarodott eléje.

Két héttel később ittas vezetés vádjával bíróság elé állították. Mivel az elmúlt öt évben már kétszer elmarasztalták ittas vezetésért, a bíróság hat hónap fogházra ítélte a férfit, emellett kiróttak rá 108 ezer forint pénzbüntetést és a jogosítványát elvették 27 hónapra. A fogházat egy évre felfüggesztették.

Isti nem érti a bírói szigort.

Azt bizonygatja, ő nem akart ittasan vezetni, csak Zsuzsát üldözte. Aztán, hogy az aszszony elfutott, meg akarta várni a ruháját a rendőrségen, de nem engedték be. Ha beengedik, nem vezet piásan. Mivel fázott, beült a kocsijába. Úgy érzi, vészhelyzetben volt, ha nem akart megfázni, haza kellett hajtania. A bíró viszont azt mondta neki: miért nem fűtött be a kocsijába, s várta meg ott a fiát. Isti azt felelte, hogy akkor nem tudott okosan gondolkozni.

– Az volt a baj, hogy elvette az eszemet a féltékenység – vallja be utólag Isti. – Mohácson, a bulin Zsuzsa eltűnt vagy egy órára, mire a cimborák elkezdtek zrikálni, hogy biztos egy másik férfival enyeleg. Legyintettem, de a tüske már bennem volt. Amikor hazaértünk, lefeküdtem, Zsuzsa meg kiment a fürdőbe, és magával vitte a mobilját. Azt gyanítottam, fel akar hívni valakit titokban. Ezen vesztünk össze. Isti látja, hogy nem győzött meg, hát folytatja:

– Nálunk, romáknál nincs olyan, hogy egy nő egy buliban odahagyja a párját. Egy órán át! Ez képtelenség! Na jó, Zsuzsa ezt nem tudta, ő nem roma, ő egy diplomás asszony. A cimborák ezzel is húztak, azt mondták, hogy a pénzemért van velem, mert ugye diplomás, sokkal fiatalabb, nem roma, miért lenne másért velem? Tudtam, hogy ugratnak, mégis felültem nekik. Három éve együtt vagyunk, jól kijövünk, nincs okom a féltékenységre, ám akkor ott, a cimborák fölnyomták az agyamat.

Isti tovább kesereg:

– Jogosítvány nélkül több mint két évig teljesen tönkremegyek. Kereskedő autó nélkül? Lehetetlen!

– Zsuzsa veled van még? –vágok közbe.

– Persze, másnap visszajött.

– Ő lehet a sofőröd.

– Állása van, nem teheti.

– Amúgy azon az éjjelen Zsuzsa miért vitte a telefonját a fürdőbe?

– Ébresztőre állította, és nem akarta a szobában fölkapcsolni a villanyt, mert én már lefeküdtem. Nem volt okom a féltékenységre. Ezután enynyi se lesz, hisz anyagilag le vagyok nullázva, a cimborák nem mondhatják, hogy a pénzemért van velem.

– Majd kitalálnak valamit.

– Jó srácok, bennük bízhatok.