Orbán Viktor, a Fidesz kormányfőjelöltje a TV2 Napló című műsorában arról beszélt, hogy lesznek a Fidesz „csomagjában” nehezen emészthető fogások. Bár hozzátette: „mint minden nehezen emészthető ételnél, a párolás fontos”, vagyis „meg kell puhítani a dolgokat”. Azt ígéri, senkinek a torkán nem fognak „letuszkolni” „váratlanul és egyben” nehéz falatokat, mert minden ilyen kérdésben megfelelő időt hagynak az „egyeztetésre és a megegyezésre”. A „nehéz falatok” közül az egyiket meg is nevezte: ez lenne a családi pótlék körüli változás.

Szakmai szempontból sok még a kérdés

– Ha iskoláskorú gyermek van egy családban, és a gyereket nem küldik el a szülők az iskolába, akkor a családi pótlékot nem kaphatják meg – fogalmazott Orbán. Ez biztosan nem olyan javaslat, amelyet nagyon nehéz lenne letuszkolni az emberek torkán, mert a közvélemény érezhető módon támogat miden hasonló szigorítást. Szakmai szempontból azonban sok a kérdés a tervezet kapcsán.

Ezek a teljesség igénye nélkül: megelőzi-e a megvonást valamiféle szakmai vizsgálat az iskolában arról, hogy miért nem jár be a gyerek? A szülők a hibásak, vagy az iskolai környezet ellenséges? Milyen színvonalú pedagógiai munka zajlik az érintett gyerek osztályában? Ha egy tizenéves diák kerüli az iskolát, de a kisebb testvérei nem, akkor a támogatást csak részben vonják majd meg a családtól? Összeér-e a családi pótlék feltételekhez kötése olyan közoktatási programmal, amely célul tűzi ki, hogy a szegregált, rossz minőségű oktatást nyújtó intézmények helyett a nyomorból érkező gyerekek is jó iskolába járhassanak? Kérdéseinkre egyelőre nincsenek válaszok. A Fidesz–KDNP szociális kabinetvezetője, Soltész Miklós lapunknak azt mondta: megvárja a választások végét, s csak azután nyilatkozik szakpolitikai kérdésekről.

Az, hogy a Fidesz szigorítással, támogatásmegvonással próbál bizonyos szociális és oktatástechnikai kérdéseket kezelni, nem új keletű. A Bokroscsomag idején rászorultsághoz kötött családi pótlékot a „polgári kormány” univerzálissá tette, vagyis ezt a juttatást minden gyerek után folyósították. (Az más kérdés, hogy az összege nem emelkedett, a munkajövedelemből élőknek 1999-től bevezették a családi adókedvezményt, amivel a legszegényebbek nem tudtak élni.) A tanköteles korba lépő gyerek után a családi pótlékot iskoláztatási támogatásként utalta az állam, amit megvonhattak, ha túl sok lett az igazolatlan órák száma.

A szocialista–liberális koalíció 2002-től kormányra kerülve nem szankcionálta az iskolakerülést a családi pótlék megvonásával, és a 2003-as közoktatási reformmal próbálta kezelni az iskolakerülés fő okaként említhető túlkorosságot. Emellett célul tűzte ki a szegregáció felszámolását, a hátrányos helyzetű gyerekek oktatási integrációját. A területen dolgozó szakemberek szerint szegregált iskolába nem szeret a gyerek bejárni, s ott általában nem is szeretik őt, ami szintén oka az iskolakerülésnek. 2004-től vezették be alsó tagozaton az osztályzás megszüntetése mellett az azóta is sokszor indulatokat kavaró, tévesen buktatási tilalomként elhíresült intézkedést (buktatni ugyanis szabad, csak ehhez a döntéshez szülői beleegyezés kell).

Gyanítható, hogy a Fidesz a közoktatási reform ezen elemeit gyorsan visszavonja. Nyilvános oktatási program híján a fideszes és a kereszténydemokrata politikusok megszólalásaiból következtethetünk erre, akik az eddigi reformokat elhibázottnak tartják.A családi pótlék iskolába járáshoz kötésével szorosan összefüggő „buktatási tilalmat” úgy értékelik, hogy az a pedagógusi munka szükségtelen korlátozása, „tudatos tekintélyrombolása”.

Mindezt azért említjük,mert épp néhány hete adott kegyelmet Sólyom László köztársasági elnök annak az anyának és apának, akiknek börtönbe kellett volna vonulniuk egyik gyerekük iskolai hiányzásai miatt. A munkanélküliségtől leginkább sújtott kelet-magyarországi hatgyerekes roma szülőknek a legtöbb hiányzást felhalmozó gyereke már 13 éves, és jelenleg harmadik osztályba jár. A börtönbüntetés kirívó, de a szabálysértési ügyek gyakoriak. Az igazolatlan hiányzások miatt ugyanis megbüntetik a szülőket, több tízezres pénzbírságot vagy közmunkát írhatnak elő számukra. (A szülő egy évben két-három napot igazolhat. Ha egy gyerek sokat hiányzik igazolatlanul, az iskolának értesítenie kell a Gyermekjóléti Szolgálatot, a törvény szerint tíz igazolatlan óra után a jegyzőt is.) Sem a pénzbírság (ami gyakran még nehezebb helyzetbe hozza a kilátástalan körülmények között élő családokat), sem a börtön nem kezeli a kérdést, hiszen a háttérben a szegénység és (vagy) súlyos családi problémák állnak.

– Általában a dekriminalizáció pártján vagyok, szociális problémák ne váljanak büntetőügyekké – ez már Derdák Tibor szociológus véleménye, aki két évtizede tanít és hoz létre iskolákat Magyarország leghátrányosabb településein. A sajókazai Dr. Ámbédkar Gimnázium igazgatója azt mondja: náluk is nagy probléma a hiányzás, bár az intézmény tanulóinak jó része nem tanköteles korú, ők már családfenntartók, és azonnal napszámot vállalnak, ha akad némi feketemunka. Vagy a közcélú munkaprogram szólítja el őket a tanulástól, ami kötelező, ha az illető nem akar kiesni a segélyrendszerből. (Így lesz a segélyrendszerben valaki ellenérdekelt a tanulásban.)

– Az emberek, a szavazó átlagpolgárok igazságérzetét bántja, ha a családi pótlékot kiutalják akkor is, ha a gyerekekre nem figyelnek eléggé a szülők, igaz, jobbára a legelesettebbek kerülnek ilyen helyzetbe – mondja Derdák, hozzátéve: a családi pótlék megvonása valóban hatékony eszköz lehet az iskolai hiányzások visszaszorítására, és így megelőzhető az ügy eszkalálódása. – Viszont túlkoros gyerekek esetében már ez sem működik. Egy 16 éves fiatalt a pótlék megvonásával sem lehet 9-10 éves gyerekek közé ültetni. Márpedig a Fidesz kormányzása alatt vélhetően megnő a bukott gyerekek száma – fogalmaz.