Az úthengerre is kell fék
– Nem sokkal maradt alul a fideszes Simicskó Istvánnal szemben. Bizakodó?
– Újbuda fejlődése alapján mindenképpen, és mivel csupán 1800 vokssal maradtam alul, ez azt mutatja: a XI. kerületiek az országos közhangulat ellenére elismerik nyolcéves polgármesteri és 16 éves parlamenti teljesítményemet. Hozzáteszem, 1994 óta mindig egyéniben szereztem mandátumot, s most is csak ez az út járható, az MSZP-listáján ugyanis nincs befutó helyem. Az eddigi legjobb elsőfordulós eredményem 49,7 százalék volt, s még most is a dupláját kaptam az MSZP-listára leadott voksoknak. De ez Buda, ahol mindig is kisebb volt a szocialisták támogatottsága.
– Számít-e arra, hogy az erős Jobbik vihet el még voksokat?
– A Fidesszel szembeni alig hatszázalékos lemaradásom alapján bízom abban, hogy ismét elnyerhetem az itt élők bizalmát. A Fidesz kétharmada a Jobbiknak és az LMP-nek sem lehet érdeke, a rájuk leadott szavazatok alapján e körből is számíthatok támogatókra. Az újbudaiaknak is be kell látniuk, hogy a kormányváltásról már döntöttek, most a kerület továbbfejlődése a tét, vasárnap erről kell szavazniuk. A Fidesz első üzenetei alapján a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnökeként is kijelenthetem: a kétharmados többség mások mellett a helyhatóságok, így a mi önállóságunkat, intézményrendszerünket is nagyban veszélyezteti.
– Minden tévécsatornán újbudai képeket sugároztak a voksturizmus kapcsán...
– A kerületben számos felsőoktatási intézmény van, s mivel nem is az én körzetemben történt, nem hiszem, hogy az első fordulóban szándékos „átszavazásról” lett volna szó, ami érdemben befolyásolta volna az eredményemet. Sokkal aggasztóbb Simicskó István indítása és versenyben tartása az egyéni körzetben, ami az én bármi áron történő megbuktatásomat célozza. A képviselő úr a szabolcsi Fidesz-listán ugyanis már mandátumot szerzett; amúgy Fejér megyében lakik, Újbudán soha nem élt, itt választáson soha nem indult, most pedig felbukkant a semmiből... Kell némi páncélzat ahhoz, hogy ejtőernyősként, mint itt született és élő polgárt kioktasson arról: mi a jó a kerületnek. Erről nyilvánosan vitázhattunk volna, ám az első forduló utáni felhívásomra hivatalos választ nem kaptam, csak megüzenték: erre ne is számítsak. Nehéz is lenne tíz év tényeivel vitázni: százmilliós nagyságrendben felépítettük az ország egyik legnagyobb, legmodernebb, legnépszerűbb okmányirodáját, a fővárostól átvettük és egymilliárd forintból modernizáltuk a Fehérvári úti szakrendelőt, csaknem 1,5 milliárdért megújítottuk mind a 85 játszóteret,meghétszereztük saját közterület-felügyelőink számát, ma 41-en vigyázzák a közrendet, amire évi kétszázmiilliót költünk. Az ország legnagyobb, hárommilliárdos panelfelújítása zajlik nálunk: eddig az épületek egyharmada, húszezer lakás vált korszerűbbé. Épül a budai belváros a Gellért tértől a körtéri Gombán át a Feneketlen-tóig. A Fidesz által sokat, de alaptalanul támadott Kopaszigát fejlesztésével egy lepusztult területből szerethető, fővárosi léptékű közpark lett. Természetesen a fejlesztések nem állnak le, milliárdos önrésszel folytatjuk a panelprogramot, bővítjük a térfigyelőrendszert, tovább javítjuk a közbiztonságot. A Fidesz, és Simicskó úr is kibontatlan csomagot tett az asztalra, ezért is mondjuk azt: az úthengerre is kell a fék. Ellenfelem jövőképét jól mutatja: az egyetlen parlamenti képviselő volt, aki annak idején nemmel voksolt hazánk EU-s csatlakozására.
– A parlamentben ön is megszavazta a megszorításokat. Képviselőként és polgármesterként érez-e személyes felelősséget?
– Ez mindig nagy dilemma, még úgyis, hogy mindannyiszor egyéniben szereztem mandátumot. Egy biztos, az elmúlt két évben az ország, 3200 önkormányzat és tízmillió ember jövőjéről kellett dönteni. Sok jogos kritikát kaptunk, de megelőztük a még nagyobb bajt. Az MSZP megalapozta az új kormányzat gazdasági-pénzügyi hátterét.
