A Fidesz-kétharmad nem esély, hanem veszély
– Ön jóval alulmúlta korábbi teljesítményeit. Számított erre, vagy nagyon csalódott?
– Természetesen nem jó érzés, de tudomásul kell venni. Egy választásba mindent bele kell kalkulálni, az általános közhangulat ellenére én azt is idesoroltam, hogy nyerhetek. Az, hogy a szocialista párt országos listás eredményénél még így is 15 százalékkal jobban szerepeltem, polgármesteri és parlamenti eredményeim visszaigazolása. Úgy gondoltam: 2010-ben is érdemes, tisztességes és eredményes lehet a kizárólag önálló megmérettetés. Saját kérésemre az MSZP listáján nem szerepelek. A döntés talán naiv, de megalapozott: 2002-ben és 2006-ban is egyéniben, 52 százalék fölötti eredménynyel nyertem az első fordulóban; 2006 őszén pedig negyedjére választottak polgármesterré az akkori „forró ősz” ellenére is. Sok sikeres szocialista városvezetőn csattant most érdemtelenül az ostor, például Szegeden Botka Lászlón vagy Gyulán Perjési Klárán. A szavazók nem nekem (nekünk), hanem az MSZP-nek üzentek rajtam keresztül. Annak ellenére, hogy a felmérések alapján a helyiek 90 százaléka szeret Pestszentlőrinc-Pestszentimrén élni; 80 százalékuk szerint pedig a kerületben érezhető és látható a fejlődés, az önkormányzat jó gazdája az intézményeinek. Azért is csalódott vagyok, mert talán a 2006–2010 közötti időszak volt a legnagyobb, sok tízmilliárd forintos fejlesztési ciklusunk. Megdöbbentő, hogy leginkább a pestszentimreiek utasítottak el, holott a legtöbb beruházást ebben a városrészben hajtottuk végre: új rendelőintézetet, sportcsarnokot és bölcsődét építettünk.
– A voksturizmus befolyásolhatta-e az eredményt?
– Bizonyítani nehéz, de egy szavazóköri delegálttól személyesen hallottam, hogy az erre kijelölt helyre sok száz fiatalt szervezetten hoztak voksolni, akik a sorban állás közben egymás között beszélték, ki mennyi pénzt kapott...
– A második fordulóban mit tud üzenni annak a 80 százaléknak, melyből sokan otthon maradtak vagy önt is büntették?
– Még pénteken is kampányolni fogok, arra buzdítom a választókat: a végzett munkám alapján ítéljenek. Országos és helyi politikusként pedig óva intem őket a Fidesz kétharmadától. A választóknak azt kell meggondolniuk, hogy a kerület két parlamenti honatyája ne ezt a többséget képviselje, most ez a legnagyobb tét. Egy ekkora parlamenti túlhatalom kizárólag a kormányzásra készülő párt érdeke, ami nem esély, hanem veszély: ellehetetleníti a demokratikus kontrollt, és sok más mellett durván fenyegeti a független önkormányzatiságot, a helyi értékeket is. Pláne, hogy fogalmunk sincs, mi van a Fidesz tarsolyában. Ez nem fikció: egy változó finanszírozással saját fenntartású intézményeink, például a nagy múltú Hunyadi Gimnázim léte kerülhet veszélybe.
– Ha azt kérdik: a frakció- és a pártfegyelem hogyan befolyásolta képviselőként az elmúlt négy évben, el tud-e számolni a lekiismertével és a válaszóival?
– Mindenképpen. Demokratikus parlament sehol nem működik frakciók nélkül, ilyen értelemben nem lehet 386 individum kalózterülete. De egy testület ahogy elvetheti, úgy győzelemre is segítheti az egyéni indítványokat. Nekem több ilyen is volt. Ferihegy miatt fontos volt a légiközlekedési törvény módosítása, a szakminiszter ellene volt, ám a frakció és a parlament is támogatta, így a rendeletváltozások előtt egyeztetni kell az érintettekkel, például a XVIII. kerülettel. Budapesti polgármesterekkel harcoltuk ki 2008-ban a forrásmegosztási törvény módosítását, azóta nincs vita a főváros és a kerületek között: egy korrekt képlet alapján mindenki a megfelelő összeget kapja. Ez nekünk azóta kétmilliárdos többletbevételt hozott. Siker volt, hogy az idei költségvetésben végül nem csökkentették a gyermekétkeztetési, a két tannyelvű oktatás és a zeneiskolák támogatását. Ami pedig a lelkiismereti szavazásokat illeti: nekem ilyen volt az új, az államfő által is visszaküldött polgári törvénykönyv, melyet kifogásaim miatt nem szavaztam meg.
