– A bíróságról sokaknak a véget nem érő pereskedés jut az eszébe, mostanában meg a tárgyalótermi botrányok kerültek az érdeklődés középpontjába. Milyen a bírák élete belülről nézve?

A jelentős bírói fluktuáció sem kedvezett a FB-nek

– Az ország legnagyobb bírósága működik Budapesten: az összes beadvány 27–30 százaléka hozzánk érkezik, és bizonyos ügykategóriákban az átlagosnál jóval több és összetettebb feladat hárul ránk. Például a közvéleményt foglalkoztató büntető- és polgári perek többsége nálunk folyik, mint például a móri mészárlásé, a Kulcsár-ügy vagy a Magyar Gárda feloszlatása. Az ilyen esetekben ráadásul újabb probléma, hogy időnként súlyos gond a tárgyalótermi rend fenntartása, például Budaházy György ügyeiben. Gondoljanak csak bele, hogyan érzi magát a bíró, ha tüntetők sokasága fogadja, és a biztonságát csak rendőrkordonnal lehet garantálni. S ha ez nem elég, a média is felvonul, és minden rezdülését közvetíti, majd valamennyi lépését ízekre szedi. A gazdasági válság miatt pedig a cégügyek, a felszámolási és a csődeljárások szaporodtak meg igencsak. S ne feledjük, választási év van, ami a közigazgatási kollégiumnak ad munkát. Ez igencsak kényes terület, de a Fővárosi Választási Bizottság döntései elleni kifogásokról rendkívül gyorsan, három, sőt bizonyos esetekben egyetlen nap alatt kell döntést hozni.

– Nem irigyeljük önöket. A jogkereső polgárokat mindazonáltal főleg az érdekli, ügyükben menynyi idő alatt születik ítélet, és a Fővárosi Bíróság a pertartam tekintetében – legalábbis a közvélekedés szerint – nem jár az élen. E tekintetben történt valami?

– Igen is, meg nem is. Évek óta tartó probléma a hatékonyság, némi egyszerűsítéssel az, hogy egy-egy ügyet mennyi idő alatt tudunk befejezni. Teljesen indokolt, ha a felek kizárólag ezt kérik számon, mi pedig nem intézhetjük el annyival, hogy többre nem vagyunk képesek. Ha az eljárás elhúzódása miatt kritikát kapunk, nem tárhatjuk szét a kezünket. E tekintetben nem történt látványos változás, ezért nem vagyok különösebben elégedett. Mégis van némi előrelépés, ami optimizmusra ad okot. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács még 2008-ban úgy döntött, hogy a leginkább leterhelt központi régiónak – tehát a Pest Megyei Bíróságnak és nekünk – ad némi segítséget: a fővárosnak három évre, tehát 2012-ig biztosították harminc bíró és az ítélkezést segítő kiszolgáló személyzet, tehát csaknem száz fő bérét, s az elhelyezésükhöz szükséges feltételek költségeit, hogy az úgynevezett „öreg” ügyeket feldolgozhassuk.

– És vannak már eredmények?

– Bizonyos tekintetben igen, de nem dőlhetünk elégedetten hátra. Ennek külső és belső okai egyaránt vannak. Előbbiek egyike, hogy éppen erre az időszakra esik a parkolási ügyek számának dömpingszerű szaporodása, ami minden előzetes prognózisunkat felborította. A parkolási cégek eladott követeléseinek végrehajtása miatt a polgári nemperes ügyek – elsősorban a fi zetési meghagyások –száma évente ötven százalékkal, százezer helyett gyorsan kétszázezerre nőtt. Ezek legalább harminc százalékából –legyen szó bármilyen jelentéktelen összegről – valamelyik kerületi bíróság előtt per lesz, és az ügyek egy része előbb-utóbb másodfokra a Fővárosi Bírósághoz kerül. Gondot jelent, hogy bizonyos, például a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások esetében mi járunk el kizárólagos illetékességgel.

– Említette a gazdasági válságot is, az mennyiben befolyásolja a bíróság munkáját?

– E körbe tartozó jelenség, hogy egyre többen képtelenek megfizetni a közüzemi díjakat, és ez is nálunk csapódik le. Fizetési meghagyások újabb tömegét kapjuk, s jó részükből szintén per lesz. A követelés jogosságát persze senki nem vitatja, de ha ellentmondással él, húzhatja az időt, mert csak a jogerős döntés után kell a hátralékot lerónia. És itt vannak a cégügyek. Nem elég, hogy a felszámolási eljárások száma nő – tízezernél is több van folyamatban –, de a cégbejegyzéseké is: divat lett, hogy minden tevékenységre külön vállalkozást alapítanak azért, hogy egy adott munka –például egy lakópark megépítése – után a céget jogutód nélkül megszüntessék, azután próbálja bárki a garanciális igényét érvényesíteni. Például a Baumagügyben kisbefektetők sokasága fut a pénze után, a cégalapítók elmarasztalása után a károsultak most tömegével próbálják meg követelésüket bírói úton érvényesíteni. De ha nincs lefoglalható vagyon, esély sincs a kártalanításra, ám ezekben az ügyekben is el kell járnunk. Főként ezekből következik, hogy az egymilliárd körüli összeget felemésztő támogatás ellenére sem sikerült jelentős eredményeket felmutatni, miközben joggal kérik számon: mire használtuk fel ezt a pénzt.

– Azt mondta, belső okok is hátráltatják az előrelépést...

– Ez a harmincfős létszámfejlesztés végrehajtása. A státuszokat a Fővárosi Bíróság számára biztosították, így pályázatot kellett kiírnunk. A legtöbben a kerületi bíróságokról jelentkeztek, akiket viszont csak akkor helyezhettünk át, ha őket is sikerült pótolni. Így mindkét szinten kezdő bíró ítélkezik: az adott poszton kezdő, aki a kerületből az FB-re került, és az is az, aki bírósági titkárként kapott bírói kinevezést. Az pedig korántsem elhanyagolható mozgás, ha a létszámfejlesztés előtt 711 fős bírói karban évente mintegy ötven helyen változás következik be. További gondot jelentett, hogy a kerületekből távozó bírák egyenként több száz ügyet hagytak maguk után, és azokat valakinek át kellett vennie, meg kellett tanulnia, gyakorlatilag újra kellett tárgyalnia. Így az új rend igazából csupán 2009 végére alakult ki, és akkor még nem számoltunk a nyugdíjazásmiatti idén bekövetkező fluktuációval, ami szokásosan további tízezres nagyságrendű ügyet érinthet.

– Még egyszer megkérdezem: aki pert kezdeményez, bízhat az ügye gyorsabb elbírálásában?

– Nagyon sajnálom, de tényleg nem sikerült számottevően gyorsítani az ítélkezést, bár a pertartam nem kis részben attól függ, melyik bíróságon folyik az eljárás. Az bizonyos, hogy a hat kerületi bíróság közül öt hozza az országos átlagot, ám a Pesti Központi Kerületi Bíróságra ez nem igaz. Az FB kapcsán pedig nem mindegy, melyik ügycsoportról beszélünk; például a másodfokú büntetőperekben nincs gond, s javul a helyzet az első fokon tárgyalt polgári perekben is. Átlagban, Budapest bíróságain a polgári ügyszakban az eljárások hetven, a büntetőben 55–60 százaléka egy éven belül befejeződik. Itt hadd jegyezzem meg: ha a büntetőeljárási törvényt módosítanák, és lehetővé tennék, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében is megtarthassák – akinek az időhúzás kifejezetten az érdeke lehet –, az ügyek látványosan felgyorsulnának. Azok a perek persze, amelyek a sajtó érdeklődését is felkeltik, tovább tartanak, és soha nem fejeződnek majd be néhány hónap alatt.

– Mit tud mondani az ítélet várható időpontjáról például annak, akinek ellopták a drága biciklijét?

– Ha megvan a tettes, mi hat hónapon belül ítéletet hirdetünk, ugyanis ilyen esetben valószínűleg tárgyalás nélkül döntünk. A kerületi bíróságok által tárgyalt 13 ezer közvádas ügy közül 3500-at így fejeztünk be, a bagatell bűncselekmények időszerűsége terén nincs gond.

– És mi a helyzet, ha valaki válni akar?

– Ennyi idő alatt egy bontóperben is megszületik a döntés. Azt azonban a polgári perek esetén tudomásul kell venni, hogy a felek együttműködési készsége nélkül nehezen születik meg a verdikt. Beszélik például, hogy valakinek tíz éve húzódik a bontópere. Ez nem igaz: a válást hónapok alatt kimondjuk, de ha a felek vagyoni huzakodásával az eljárás vég nélkül folytatódhat. A társadalomnak is változnia kellene, mert ha hiányzik az ellenérdekű felek együttműködési készsége, a bíróság nehezen tud dönteni.

– Önnek volt már bírósági ügye?

– Mindenkinek azt mondom, a jogvitás ügyekben érdemes az érintetteknek megállapodniuk, mert a békés egyezségnél nincs jobb dolog. Én is csak azért járok a bíróságra, mert itt dolgozom.