„Nagyon röstellem, de engem tegnaptól kirúgtak. Tizenhat év után. Nem loptam, viszont szerettek. Ez van. Szórólap miatt történt. Bocsi.”

„Sajnálom nagyon! De mi történt? Felhívom, ha el akarja mondani.”

„A Jobbik párt szórólapját nem a ládákba dobtam, hanem a reklámgyűjtőbe. Ennyi a vétkem. Hibáztam.”

„Ki szólt érte?”

„Nem tudom. De a párt embere ment ki ellenőrizni, több mint egy nappal később.”

„Előírás, hogy a pártszórólapot a ládába kell dobni.”

„Így van.”

„Csak a lakók utálják. Meg hát másnapig bárki, bárhová tehette volna azt a szórólapot. Maga meg nem tagadta le.”

„Nem tagadtam, de nem volt hátsó szándékom. A lakók szerettek, a főnökök meg le se szartak.”

„Megírnám név nélkül, ha rábólint.”

„Bólintok, és nagyon köszönöm. A járatom szinte a családom volt. Köszönöm.”

Most mit mondjak? A kampány heve, meg szívünkben a jövő zöldellő csírái.