Megszelídült álmok
Pedig sokat gitározott, a nyolcvanas évek elején például a Reflex együttessel – a Hobó, a Karthágó, a Skorpió és a P. Mobil előzenekarával – bejárta az országot, két év után ott állt az áhított rockzenészi pályafutás kapujában. A turné azonban felőrölte a zenészek idegeit, és miután az állami lemezkiadó megtagadta a szerződést, a zenekar felbomlott. Báthori László egy ideig újsághirdetésekben kutatott új társak után (gitáros saját felszereléssel együttest keres), de komoly zenekarokba csak pénzért kerülhetett volna be. Mondjuk, két új autó áráért... Neki persze egy sem volt. Harmincévesen úgy érezte ideje abbahagyni az álmodozást és beiratkozott a sárospataki tanítóképző főiskolára.
Báthori egy Szerencs melletti kis faluban nőtt fel. Bármilyen szám szólalt meg a rádióban, hatévesen már az első két hang után mondta a címét. Ha rockot adtak, apja kikapcsolta fűrészgépet és áhítatos csendben hallgatták a zenét. Első gitárja széles nyakú, héthúros szovjet hangszer volt, mert a hatvanas években ilyet lehetett kapni. Játszani egy helyi vasutas tanította, ő pedig sokszor addig gyakorolt, míg az ujjai vérezni nem kezdtek. Középiskolásként már esküvőkön, bálokon zenélt. Ha a közönség vevő volt egy kicsit igényesebb számokra, a táncos este afféle rockkoncertté alakult át. De ha lakodalmas nótákat követeltek a zenekartól, Báthori letette a gitárt, és levonult az emelvényről.
Halk szavú fiatalember nemcsak hallgatta, átélte a rockzenét. A hetvenes évek végén 47 centis haja miatt sem pesti albérletet, sem munkát nem kapott. De inkább aludt a Keletiben, mintsem levágassa a haját, és adminisztrátorként dolgozott Kőbányán. A fővárosban neves gitárosoktól tanult, folyamatosan tökéletesítette játékát. Esténként, mikor a húrokon sétáltak az ujjai, arról álmodott, hogy egyszer tomboló közönség előtt játssza ugyanezt.
Azután azzal szembesült, hogy a miskolci Avas-lakótelepen, a 33-as számú általános iskolában tanít. Órára gitárral, vagy magnóval ment. Az énekterem ajtaja előtt nem egy kollégája hallgatta döbbent arccal a kiszűrődő hangokat. Ha történetesen nem valami rock dübörgött, akkor a „Nálam mindig két forint ez a dal” szólt az ötödik bé előadásában. „Laci, honnan veszed a bátorságot, hogy felülbíráld a Kodály-módszert?” – kérdezte az akkori igazgató. Báthori azt felelte, majd szolmizálni is fognak, ha már megszerették a zenét. A rockot és a popzenét pedig így is, úgyis hallgatják. Az órákon legalább megtanulják, mitől igényes az egyik szám, mitől olcsó a másik. 1994-ben azután a 33-as számú iskolából Széchenyi iskola lett. Báthori László száz tanítványa Zorán-számokat énekelt a városi ünnepségen. A díszvendégek nem akartak hinni a fülüknek. A nagy hajú, különc férfi rövid időn belül Miskolc legkeresettebb énektanára lett, igazgatók próbálták elcsábítani, hiába.
Az iskola Twist Olivér Kórusában tizenöt év alatt több mint ezer gyermek fordult meg. Az ő hangjukra áthangszerelt hazai slágereket előadó száztagú kórus Miskolc zenepedagógiai különlegessége lett. Évente húsz-huszonkét fellépés fér bele az idejükbe, tizenöt év alatt húsz dalukat tűzte műsorára az MTV, készítettek 120 stúdiófelvételt és kiadtak nyolc műsoros CD-t. Az interneten megtalálható felvételeik között van, amihez nem sikerült képet tenni, fekete háttér előtt szól a dal, de úgyis több mint százezren voltak rá kíváncsiak. Volt év, amikor Báthoritól háromszáz általános iskolai énektanár kért kottát, találkozót vagy jótanácsot.
Tóthné Csorba Mária az intézmény-összevonások után immár Avastetőinek nevezett alapfokú művészeti iskola igazgatója azt mondja, az idén március 15-ére kapott Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetését pedagógus kollégái érdemelték ki. A tanári karban nem kevesebb mint tizenhat művésztanár van. Negyven csoportban hatszáz gyermeket oktatnak, de Báthori László (és a száztagú kórus)minden szempontból kiemelkedő. A kórus évek óta nem toboroz, a gyerekek sorban állnak, hogy énekelni járhassanak. Miközben sok iskolában már a ballagási dalok is gépről szólnak... A Twist Olivér Kórusban a zenei tehetség nem feltétel, így a százfős csoport az Avason élő teljes népességet megjeleníti. A fellépések alatt így a legszegényebb családok gyermekei előtt is kinyílik kissé a világ.
Báthori László néhány éve újra álmodozni kezdett. Egyik álmában egy ezerfős gyermekkórussal adott koncertet. Máskor rocksztárok fellépésein látta az énekelni az avasi gyerekeket. Azután egy szlovákiai fellépésük után egy polgármester azzal fordult oda hozzá: szerződtetné őket a Guns N’ Roseskoncert előzenekarának. Nem akart hinni a fülének. Majd egy éven át készültek a nagy fellépésre, végül kiderült, szó sincs Guns N’ Roses-koncertről. Báthori Lászlónak leginkább az fájt, hogy a lelkesedését átragasztotta a gyerekekre is.
De tavalyelőtt a zsúfolásig megtelt miskolci sportcsarnokban hatezer ember előtt négy Republic-számot énekelt a kórus, méghozzá az együttes koncertjének közepén. Hihetetlen sikerrel.
Múlt év karácsonyán azután Báthori László kéz alatt vett egy elefántcsontszínű gitárt. Egy Kaliforniában gyártott, sorszámozott hangszert, amit a zenélés történetében új fejezetet nyitó Leo Fender gyárában szereltek össze huszonöt éve. És ez akkor is egy álom beteljesülése, ha az élén egy jókora ütésnyom látszik, és sem a gyerekek, sem a közönség nem hallja, mitől szól másként a fehér gitár, mint a korábbi, sötét színű.
Báthori László viszont azt tudja, hogy olykor a megszelídült álmokért is érdemes élni.
