Vele bukott talán Bokros Lajos is, az egyetlen olyan ember, akinek a mondandóját igazán komolyan lehetett venni ebben a kampányban, még ha a mögötte lévő erő hiteltelenítette is a szavait. Vele bukott a gazdasági liberalizmus eszméje. Nincs mit siratni sem az MDF-en, sem a Retkes Attila vezette SZDSZ-en. Utóbbi már csak nevében emlékeztetett a szabad demokraták valaha volt szövetségére. Mindkét szervezet felett eljárt az idő, még ha az MDF Bokrossal és Somogyi Zoltánnal épp új időszámításba kezdett volna is. De nem maradt elég idejük új fejezetet nyitni, és „visszahozni Antall József örökségét”, akármi legyen is az, és valahogy sosincs elég idő a múlt romjait eltakarítani.

Súlyos múlt. Folytonos kettészakadással, roppantó Fidesz-öleléssel, be nem hódolással, a néhai Horváth Balázsék törvénytelen eltávolíttatásával, majd az MSZP-hez meneküléssel, aztán távolodással, tengernyi kacskaringó, pillanatról pillanatra, napról napra összeeszkábált kis szövetségekkel, kizárásokkal, frakciónélküliséggel, Almássy- vagy UD Zrt.-üggyel. Miközben a botrányok szerteszaggatták, az MDF mindig megpróbálta utolérni önmagát, hogy 2002 után végre valóban értelmes pártképződmény legyen.

Hiszen tényleg a fórum volt az egyetlen parlamenti erő, amely nemet mondott Medgyessy Péter száznapos programjára, tényleg ők voltak azok, ha valakik, hát ők, akik kísérletet tettek az elvek és értékek mentén tetten érhető politizálásra, tényleg azokat az intézkedéseket szavazták meg, amelyek – többnyire jól érvelt meggyőződésük szerint – az ország helyzetének jobbítását szolgálták. Csakhogy mire komolyan lehetett volna venni a mondandót, addigra mindig jött egy újabb botrány, ami elsodort mindent: hol személyeket, hol frakciót, hol az értelmes szót, hol a pártstruktúrát, hol a finanszírozási forrásokat, hol a párttagokat, hol a választókat. Párttagok nélkül nem megy. A hiteles mondandót a botrányok elfedik. A hirdetésekben futó „bokrosi jövőt” torzítja a múlt, és lehetetlen sikeres médiapártot szervezni ilyen előzmények után, pláne akkor, ha a média sokkal inkább vevő az ugyanazért a szavazói bázisért küzdő, de a nyilvánosságban szeplőtelennek tűnő LMP-re.

Az MDF futott a pénze után, és a kétségbeesés ezúttal valóban halálos ölelésbe kergette: amit nem tudott megcsinálni a Fidesz minden irtózatos apparátusa ellenére, azt egyetlen mozdulat nélkül elvégezte egy bukott párt, az SZDSZ. A velük való szövetségkötéssel az MDF elveszítette minden esélyét arra, hogy megszólítsa az SZDSZ-ből kiábrándult, hontalanul kóválygó liberálisokat, az MSZP-ből kiábrándult baloldaliakat, és hiába a Bokrosshow, a közönség új szereplőért kiált.

A múlttal nem lehet mit kezdeni. Az a fránya idő pedig kicsúszott a markukból. Nem az MDF bukását kell fájlalni, hanem azt, ami válhatott volna belőle. Egy hajdani vezető már bejelentkezett az elnöki posztra. Már köröznek a keselyűk.