„A város peremén sivít e dal.
A költő, a rokon,
nézi, csak nézi, hull, csak hull a
kövér, puha korom,
s lerakódik, mint a Kubatov,
keményen, vastagon.”

Kubatov-szavazókat igazoltatott a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Rendőr-főkapitányság járőre vasárnap a kora esti órákban Kunhegyes külterületén. A település lakói figyeltek föl a gyanúsan viselkedő csoportra, amelyből néhányan antidemokratikus gesztusokat tettek, majd egy dűlőút közelében megpróbálták bebetonozni magukat húsz évre. A rendőrség feltartóztatta a csoportot, ruházatuk átvizsgálása során előkerült a nemzet megosztásának haditerve, valamint egy hozzávetőleg kilencvenkét centiméter hosszúságú választói adatbázis. A rendőrség többrendbeli folytatólag elkövetett nem megengedett hosszúságú adatbázissal való visszaélés és illegális haditervbirtoklás bűncselekménye alapos gyanúja miatt indított ellenük eljárást.

Lendvai Ildikónak a hír hallatán arcizma sem rezdült.

Kubatov Gábor egy szép tavaszi reggelen más országban ébredt.

Fölöltötte barna egyenruháját, és a gyönyörű napsütésben kiment sétálni egyet a Reichsparteitagsgeländén. Mosolyogva dúdolta magában a Horst Wessel Liedet, lovaglóostorával ütemesen csapkodta csizmája szárát, tányérsapkája csibészesen tarkójára tolva. A Luitpoldhalle környékén összetalálkozott Vona Gáborral.

– Gabikám – szólt Vona –, ez a kétharmad nem egy was ist das. Ha mi így fejlődünk, 2014-re akár kétnegyedünk, sőt kétötödünk is lehet!

Aztán hosszan csevegtek még politikáról, matematikáról. Vona kifejtette, hogy ideje volna az oktatásból száműzni a judeokeresztény-finnugor matematikát, ami a magyarság elnyomásának különösen aljas eszköze évszázadok óta. Nemrég olvasott egy érdekes tudományos munkát a hun matematikáról, abban feketén-fehéren bebizonyították, hogy őseink már több mint háromezer éve ismerték a szögfüggvényeket és lóháton deriváltak, de a katolikus egyháznak és a föníciai kereskedőknek útjukban állt a magyar matematika, ezért eredményeit kolostorok mélyére temették, mára egyetlen nyoma maradt, néhány oldal Leonardo da Vinci tükörírással írt titkos jegyzetfüzetében, amit nemrég találtak meg egy titokzatos körülmények között elhalálozott svájci gárdista lakkbőr tangájába varrva.

– Úgy hidd el, ahogy mondom, az ősmagyarok még 1,8-as cosinus ikszet is használtak, így számolták ki a nyílvesszők röppályáját, így volt lehetséges, hogy végigverték Európát a hősies magyar seregek, amit az iskolákban megalázó és magyarellenes módon kalandozásokként tanítanak, de hát itt olyan haditechnikai fölény volt, Gabikám, a hun matematikából kifolyólag, hogy a lovakról hátrafelé nyilazva U alakban tudták hátba lőni a tohonya germánokat. A St. Gallen-i kolostorban le volt ez írva, de a Vatikán elrejtette, mert féltette a világhatalmát, a hun matematikusok rájöttek ugyanis, hogy a judeokeresztény 3,14-es pinél létezik egy sokkal jobb pi, a magyar pi, ami pontosan 16,66, de ez veszélyes lett volna rájuk nézve, mert ez éppen a Föld mágneses erőterét és a Szíriusz–Kunhegyes távolság köbgyökét leképező Szent Andrásvonalak logaritmusának reciproka mínusz negyvenkettő. De ha végre újra tanítanánk a magyar matematikát, hát egy perc alatt rendbe lehetne vágni itt mindent, többletbe menne át a költségvetési hiány, nettó nyereségbe az államadósság, meg minden, érted? Na ezért akarják ezt elkussolni a nemzetközi pénzügyi körök!

Kubatov lelkesen jegyzetelt, majd átadott egy apró ezüstszelencét.

Egyikük sem vette észre, hogy nem messze, egy sarok mögül Lendvai Ildikó figyel, és retteg csöndben.

Kubatov Gábor és Szijjártó Péter illegális kommunistákat és demokratikus meggyőződésűeket vagoníroznak befele a ferencvárosi pályaudvaron. Kubatov egy listával áll a marhavagon mellett: – Szilvásy! Gyerünk! Lendvai! Gyerünk! Debreczeni! Gyerünk!

Kilép a sorból egy magas, szemüveges férfi, Kóka János, odaáll Kubatov elé:

– Gábor, nem lehetne kihúzni engem arról a listáról?

Kubatov szigorúan néz rá, gondolkodik erősen, aztán megrántja a vállát:

– Miért ne? És már satíroz is. Aztán vezényel tovább:

– Dessewffy! Gyerünk!