– Húszéves házasok voltunk, mikor tavaly elváltunk, hogy a férjem is, én is megkapjuk a rendelkezésre állási támogatást, a 28 500 forintot fejenként – meséli egy aszszony az egyik csereháti kis faluban, a vegyesbolt előtt. Sokan gyűlnek körénk, így kiderül: nem beszélgetőtársam az egyetlen, aki a segély érdekében már beadta a válópert vagy éppen ezt a lépést fontolgatja. A nevét senki nem akarja elárulni, attól félnek, hogy ha kiderül az, amit tettek, megvonnák tőlük még ezt a juttatást is. A válás vagy különköltözés ugyanis csak papírforma, a valóságban a családok együtt maradnak.

Ezekben a falvakban a szegénység, a munkanélküliség mindenkit sújt, de legfőképpen azokat, akiknek nincs megfelelő iskolai végzettségük, vagy nem tudnak busszal eljárni máshová dolgozni. A gyerekek után járó családi pótlékkal, az önkormányzatok által kiutalt szociális segélyekkel, lakhatási támogatásokkal, valamint a rendelkezésre állási támogatással együtt nyolcvan-százezer forintból él egy négyfős család.

– Kiszámolhatja, hogy ha elesünk a 28 500 forinttól, akkor mi marad, miközben a gyerekeknek enniük kell, iskolába járnak, ruhát, cipőt hordanak – mondják az asszonyok szinte kórusban.

A rendelkezésre állási támogatás jogosultsági feltételeit egy 1993-ban született törvény szabályozza, célja, hogy a hátrányos munkaerő-piaci helyzetű, aktív korú felnőtteket támogassa arra az időre, míg nem jutnak közmunkához vagy egyéb álláslehetőséghez. Télen rendszerint nincs közmunka, de a kisebb falvakban tavasztól őszig is csak a rászorulók töredéke jut ilyen módon bevételhez. Több önkormányzatnak nincs pénze arra, hogy a közmunkaprogramok állami támogatása mellé előteremtse a szükséges tízszázalékos önrészt. A rendelkezésre állási támogatás feltételeit tavaly novemberben módosította a parlament, mégpedig úgy, hogy egy családban egyidejűleg csak egyetlen ember kaphat rendszeres szociális segélyt vagy rendelkezésre állási támogatást.

Megkérdeztünk néhány polgármestert arról, tapasztalták-e falvaikban, hogy a segélyhez jutás kedvéért elválnak házaspárok. Benkő Ferenc, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tiszaladány polgármestere és Pásztor Gábor, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Eperjeske vezetője két-három ilyen esetről hallott.

– Itt faluhelyen, ahol szinte mindenki ismeri a másikat, egy válás vagy különköltözés eseményszámba megy. Eperjeskén például a legutóbbi két, a segély miatti különválást megelőzően az elmúlt öt évben nem volt hasonló eset – mondta Pásztor Gábor. Hozzátette: a faluban nemrég épp a külön lakcímre jelentkezéssel járt pórul egy család.

Az eperjeskei Koszta Sándorné tizenynyolc évig élt együtt a párjával, már mind a ketten elváltak voltak, amikor találkoztak, így nem erőltették a házasságot – mesélte az asszony. Született két gyerekük, s próbáltak boldogulni, ahogy tudtak: a családfő alkalmi munkákat vállalt, ám a gyerekek után járó családi pótlékkal együtt a család jövedelme néhány száz forinttal túllépte azt a minimumot, ami után kaphattak volna rendszeres szociális segélyt. Mivel ezt a családi jövedelem alapján számítják, s az egy családban élésnek egyik feltétele az azonos lakcím, a férfi átjelentkezett a szüleihez, így az asszony már jogosulttá vált a szociális segélyre. Nem sokkal később párja hirtelen – negyvenkét évesen – elhunyt. Koszta Sándorné ekkor szembesült azzal: nem jár neki az özvegyi nyugdíj, mert papíron már nem éltek együtt.

Polgármesteri hivatalok szociális előadói közül többen is elmondták: tudnak arról, hogy házaspárok a szociális segély vagy a rendelkezésre állási támogatás miatt válnak el, és nemritkán éppen a hivatalban érdeklődnek a feltételekről.

– Senkit nem biztatunk arra, hogy váljon el vagy költözzön külön, csak azt tudjuk elmondni, ami a törvényben van: ha együtt maradnak, csak az egyikük kaphat ilyen támogatást – mondta az egyik előadó, majd így folytatta: – Akik a rendeletet alkották, sosem éltek még egy észak-borsodi faluban, és sosem kerestek itt munkát. Másképp megértenék, milyen reménytelen ezen a vidéken a családok helyzete – mondta.

Dupcsik Csaba szociológus és Szuhay Péter etnográfus kutatásai szerint az elszegényedő falvakban élők alkalmi munkavállalással, vagy – ha tehették – a városokba való beköltözéssel próbáltak felszínen maradni az utóbbi években. Ha el is indult egyfajta válási hullám, abból ma messzemenő szociológiai-társadalmi következtetéseket még nem lehet levonni.

A Szociális és Munkaügyi Minisztériumban a támogatás feltételeinek szigorítását költségvetési szempontokkal magyarázták. A tavalyi kiadások a tartós munkanélküliek számának a vártnál nagyobb növekedése miatt húszmilliárd forinttal lépték túl a tervezett előirányzatot – tudtuk meg a tárca sajtóirodáján. Így – indoklásuk szerint – annak ellenére, hogy az Út a munkához programra 2010-ben többletforrást biztosított a kormány, szigorító intézkedés meghozatalára is szükség volt.

Arra a kérdésünkre, hogy a szigorítás beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket, s vajon kevesebb pénzt kellett-e segélyezésre fordítani az idén januártól márciusig, mint a tavalyi hasonló időszakban, a következő választ kaptuk: a rendelkezésre állási támogatásban részesülők száma 2009-ben folyamatosan emelkedett. Az elmúlt fél évben csaknem 63 ezren kérték ennek az ellátásnak a megállapítását. A tavaly novemberben bevezetett korlátozás hatására a létszámnövekedés megállt, az aktív korúak ellátására jogosultak száma stagnál. Az intézkedés nélkül nagy valószínűséggel a létszámnövekedés tovább folytatódott volna – fogalmazott a tárca sajtóirodája.

A váláshoz vezető okokat – legyenek azok bár fiktívek – a bíróság nem tárja fel akkor, ha a pár közös megegyezéssel válik, ilyenkor elég az érintettek szándékának bejelentése – mondta Székács György gyöngyösi ügyvéd, önkormányzati képviselő. Épp emiatt az állam hiába próbálná „tetten érni” a segély miatt elváltakat, esetükben ugyanis borítékolható a közös megegyezéssel történő válás, s az törvényesen zajlik.

Kinek rát, kinek segély

Az aktív korúak szociális ellátásának két formája van: az egyik a rendelkezésre állási támogatás, a másik a rendszeres szociális segély. A rendelkezésre állási támogatás (rát) jogosultsági feltételeit a szociális törvény szabályozza. A jogszabályban 2009. november 15-től történt módosítás, amely alapján egy családban egyidejűleg csak egy rendszeres szociális segélyes és egy rendelkezésre állási támogatásban részesülő lehet. Utóbbit 18 és 55 év közöttiek kaphatják, akik a munkaügyi központtól igazolással rendelkeznek arról, hogy nyilvántartott álláskeresőnek számítanak. A rát összege a mindenkori öregségi nyugdíjminimum összege lehet, ez jelenleg 28 500 forint havonta.

A rendszeres szociális segélyt akkor kaphatja valaki, ha a családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének kilencven százalékát – ez jelenleg 25 650 forint –, és vagyona nincs. További feltétel a betöltött 55. életév, vagy az olyan mértékű egészségkárosodás, amelyben a rászoruló a munkaképességét legalább 67 százalékban elvesztette, vagy ötvenszázalékos mértékű egészségkárosodást szenvedett.