– Megelégeltem a hatóságok eljárását, azt, hogy ha úgy tartja kedvük, akkor szigorúan betartatják a törvényeket, máskor viszont meglehetősen elnézőek. Amikor ezt a kettős mércét az én ügyemben próbálták alkalmazni, a nyilvánossághoz fordultam – ezzel magyarázza Laub Ernő azt, hogy az elmúlt napokban lapunkban hirdetésként feladott nyílt levélben fordult a Legfőbb Ügyészséghez. Levelében – amellett, hogy az ügyészséget bírálta – kérdésben megfogalmazva egy környezetkárosítási ügy eltussolására utalt.

Laub Ernő, a bányavállalkozás ügyvezetője nem csak a kettős mércét kifogásolja

Laub Ernő különös hirdetésének megjelentetéséhez több éve tartó, szövevényes bányavita vezetett. A Pápán élő férfi a Veszprém megyei Uzsán működő – osztrák és német tulajdonban lévő – bányavállalkozás, a Basalt-Középkő Kőbányák Kft. ügyvezetője. A cégnek Balatonrendesen is van egy – jelenleg használaton kívüli – bányája, ahol éveken át vörös homokkövet termeltek ki.

Ez a külszíni bánya különösen értékes, mert a Balaton térségében kizárólag itt lehet legálisan kitermelni a vörös homokkövet, amiből például a strandok szegélyét készítik a legtöbb tóparti településen. A bánya évekig jól működött, ám 2007-ben a balatonrendesi lakosok megelégelték a falun átrobogó negyventonnás teherautókat és a robbantásokat. Emiatt az önkormányzat tervbe vette, hogy súly- és sebességkorlátozást vezet be a bányához vezető úton. Legfeljebb öttonnás teherautókat engedtek volna az útra, miközben az ügyvezető szerint ilyen kis járművekkel lehetetlen gazdaságosan szállítani.

Takács Ferenc, a község polgármestere és Laub Ernő többször is tárgyalt kompromisszumos megoldásokról, s a cégvezető végül már azt ígérte: évente csak egyszer robbantanak, korlátozzák a teherautóforgalmat, sőt, bevonják az önkormányzatot a kő értékesítésébe, hogy bevételhez jusson a falu. A képviselő-testület viszont elutasított minden ajánlatot, így elmérgesedett a két fél közötti viszony.

Nyílt háborúskodás vette kezdetét. Laub Ernő sorozatos támadást indított a falu ellen. Megtiltotta például az átjárást a bányaterület szélén. Ezzel komoly kárt okozott a községnek, hiszen azon a területen vezet út a bánya mellett lévő helyi szemétlerakóhoz, a lezárás miatt pedig visszaesett a telep forgalma, így az önkormányzati hulladékkezelő cég bevétele. Mindezek után a vállalkozó kiderítette, hogy a lerakónak nincs is környezetvédelmi engedélye, s emiatt az ügyészséghez fordult.

– Törvényességi kérelme benyújtásának időpontjában Balatonrendes önkormányzata valóban nem rendelkezett jogerős környezethasználati engedélylyel, a másodfokú eljárás azonban folyamatban volt – idéz az ügyészség egyik határozatából a cégvezető, és indulatosan folytatja: – Vagyis arra hivatkozva hunyt szemet az ügyészség a szeméttelep engedély nélküli működtetése felett, hogy már elkezdődött az engedélyeztetési eljárás. Ez különös. Kíváncsi lennék, vajon velünk is ilyen elnézőek lennének-e, ha már most, a szükséges környezetvédelmi engedély megszerzése előtt bányásznánk a területen.

A cégvezető nem csak a kettős mércét kifogásolja: szerinte az ügyészség szándékosan lassan dolgozott. Úgy véli, éppen olyan lassan vizsgálódtak az ügyben, hogy mire érdemi döntés született volna, a falu beszerezte a hiányzó engedélyt. Megemlíti azt is: kiderült, hogy a falu szeméttelepe nagyobb a kelleténél, így –környezetkárosítást elkövetve – a bányaterület egy részére is szállították a hulladékot az elmúlt években. Szerinte ebben az ügyben is túlságosan lassan halad a vizsgálat.

– Elismerem, hogy a jogi hercehurcát, a szeméttelep ellehetetlenítését, majd a területvitát csak azért erőltettük, hogy nyomást gyakoroljunk a falura. Éppen úgy, ahogy az önkormányzat és egyes helybeliek nyomást gyakoroltak ránk a súlykorlátozással vagy épp a bánya környezetvédelmi engedélye ügyében indított eljárás szándékos lassításával – mondja az ügyvezető. – Mindettől azonban független az, hogy az ügyészség szerintem nem volt korrekt, határozataival rendre a falut segíti. Ez késztetett arra, hogy nyílt levéllel irányítsam a figyelmet az ügyre.

A cégvezető nyílt levelére a Legfőbb Ügyészség – szombati lapszámunkban megjelent –válaszlevélben reagált. Egyebek mellett azt írták: az érintett ügyekben elvégezték a szükséges vizsgálatokat, s azok eredményéről tájékoztatták Laub Ernőt. A cégvezető bírálatai kapcsán szerettünk volna további kérdéseket is feltenni a Legfőbb Ügyészségnek, ám ott azt közölték: a még folyamatban lévő vizsgálatok miatt nem nyilatkoznak.

Takács Ferenc a további vita helyett inkább a megoldásra koncentrálna: – Szeretném megnyugtatóan lezárni ezt az ügyet, de nem tudom, miként lehetne. Ha ugyanis a cég megkapja a most még hiányzó engedélyét, akkor előbb-utóbb újra termelni fog. Mi ezt aligha hagyjuk majd szó nélkül, s vélhetően kitesszük a súlykorlátozó táblákat. Aztán nyilván majd erre is lép valamit a vállalkozó. Attól tartok, akár évekig folytatódhat még az adok-kapok.