Hétmilliárdért választ az ország
Valamivel több mint hétmilliárd forintba kerülhet a parlamenti választás az idén, legalábbis ennyi szerepel az előzetes pénzügyi tervekben. Azt azonban egyelőre nem tudni, hogy ebből a keretből ténylegesen mennyit költenek el, mert ha a 176 egyéni választókerület zömében már az első fordulóban eldől a mandátum sorsa, sok százmillió a kaszszában maradhat. A közvélemény-kutatási adatok pedig azt mutatják, hogy a körzetek többségében most vasárnap végeredményt hirdethetnek.
A rendelkezésre álló pénz egy részét viszont már fel is használták. Az informatikai eszközök fejlesztésére, valamint a szoftverekre és a különféle rendszertervekre csaknem kétmilliárdot költöttek. A projektmenedzselési és adminisztrációs, illetve a minőségbiztosítási szolgáltatásokra további háromszázmilliót fordítottak.
Az Állami Nyomda negyven-ötvenféle nyomtatványt állít elő és szállít, ennek költségei legkevesebb 764 millióra rúgnak, de ha mindenütt második fordulót kellene tartani, ehhez még 350 millió jönne. Az első fordulóra a 176 egyéni választókerület mindegyikének más-más szavazólapot, emellett húsz különböző területi listás szavazólapot is nyomtatni kell. Ezekből –miután körülbelül nyolcmillió választásra jogosultat tartanak nyilván – legkevesebb 16 millió darabra van szükség, de az esetleg rontott szelvények pótlása miatt ennél több készül.
A választói névjegyzék öszszeállítása további 120 millióba került – személyenként 15 forintot szántak erre –, a nyolcmillió értesítő és ajánlószelvény borítékolása, valamint kézbesítése további négyszázmilliót emésztett fel. A helyben jelentkező egyéb dologi kiadásokra – a tájékoztató nyomtatványokra például – még négyszázmilliót, a szavazás lebonyolítására, többek között a 11 ezer szavazókör működtetésére, csaknem háromszázmilliót fordítanak. Ehhez képest a külföldi voksolás feltételeinek biztosítása elképesztően drága: a nem egészen száz külképviseleti szavazókörre 170 milliót költenek. Ennek egyik oka valószínűleg az, hogy az urnákat a szoros határidők miatt a távolabbi követségekről repülővel szállítják haza.
A kiadások között a legnagyobb tételt a személyi költségek jelentik: erre a közterhekkel együtt 2,7 milliárdot irányoztak elő. Például a 11 ezer szavazatszámláló bizottság három választott tagjának, illetve a jegyzőkönyvvezetőnek személyenként és fordulónként 15-15 ezer forintot fizetnek, ami önmagában 660 millió forint. Ha tehát most vasárnap mindenütt eldőlne a választás, a tervezett összeghez képest csupán itt bő félmilliárd megmaradna.
Emellett több százmilliós összeget fizetnek ki a településeken, az egyéni választókerületekben és a megyékben működő választási bizottságok tagjainak és a választási irodák munkatársainak is. A napi tarifa általában fejenként 15–30 ezer forint, de egy nagyobb város jegyzője – aki egyben a választási iroda vezetője – százezernél többet kaphat, míg a regionális államigazgatási hivatalok első embereinek 150 ezer, a megyei főjegyzőknek 350 ezer forint üti a markát. Ez utóbbiak tehát látszólag jól járnak, ám a választások előkészítésével kapcsolatos feladatokat napi nyolc órában aligha képesek ellátni, így ez a pénz leginkább túlóradíjnak minősülhet.
A jelöltek támogatására a rendelkezésre álló keretből százmillió forintot különítettek el, ami szinte elhanyagolható összeg, ráadásul az utóbbi néhány választáson egyetlen fi llérrel sem nőtt. Ebből a jelöltek – a függetlenek és a pártok által támogatott személyek is – egyenlő arányban részesednek, de jelölőszervezetenként legfeljebb 386 főt vesznek fi gyelembe. Az idén egy-egy emberre nem egészen 49 ezer forint jut, így például a Fidesz, a Jobbik és az MSZP 18,8 milliót, az LMP 14,6 milliót, az MDF 13,1 milliót, a Civil Mozgalom 7,2 milliót kap.
A választás nem is annyira drága, ha elosztjuk a költségeket a nyolcmillió szavazásra jogosult között: személyenként mindössze 887 forintba kerül. Igaz, ugyanez az öszszeg a külképviseleteken már több mint 19 ezer forintra rúg, hiszen a külföldi voksolás lehetőségével mindössze 8800 honfitársunk kívánt élni. Ennél azonban jóval olcsóbban is megúszhatnánk, ha a pártoknak a rendszer átalakításáról sikerült volna megegyezniük. Milliárdos nyomdaköltséget és sok tíz tonna papírt takaríthatnánk meg ugyanis, ha elektronikus eszközökkel voksolhatnánk. Igaz, az átállás jelentősebb, vélhetően sokmilliárdos egyszeri kiadást igényelne, ám az eszközöket az önkormányzati választásokhoz és a népszavazásokhoz is használhatnák. Költségelemzést egyelőre csak a külképviseleti szavazás kapcsán végeztek, és az elektronikus szavazás bevezetése ott két-háromszázmillióba kerülne.
