– Egyes felmérések szerint az LMP okozhat meglepetéseket a vasárnapi választáson. Van saját felmérésük?

– Nincs saját felmérésünk, de biztos vagyok benne, hogy legalább hat-nyolc százalékkal fogjuk venni az akadályt vasárnap.

– Talán még nem fordult elő a rendszerváltás óta, hogy egyszerre két új párt is ekkora lehetőséget kapjon, mint most az LMP és a Jobbik, főleg nem a „nagyok” ellenében szerveződött pártok. Minek tulajdonítja ezt a jelenséget?

– A magyar demokrácia hitelvesztésének egyenes következménye, hogy a reményvesztett állampolgárok megpróbálnak politikai alternatívákat létrehozni. A történet egyszerre szól tehát a demokrácia hitelvesztéséről és arról is, hogy amit eddig elértünk, azt tagjaink, aktivistáink önfeláldozásának, elhivatottságának köszönhetjük.

– Végül is mit értek el? Mennyire volt sikeres a jelöltállítás?

– Negyedik párt lettünk, mindenhol választhatóak vagyunk, megvan a húsz területi listánk, és van 92 egyéni jelöltünk.

– Nem lesz ez kevés? Minél kevesebb a jelöltjük, annál kevesebb töredékszavazatra számíthatnak.

– Nincs ilyen törvényszerűség. A Fidesz 1990-ben 81 egyéni indulóval szerzett kilenc százalékot, de volt már olyan is, hogy egy párt 160 jelölttel sem került be a parlamentbe.

– „Rádolgoztak” a nagy pártok az LMP-re?

– Nem dramatizálnám túl a dolgot, de a kopogtatócédulagyűjtés végén kétségtelenül ízelítőt kaptunk abból, mire számíthatunk a politikai ellenfeleinktől. Biztos, hogy ahogy erősödik az LMP, azzal egyenes arányban egyre inkább veszélyeztetjük a politikai elitben fennálló status quót.

–Mennyire jött be az Obama-féle adománygyűjtés?

– Pár napja pörgettük fel a kampányt. Két nap alatt hárommillió forintos felajánlás érkezett, a hazai viszonyok között ez bámulatos eredmény.

– Említette a status quo veszélyeztetését. Gondolja, hogy elhiszi a magyar választó bárkinek, hogy ha hatalmat szerez, nem „kurvul el”?

– Nem vagyunk naivak, pontosan látjuk, sőt, amikor zászlót bontottunk, éppen azt mondtuk, hogy a legnagyobb ellenfelünk nem valamelyik párt, hanem az állampolgári apátia. Ezzel szembesültünk az ajánlószelvény-gyűjtés közben, és sokak számára deprimáló is volt az a fajta szkepszis, ami a politikát övezi. ViszontMagyarország nem tud úgy megújulni, ha folyamatosan a szkepszisből indulunk ki. Meg kell próbálni tisztességesen viselkedni, egyszerűen nincs más út, mint reményt adni, hogy igen, lehet másként politizálni, igen, lehet Magyarországon is úgy, hogy felnőtt állampolgárok részt követeljenek maguknak a közfontosságú döntések meghozatalából.

– A rendszerváltó pártok nem így indultak annak idején? Hallotta Demszky Gábort, amikor kvázi bevallotta, hogy igen, ők is eltűrték a rendszer korruptságát, hogy ők is szemet hunytak?

– Akik eltűrték, politikai értelemben éppúgy felelősek, mint azok, akik áruba bocsátották befolyásukat. Azt természetesen nem vonom kétségbe, hogy azok, akik a rendszerváltást csinálták, többnyire tisztességes, elhivatott emberek voltak. Jó részük ki is pörgött a politikai közéletből, egy másik részük meg idomult a rendszerhez, engedett a kisstílű kísértéseknek.

– Pontosan hogyan is változtatnának a közállapotokon?

– Részint magatartásmintával. Az egyik küldetésünk pontosan az, hogy megmutassuk, lehet úgy politizálni, hogy például egy képviselő nem szakad el azoktól a társadalmi mozgalmaktól, ahonnan jön, hogy a parlamenti munkába folyamatosan becsatornázza a választók, állampolgári közösségek véleményét. Példát lehet mutatni abban is, hogy a politika nem csak az elmúlt húsz év kulturális-szimbolikus háborúiról szólhat. Hiszünk abban, hogy ha bekerülünk a parlamentbe, akkor nem lesz egyetlen pártnak kétharmados többsége, és adott esetben velünk lehet kétharmados törvényeket meghozni, és ki lehet harcolni a párt- és kampányfinanszírozás rendezését, azt, hogy egy új jogalkotási törvény a részvételi demokrácia irányába mozdítsa el az országot.

– Mintha a Fidesz nem igazán ebbe az irányba kívánná elmozdítani a köztársaságot.

– Nem tudom, mi várható a Fidesztől, legutóbb, amikor nekiszegeztem a kérdést Navracsics Tibor frakcióvezetőnek egy fórumon, akkor úgymond megnyugtatott, hogy nem forgatnak a fejükben semmiféle tekintélyelvű rémálmot. De hogy valójában mit forgatnak a fejükben, nem tudjuk. Nem véletlenül hívtam ki hatpárti vitára Orbán Viktort és nem véletlenül szegeztünk ki száz kérdést a Fidesz kapujára. Nem vallanak színt. Ez pedig éppúgy bűn, mint a hazugság.

– „Nem elég konkrét az, hogy az emberek változást akarnak?”, hogy Varga Mihályt idézzem.

– Ez maga a cinizmus. Változást kínál a Jobbik is, a Fidesz is és az LMP is. Mi tiszta közéletet, zöldfordulatot hirdetünk, lehet erről beszélgetni, erre való a vita.

– A Fidesz értésre adta, hogy nem lesz vita az első forduló előtt, legfeljebb a második helyezettel, a két forduló között.

– Ez a választók semmibevétele, hiszen az első fordulóban eldőlnek az alapvető kérdések.

– Gondolta volna, hogy előfordulhat a magyar politikában olyan felállás, amikor jobbikosok mellett kell ülnie a parlamentben?

– Nem, és ezt vehetik önkritikának is, mert ha valamit nagyon félrenéztünk 2007 végén, amikor azon tanakodtunk, belevágjunk-e a pártalapításba, az a Jobbik-faktor. Akkoriban még a közvélemény-kutatók sem tudták bemérni a Jobbikot. Nem számoltunk azzal, hogy a szélsőjobb ilyen mértékű felfutása megtörténhet.

– Mi lett volna más, ha nem követik el ezt a stratégiai hibát?

– Nem tudok erre válaszolni, de az biztos, és talán nem árulok el a vasárnapi „végítélet” előtt olyan nagy titkot, hogy amikor belevágtunk, úgy voltunk vele, a harmadik erő hallatán mindenki inkább a Védegylet körüli mozgásokra gondol, s nem a szélsőjobbra. Mentségünkre szolgáljon, hogy sok mindent a kormány ámokfutásából sem lehetett előre látni, a pénzügyi világválság és annak hazai leképződése sem volt kalkulálható. Nem állítom, hogy ha nem üt be a válság, akkor nincs Jobbik, de az is csak féligazság, ha a Gyurcsányféle hazugságbeszédes-rendőrterroros történettel magyarázzuk a szélsőjobboldal megerősödését. 2006 őszén derült ki, hogy Orbán Viktor nem feltétlenül tudja kordában tartani az általa utcára hívott tömegeket, de a Jobbik népszerűsége ekkor még nem volt érzékelhető, csak a válság begyűrűzése után.

– Így aztán most egymást kell túlkiabálniuk a Jobbikkal, hogy kinek tisztább a keze.

– Ha nincs Jobbik, akkor se mondanánk mást. Akkor sem hirdetnénk „húsz évet a húsz évért”, és nem írnánk ki fekete, öles betűkkel a plakátjainkra, hogy „elszámoltatást”. Ha nincs Őszöd, nincs Jobbik és nincs válság, akkor is azt gondolnánk, hogy a változásnak szükséges, de nem elégséges feltétele az elszámoltatás. A politikai elitnek felelőssége garanciát adni az állampolgároknak, hogy ha övék a hatalom, nem esnek ugyanazokba a bűnökbe, mint az általuk elszámoltatni vágyott politikusok estek. Minket ez vezérel, függetlenül a riválisoktól.

– Támogatja az elszámoltatást?

– Ha jogállami keretek között megpróbálják feltárni például a rendőri, titkosszolgálati jogsértések hátterét vagy az olyan gyanús ügyletekét, mint a kormányzati negyed vagy a sukorói kaszinóberuházás, azt üdvözölni tudjuk. Hogy klasszikust idézzek, jogállamot nem lehet a jogállam ellenében építeni, tehát az LMP abban biztosan nem lesz partner, hogy bárki kormányzati hatalomból, a jogállami kereteket félretéve próbáljon az ellenfeleivel leszámolni. Abban viszont partnerek leszünk, hogy ne maradjunk egy következmények nélküli ország.

– Ennek érdekében akár a Jobbikkal is együtt szavazna?

– Már a megalakulásunkkor elmondtuk, hogy az Országgyűlésbe kerülve azt szeretnénk bemutatni, hogy lehet más az ellenzék is. Ez azt jelenti, hogy a parlamenti magatartásunkat nem az fogja meghatározni, épp kivel szavazunk együtt. A programunk mentén fogunk gombot nyomni, ami adott esetben más párttal jelezhet együttállást, viszont sem rövidebb, sem hoszszabb távon nem tudunk elképzelni semmiféle stratégiai szövetséget a parlamentbe jutásra esélyes pártok egyikével sem. A Jobbik esetében pedig egyenesen arról van szó, hogy egy olyan párttal, amely radikálisan tagadja a polgárok egyenjogúságának elvét és erőszakot gerjeszt, föl sem vethető az együttműködés demokratikus párt részéről.

– És ha mondjuk egy szerencsés baleset folytán a kormányrúd elérhető közelségbe kerülne?

– Nem volt értelme az egész kezdeményezésnek akkor, ha azt dobja ki a gép a játszma végén, hogy bármelyik tábornak segédhajót ácsoltunk. Mi önálló, kormányképes alternatívát kívánunk felmutatni a következő négy évben.

– Mit lépne arra, ha az új kormány felajánlaná, hogy a támogatásukért cserébe megvalósítja programjuk bizonyos elemeit?

– Ó, hát nagyon örülnék, ha mondjuk a roma integrációs programunk, az oktatáspolitikai elképzeléseink, a végrehajtó hatalom hatékonyabb parlamenti ellenőrzésére vonatkozó javaslataink értő fülekre találnának a Fideszben, de erre kevés esélyt látok.

– Arra az ellentmondásra próbálnánk kilyukadni, ami a programjuk, illetve az annak végrehajtásához szükséges eszközök elutasítása között feszül.

– A hatalom nem öncél, hanem eszköz, ami soha nem szentesíthet célokat. Nem utasítjuk el a végrehajtás eszközét, csak nem akarjuk mindenáron megragadni.

– Szép sárga a szmájlis kitűzője. Mintha megrekedtek volna az imázskampánynál. Sokszor hallani az LMP-ről, hogy „aranyosak, jópofák, és?”

– Az elmúlt hónapokbanmást sem csinálunk, mint zöldfordulatról, antikorrupciós tizenkét pontunkról, tiszta közéletről beszélünk.Majdmegkapjuk a kritikákat, hogy szofisztikált értelmiségi társaság vagyunk.

– Megérti a választó ezt a „szociális ökoizét”?

– Ha van rajtunk sapka, akkor az a baj? Egyszerre van szó arról, hogy egy új politikai filozófiát képviselünk, és ezt el is kell tudni magyarázni. Mi szakítani kívánunk azzal a politikai marketingvilággal, amely úgy gondolja, nincs szükség programokra, és hülyének lehet nézni az embereket. Akkor már inkább vállaljuk a túlértelmiségi vádat. A másik oldalon meg, nyilván ismertté is kell tennünk magunkat, és ezért van az, hogy próbálunk úgymond imázst is építeni. Ha az egyiket csináljuk, azt kapjuk, hogy nem látszik a tartalom, ha a másikat, akkor meg azt, hogy a kutya se érti, mit akarunk... Egyébként azt látom, hogy trendforduló történt az utóbbi években. Ma már az annak idején ezoterikusnak tetsző problémákat is a saját zsebükön érzik az emberek, akár a termőföld minőségéről, akár az energiafüggőségről vagy az erőforrások kimerüléséről van szó. Ez is magyarázza, hogy egy olyan párt, mint az LMP, miért most jelentkezett, és miért nem húsz évvel korábban.

– Ha bejutnak a parlamentbe, hogyan lesz a mozgalomból frakció?

– Nincs kidolgozott programunk arra, hogy a frakciónk hogyanműködne, egyelőre gondolkozunk azon, hogy az LMP szervezeti kultúráját hogyan tudjuk átemelni a parlament keretei közé. De az biztos, hogy más képviselői credót fogunk vallani. Nem gondoljuk, hogy egy egyéni képviselőnek az a feladata, hogy a saját településének fejlesztési pluszforrásokat szerezzen, s hogy a pártja mantráját visszhangozza. Az viszont feladata, hogy egy törvényjavaslatot megvitasson helyben, állampolgári meghallgatásokon, és ez nagyon hiányzott az egész elmúlt húsz év képviselői ethoszából. Szeretnénk karbantartani a köztársasági intézményeket. Azért megyünk be a parlamentbe, hogy megújítsuk a jogállamot, a parlamentáris demokráciát, és ennek érdekében adott esetben a népszerűtlenséget is felvállaljuk.

– Ha bejutnak a parlamentbe, azzal egy másik rekordot is megdöntenének: a „no na ne” politikusok rekordját. Miért nem sikerült legalább néhány ismertebb arcot leigazolni?

– Miért, Vona Gábor a tavalyi EP-választás előtt ismertebb volt? Az pedig, hogy nincs mögöttünk húszéves pártpolitikai múlt, kellemetlen az ismertség szempontjából, de egyébként előny. Vagy meg tudunk csinálni egy valóban új pártot, vagy nincs értelme a dolognak. Nem kívánunk importárut venni vagy mentőcsónakot ácsolni a kudarcot vallott politikai elit utasainak.

– Ha már az importot említette: Bokros Lajos, az MDF listavezetője lekommunistázta az LMP-t, s retorikájában a Jobbikhoz hasonlította.

– Olcsó poén lenne ezt azzal elintézni, hogy Bokrosból újfent a kompetencia szól, hiszen ő volt már kommunista párt tagja. Azért viccesnek tartom, hogy ahogy felkerülünk a térképre, elkezdjük kapni a jelzőket. Az elmúlt hetekben voltunk már a Fidesz szekértolói, az SZDSZ utódpártja, ezek szerint kommunisták is vagyunk, meg jobbikosok. Miközben úgy kellett pénzt kunyerálnunk az emberektől, megvádoltak már azzal is, hogy Soros György támogat, de azzal is, hogy Simicska Lajos, illetve Gyurcsány Ferenc szponzorál. Nyilván meg fogjuk még kapni azt is, hogy Tel-Aviv és Teherán egyaránt támogat bennünket. Komolyra fordítva a szót, azt gondolom, itt az ideje annak, hogy kilépjünk a retorikai bunkósbotok világából. A másik lekommunistázása, leprimitívezése, lefasisztázása lehetetlenné teszi az álláspontok ütköztetését: érdemi vita helyett csak párhuzamos kinyilatkoztatásokra ad lehetőséget. Mi ezzel a politikai stílussal szeretnénk szakítani.

– Kizsákmányolás, multik kiűzése, az ország önellátása – Bokros ezekre hivatkozva kommunistázta le a programjukat.

– Soha nem beszéltünk a multik kiűzéséről.

– Vagy korlátozásáról, hogy őt idézzük.

– Arról sem! Éppen az afeletti felháborodásból születtünk, hogy húsz éve a gazdaságpolitikát is ez a fajta bokrosi magatartás jellemezte. Valaki azt gondolja, ő a letéteményese az egyetlen igazságnak, és arra sem méltatja az ellenfelét, hogy legalább a programját elolvassa. Dehogy akarunk mi kiűzni bárkit! Anynyit mondtunk csupán, hogy itt az ideje a kis- és közepes hazai vállalkozások, illetve a multik közötti szakadék betemetésének. Hogy a fejlesztési pénzeket nem a multik zsebébe kellene csatornázni. A jelenleg uralkodó, a multiknak egyoldalúan kedvező paradigma ugyanis nem alkalmas a munkaerőpiacról kiszorult, jórészt szakképzetlen tömegek újraintegrálására. Erről beszélünk.

– Egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy vajon elveszhet-e a szavazata annak, aki kis pártra adja. Erre van válaszuk?

– Van: demokrata nem beszél elveszett voksról. A választópolgár felnőtt, a lelkiismerete szerint szavaz, és nem fogja a voksát félelemből korrupt politikusokra adni. Épp azok a szavazatok vesztek el, amiket az elmúlt húsz évben a jelenlegi parlamenti pártokra leadtunk.

„Nem számoltunk azzal, hogy a szélsőjobb ilyen mértékű felfutása megtörténhet”