Edelényben minden idők egyik legszorosabb eredménye született az előző választáson. Bármilyen hihetetlen, csupán néhány szavazaton múlt, hogy az MSZP-s Gúr Nándornak sikerült legyőznie a fideszes Molnár Oszkárt, aki végül listáról jutott be a parlamentbe. Kiélezett küzdelem várható most is, csak éppen az esélyes jelöltek száma gyarapodott. A Molnár Oszkár körüli hercehurca miatt a borsodi kisváros felkerült az országos politika térképére, a kiszámíthatónak hitt erőviszonyok alaposan felborultak. Edelény forró körzetté vált.

A hatvan-egynéhány településből álló választókerületben igen magas a romák aránya. Eltérő becsléseket hallani: a 15–20 százaléktól kezdve a nyilvánvaló túlzásokig, egészen a 40 százalékig. Annyi biztos, hogy a falvakat járva szembetűnő: sok cigány él errefelé. Ilyen miliőben különös akusztikát kapott Molnár Oszkár edelényi polgármester fejtegetése a magzatukat gumikalapáccsal, szándékosan megkárosító roma asszonyokról. Miután mindezt megtoldotta a zsidó nagytőke térfoglalásáról szóló eszmefuttatással, pártjánál betelt a pohár.

Bár hívei szimpátiatüntetést is tartottak Molnár Oszkár védelmében, a Fidesz – biztosnak látszó mandátumot kockáztatva – úgy döntött, hogy helyette egy libanoni születésű, helyi önkormányzati politikust indít a mostani választáson.

A keresztény családból származó Daher Pierre 1982-ben érkezett Magyarországra. 1996 óta Szendrőlád háziorvosa, pár éve kinevezték az edelényi kórház igazgatójává. El sem tudja képzelni, hogy rajta kívül más is nyerhet. Tudja, hogy ehhez a romák támogatására is szükség lesz – „most mindenki harcol a cigányok szavazataiért” –, de nem aggódik. Úgy érzi, a romák nagy többsége mellette áll. „Számomra nincs különbség ember és ember között”, hangsúlyozza. Ha bekerül a parlamentbe, akkor a kórház-igazgatói tisztségét megtartja, a szendrőládi háziorvosi szolgálattól viszont megválik: „az már túl sok lenne”.

Az Árpád-kori körtemplomáról híres Szalonna főterén láthatósági mellényt viselő roma közmunkások tesznek-vesznek. Hasonló látvány fogad Szendrőládon is, abban a faluban, ahol pillanatnyilag még Daher Pierre a háziorvos. „Már megint tele van szeméttel”, bosszankodik egy férfi a patakparton, társa legyint: „Nem baj, megint kitisztítjuk…” Bár még javában füstölnek a kémények, a napsütés előcsalogatta az embereket. Romák kisebb-nagyobb csoportjai mászkálnak az utcán, átkiabálnak egymásnak, nevetgélnek. Élvezik a tavaszt.

A villanyoszlopokon a jobboldalhoz köthető jelöltek plakátjai versenyeznek. A szocialista Gúr Nándor megelégszik a települések központjaiban kihelyezett – az átlagosnál nagyobb és elegánsabb kivitelű –hirdetményekkel.

A választási küzdelembe független jelöltként beszállt a környéken jól ismert (és jó helyismerettel rendelkező) Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke is. Ennek azonban nincs látható jele.

A vegyesbolttal kombinált szendrőládi kocsma előtt álldogáló, negyven év körüli cigány férfi már hallott arról, hogy Horváth Aladár is indul, plakátjával azonban még nem találkozott. „Megmondom őszintén, erdőben dolgozom. Odébb, a presszóban ki van rakva két fénykép, talán ő az!”

A presszó viszont zárva. Utóbb kiderül, hogy a plakátok még a nyomdában vannak, csak a kampány utolsó hetében kerülnek ki az utcákra. Jobb későn, mint soha.

Horváth Aladár – aki helybéli cigányok és civil szervezetek felkérésére vállalta a jelöltséget – többet vár attól a családi zenei CD-től, amit Dalok a jégveremből címmel jelentetett meg. A korteskedésben egy fellépés erejéig Vágó István is közreműködött. A roma politikus a választási hajrában a nem cigány szavazók meggyőzésére koncentrál majd. És bízik abban, hogy amennyiben bekerül a második fordulóba, a demokratikus pártok – a Jobbik győzelmének megakadályozása érdekében – őt fogják támogatni. Elég erős az ellenszél, „azt terjesztik rólam, hogy az MSZP ügynöke vagyok”.

Nincs távol ettől Daher Pierre véleménye sem. Bizonygatja: Horváth Aladárt valójában a szocialista párt küldte, hogy elvigye a Fidesztől a cigány szavazókat.

„Butaság!”, nevet az MSZP-s Gúr Nándor. Nem kívánja kommentálni Horváth Aladár ringbe szállását, hisz „mindenkinek joga van elindulni”. Egyébként is, szerinte képtelenség megítélni, hogy a cigány jelölt melyik politikai oldalt gyengíti inkább. Az biztos – teszi hozzá Gúr Nándor –, hogy csak a romák szavazataira építve nem lehet választást nyerni.

Pár hónappal ezelőtt még az MSZP-nek fabatkányi esélye sem volt, de azzal, hogy a jobboldal ennyire megosztottá vált, Gúr Nándor is reménykedhet. Elképzelhető egy olyan forgatókönyv, hogy az első körben az ellentábor szétforgácsolja az erőket, a másodikban pedig a csalódott vesztesek tábora nem lesz hajlandó átszavazni. Az edelényi körzetben pillanatnyilag bármi megeshet.

A szintén független Molnár Oszkár helyzete meglehetősen zavaros. A Fidesz álláspontja szerint – azzal, hogy elindult a párt jelöltjével szemben – az alapszabály értelmében automatikusan megszűnt a párttagsága. Molnár Oszkár ellenben továbbra is a Fideszhez tartozónak tekinti magát, mondván, hogy ő csak felfüggesztette a tagságát, október 31-ig. Sőt úgy tervezi: a közeljövőben visszatér a Fidesz parlamenti frakciójába.

Molnár Oszkár nem szenved önbizalomhiánytól. „Nyerni fogok!”, jelenti ki. Az előzmények ismeretében némileg meglepő, de ő is számít a romák voksaira: „Sok településen a cigányok engem támogatnak. Tudom, hogy Budapestről nézve ez hihetetlenül hangzik, mégis így van.”

És ez még nem minden. Miklós Árpád, a „cigánybűnözéssel” kampányoló Jobbik jelöltje sem mondott le a romákról. Az egyik választási fórumára ellátogató, kezdetben ellenséges cigányoknak elmagyarázta, hogy a „cigánybűnözés” felszámolása mindenekelőtt a tisztességes cigányok érdeke. „Közös a hazánk, közösen kell megoldást találni a gondjainkra”, csillant meg szinte már liberális erényeket a jobbikos politikus. „Mindig hangsúlyozom, hogy létezik magyarbűnözés is”, folytatja, kissé eltérve a Jobbik hivatalos programjától. Elárulja azt is, mire gondol: elsősorban a kormány tevékenységére.

Az egyik szalonnai parasztház tornácán árpádsávos zászlót lenget a szél. Közelebb érve látni, hogy a francokat: piros-fehér csíkos női ruha, amit kitettek száradni. A kampányidőszak már csak ilyen. Semmi nem az, aminek látszik – viszont könnyen belehülyül az ember.

Azzal, hogy a jobboldal ennyire megosztottá vált, az MSZP-s Gúr Nándor is reménykedhet