A Fidesz és vezére a vakot szereti hitből, bizalomból, választópolgárból. „Az értékvitákat nem a nyilvánosság előtt folytatjuk le, hanem azokat megfelelő helyre irányítjuk” – mutatta az irányt Orbán Viktor Kötcsén. Pécsett pedig a minap azt mondta: a választások után „nemzeti konzultációk sorát” indítják el. Minden fontos kérdésről konzultálnak majd a nemzettel. Az alapértékekről persze, mint látjuk, nem, arról majd értesítik a nemzetet, ha kikristályosították őket.

Volt már ilyen. A Fidesz 2005-ben is elindított egy nagy nemzeti konzultációt. Annak a végén azt mondták: meghallgattuk a nemzetet, a nemzet szavára épül a programunk. A nemzet meg nem szavazta meg a saját szavának a kormányzó hatalmat. Azért nem, mert megtehette. A nemzet megtehette, hogy ne legyen azonos a konzultációra benevezett részével. Szabad országban mindenki azzal konzultál, akivel akar, a nemzetnek azt a részét nyilvánítja nemzetté, amelyiket akarja, a nemzetnek pedig az a része szavaz rá, amelyik akar.

Régen ez nem így volt. A Hazafias Népfront konzultált az állampárt által megadott és természetesen nem a nyilvánosság előtt megvitatott alapértékek, alapvonalak szerint. Ezek keretében lehetett konzultálni. Aki a kereteken kívül volt, a nemzeten is kívül volt. Nem történhetett meg, hogy a hülye nemzet leszavazza a saját szavát, mert csak a Hazafias Népfront programjával lehetett indulni a választásokon. A program velejét megbeszélte magával az állampárt, a konkrét szándékokból annyit tettek bele, amennyit célszerűnek tartottak, s bölcs belátásuk szerint számították be a lojális nép véleményét, melyet kiterjedt konzultációs mechanizmus szívott föl, szűrt meg és alakított át az állampárt ízlése szerint.

„Nevezhetjük a Nemzeti Konzultációs Testületet Hazafias Népfrontnak is” – hangoztatta a Fidesz elnöke 2005-ben egy kisoroszi fórumon. És már hogyne nevezhették volna, amikor a testület élére szimbolikus alakként Pozsgay Imrét állították, a Hazafias Népfront egykori vezérét, az állampárt utolsó és az utódpárt első frontemberét. Orbán úgy magyarázta a helyzetet, hogy „amíg csak egyetlen párt volt, és valaki azzal nem értett egyet, de akart valamit cselekedni, annak kellett a Hazafias Népfront”. Ez a mondat tartalmilag ugyan abszurd, hiszen az állampárt a népfront képében indult és győzött az egyversenyzős választási csatákban, de itt nem a tartalom az érdekes, hanem a jelzés: úgy vesszük át az állampárti intézményeket (és kádereket), mintha azok állampártellenesek lettek volna.

Minden állampárti választás egységes nemzetet mutat, minden többpárti választás megosztottat. Minden nemzet megosztott, csak a szabadokon ez látszik is, a rab nemzeteket meg az egypárti nemzeti egység hazugságában tartják fogva. Nemzeti konzultáció az, amelyre egy megosztott nemzetet hívnak meg az egymással is konzultálni kész pártok. Az egypárti nemzeti konzultáció kommunista hazugság. Olyan szoftver, amelyet nem lehet lefuttatni a demokrácia hardverjén. Kezdődjék egy ilyen kísérlet bármekkora sikerrel, csak csúfos bukással végződhet. Egyszer lesz Budán macskavásár.