KI JUT BE?

Magyarországon 1989-ben – német mintára – úgynevezett vegyes választási rendszert vezettek be, ami azt jelenti, hogy a 386 parlamenti mandátumot az egyéni jelöltekre, illetve a területi pártlistára leadott szavazatok alapján osztják el, az országos listáról pedig úgynevezett kompenzációs mandátumot lehet szerezni. A választáson mindenki indulhat, akinek a saját választókerületében legalább 750 ajánlószelvényt sikerült összegyűjtenie. Területi, illetve országos listát viszont csak az a párt állíthat, amely – némi egyszerűsítéssel – az egyéni körzetek legalább negyedében rendelkezik képviselőjelölttel.

Lényegesen egyszerűbb megoldás lenne, ha a képviselőket kizárólag egyéni körzetekben választanák, ám ebben az esetben a kisebb támogatottsággal rendelkező pártok valószínűleg nem jutnának be a parlamentbe, a kevésbé esélyes jelöltekre adott voksok pedig elvesznének. Igazságosabb módszer a tisztán listás szavazás, amikor kizárólag pártokra voksolnak, a rendszerváltozást megelőzően folytatott egyeztetések során ez utóbbit azonban elvetették, mert így a polgárok nem delegálhatnák saját egyéni képviselőjüket a parlamentbe. Mára kiderült ugyan, hogy ennek egyre kisebb a jelentősége – a fontos parlamenti döntéseknél mindenki a pártja és nem a választókörzetében lakók érdekeire figyelemmel szavaz –, ám a rendszer húsz éve változatlan maradt.

HÁNY FORDULÓ LESZ?

A választás első fordulójában az egyéni jelöltekre és a területi listákra külön szavazólapokon voksolhatunk, és a szavazás akkor érvényes, ha a részvétel meghaladja az ötven százalékot. Amennyiben ennél kisebb, második fordulót kell tartani. Ha az egyéni jelöltek közül senki nem szerzi meg a voksok több mint felét, ugyancsak ismételni kell, de a második körben már csak a három legtöbb szavazatot kapott jelölt indulhat, és elég a relatív többség: az lesz képviselő, akit a legtöbben támogatnak. A második fordulóig tartó két hét arra is lehetőséget biztosít, hogy a pártok egyezkedjenek: melyik jelöltet léptetik vissza, és mit kérnek cserébe. Az egyéni körzetekből 176-an kerülnek a parlamentbe.

MI AZ A TÖREDÉK?

A listás eredmények megállapítása bonyolultabb. A fővárosi és a 19 megyei listáról legfeljebb 152 képviselői hely szerezhető, és ezeket a listákra leadott szavazatok arányában osztják ki. További 58 kompenzációs mandátum az országos listáról nyerhető el, amelyre közvetlenül nem voksolhatunk. Itt az „elveszett”, tehát mandátumot nem eredményező töredékszavazatok döntenek. Ilyen az egyéni körzetben a vesztesre adott voks, valamint a területi listára érkezett olyan szavazat, amely nem hoz mandátumot. Ezeket – feltéve, hogy az adott pártok területi listáit országosan öt százalékot meghaladó arányban támogatták – öszszesítik, és az a szervezet jut több kompenzációs mandátumhoz, amely több „elveszett” szavazatot kapott. A kompenzációs lista tehát a vesztest segítheti a parlamentbe.

Minden olyan párt, amelynek a területi listáira a választásra jogosultak több mint öt százaléka szavazott, bizonyosan küldhet képviselőt az Or -szággyűlésbe. Akkor is, ha egyetlen egyéni választókerületben sem nyer, és a területi listákról sem delegálhat képviselőt. Egyébként az öt százalék az eddigi tapasztalatok alapján körülbelül 15 mandátumot jelent. Ha viszont egy párt minden egyéni körzetet elvinne – amire még nem volt példa –, akkor bizonyosan a területi listákon is tarolna, és így nem lenne elveszett szavazata. Tehát elvileg előfordulhat, hogy a toronymagasan győztes az országos listáról egyetlen képviselői helyet sem kapna. Vitathatatlan ugyanakkor, hogy a rendszer a győztes javára torzít. Ez leginkább 1994-ben mutatkozott meg, amikor az MSZP területi listáira a választók nem egészen 33 százaléka voksolt, miközben a párt a parlamentben 54 százalékos abszolút többséget szerzett.