Ám most amúgy se Hagyó Miklósba fogok belerúgni, ehhez ugyanis nem kell kurázsi, másrészt már jó ideje nem konfliktushelyzetben érdekelnek egy-egy politikus reakciói, hanem nyugalmi állapotában.

Tehát midőn az illető viszonylagos harmóniában van önmagával, nincs előtte kamera, mikrofon, nem szerepet játszik, hanem önnön lényegét adja. Miért mondja ez az ember, hogy ő jász, mit akar ezzel kifejezni? Mond ez valamit egyáltalán? Speciel jász volt az egyik katonatársam, két év alatt szinte csak megfutamodni láttam, ellenben volt egy másik jász ismerősöm, aki…, nem folytatom, csak kérdem: mi ez a marhaság? A XXI. század Magyarországának kesze-kusza rajzolatában jász identitással előhozakodni, plusz a lapát; még ha azt mondta volna, hogy kérem, én szoci vagyok, nem futok el a felelősség elől, ide nekem a legnagyobb szívlapátot; ámbár az meg már komikum volna.

Már jó ideje ezek a nyugalmi helyzetek izgatnak. Példának okáért teli voltak a héten a hírek a nagyasszony nyugalmi állapotával. Tudvalevő, hogy a nagyasszony majd csak akkor jön haza brüsszeli küldetéséből, ha államfőnek választják, ha ugyan nem mindjárt első konzulnak teljhatalommal, ám most a kocsijából kiszállva mégis a pesti flaszterra tette a lábát. Tilosban parkolásért megkerékbilincselték, aminek az ára hétezer forint. Vigyázat, a kérdés nem az, hogy szabad-e egy nagyasszonynak szabálytalanul parkolnia, hanem, hogy utána mi van. Utána nagy hang volt, írják a hírek és mondják a tanúk, igazolványfelmutatás, némi egzecíroztatás, hogy ki vagyok én, és hogy jönnek maguk ahhoz; ismétlem, mindez hétezer forint miatt.

Azt nem mondanám, hogy már nagyon vártam egy országos nagyasszonyra, ám ha már lesz ilyen, gondoltam, különb lesz a többinél. Azt gondoltam, hogy aki a nemzet megmentője, az elnyomottak vasökle, az egy elegáns mozdulattal lazán kifizeti a büntetést, még ha nem is az angolkisasszonyoknál nevelkedett, aminek persze híre megy, hogy hú, ennek a nőnek aztán van kiállása, stílusa, ez nem az a taplófajta, nem is kétséges, hogy nincs nála méltóbb nagyasszony.

De nem. A nagyasszony pontosan ugyanazt csinálta, mint amit az általa megvetett és gyűlölt, eltakarítani való társai szoktak tenni: kérkedett, egyszerre volt kisstílű és nevetséges, ami persze az ő meg a kerékbilincses emberek baja; ám mi a garancia arra, hogy az operettszínpadról az igazi hatalomba lépve nem ugyanezt teszi majd?

Társadalomtudósoktól tudni, a magyar hazát megmenteni nem az erre legalkalmasabbak jelentkeznek, hanem a harmadik-negyedik vonal, a resztli. Ezek legfiatalabbjai, a nagyasszony hívei, nagy előszeretettel állnak elő avval, hogy lelkük, múltjuk hattyúfehér. Ez rendben is volna, semmi rovott múlt (leszámolva azokat, akik rovott múltúak), a kérdés csak az, hogy ebből a megannyi tiszta múltból és jelenből mikor lesz rovott jövő: már ősszel, vagy csak jövőre; mert semmi kétség, hogy az új képviselőház is ragaszkodni fog a kontinuitáshoz.

Most legújabban egy soltvadkerti ifjút mutogatnak az Index portálján, öntudatos, keresztény hívőt, az ifjúság példaképét, aki „a művelt és kulturált ifjúságért, a nemzeti öszszetartástudat erősítéséért végez önfeláldozó munkát”, ám aki a fényképen a sörtől eléggé ramaty állapotban, mondhatni tajt részegen pénisznövelő szerkezetet tart maga elé. Nem volna ebben semmi kivetnivaló, végtére is nem bíborosok tartják a pénisznövelő masinát, ám amikor annak idején Gyenesei miniszter állt a világhálóra föltett fotón egy szál alsóban, sörösüveggel a kezében egy magánbulin, akkor ebből azonnal szigorú következtetések lettek levonva a magyarság sorsára nézve, mármint hogy ilyen vezetői vannak az országnak; nincs kétségem afelől persze, hogy a pénisznövelő szerkezet egészen más kategória, nyilván rituális célokat szolgál. A nagyasszony a végén aztán kifizette a büntetést, azóta rágalomhadjáratról beszél, a következő hír pedig nyilván az lesz, hogy a büntetést költségként számoltatta el a pártjánál; hazát menteni szép dolog, de a nagyasszonyok is a piacról élnek.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa