Gyermekeknek vették ki a kocsmát
Tarnabodon ma új intézményt avatnak, uniós forrásból épült korszerű tanoda nyílik a délhevesi településen. Az általános iskolában ugyan csupán harminc felsőtagozatos diák tanul, így első hallásra kissé nagyvonalúnak tűnhet egy új intézmény alapítása, valójában azonban nemcsak erről a harminc tanulóról (és a velük közös iskolába járó negyvenöt tarnazsadányi gyermekről) van szó, hanem az ország legkülönbözőbb pontjain kallódó sorstársaikról is.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarországon ötszáz olyan kistelepülés található, ahol egyáltalán nincsenek gyermekek által használható közösségi intézmények. Egyszerűbben mondva: még egy játszótér sincs. Nincs hinta, de talán még egy pad sem. Kocsma viszont az egészen alacsony lélekszámú falvakban is van, és a tapasztalatok szerint a gyermekek is oda térnek be, ami akkor sem tekinthető szerencsésnek, ha dohányáruval és alkohollal nem szolgálják ki őket.
A befogadó falu programról ismertté vált Tarnabodon hoszszú évek óta a gyermekek is a faluközpontban működő italmérésben, vagy a környékén adtak találkozót egymásnak. Elvileg mehettek volna a közösségi házba, de ott nincs fűtés, és nem működik aWC sem. Nem maradhatnak az iskolában sem, mert ott eleve nem fér el a nyolc évfolyam, ezért a felső tagozat óráit délután tartják.
(Nem a gyermeklétszám ilyen magas, a termek száma kevés.) Ilyen előzmények után lett egyre fiatalabb az iskola közelében működő kocsma közönségének átlagéletkora.
A hajléktalanoknak a falusi körülmények közötti újrakezdést, a kihaló településnek pedig új lakosokat és feléledést ígérő tarnabodi modellkísérlet a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kezdeményezésére indult. Két éve az ő ötletük volt az is, váltsák meg a falu közepén üzemelő kocsmát a gyerekek javára. Italmérés akad másik is a településen. Az épület bérleti jogát megváltva, uniós pályázati forrásokból gyermekintézményt rendeztek be, amelyet a szeretetszolgálat nagyvonalú támogatójáról (a tarnabodi befogadó program első tíz házának megvásárlását is finanszírozó), két éve elhunyt holland asszony után Tante Miep Játszóháznak neveztek el. Pályázati forrásból helyi lakosokból képezték ki a gyermekfelügyelőket is, akik változatos programokkal, kézműves-foglalkozásokkal, kreatív játékokkal várják a gyermekeket.
Egy év után a helybeliek azt kezdték el feszegetni: miért kell délután négykor bezárni a játszóházat? Akkortól kezdve a volt kocsma este hatig tart nyitva. (Olykor tovább is, ha akad olyan szülő, aki felelősséget vállal azért, hogy minden játék visszakerül a polcra, és az utolsó gyerek után lekapcsolja a villanyt és bezárja az ajtót...)
Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke érdeklődésünkre azt mondta: a tarnabodi kocsma példája azt mutatja, viszonylag olcsón is komoly előrelépést lehetne elérni a hátrányos helyzetű falvakban, egy ötvenmillió forintos pályázati kiírással akár húsz-huszonöt kistelepülésen is közösségi helyiségekké alakíthatók a központban működő italmérések. A kocsma úgyis megtalálja a helyét a településen, de korántsem mindegy, hogy a következő generáció mit talál majd magának, dohányfüstben és játékgépek között tölti-e a fiatalkorát vagy a korosztályának megfelelő módon, játszva nő fel.
Tarnabodon mindenesetre eldőlt a kérdés, ott már a következő lépésre készülnek: miután játszani már megtanították a gyerekeket, most a tanulás és a felzárkózás következik. A pénteken nyíló tanodában képességfejlesztő foglalkozások mellett KRESZ-oktatás, internetklub, és kórus is lesz, nem beszélve a falusi körülményekre tekintettel meghirdetett kertészeti és állattartási órákról...
