Fellépők: a budapesti kan-dizőz és a párizsi külügyér

„Az írók elszegődnek lokálba kan-dizőznek” – énekelte egy újságcikk tanúsága szerint a XX. század egyik legtermékenyebb, máig ható, igen jelentős írója, Tersánszky Józsi Jenő.

A pompás tárca az író háború utáni nehéz sorsáról a Haladásban jelent meg 1946-ban. Hála a Régi Újság blognak (regiujsag. blog.hu) megtekinthetjük és elolvashatjuk eredetiben is. Mint a jó újságcikkekből általában, itt is minden kiderül abból, milyen volt az élet Pesten 1946-ban. A címe nem különösen blikkfangos: A bárpultnál énekel: Tersánszky Józsi Jenő. A szöveg annál érzékletesebb!

K. M. írása a Haladásban jelent meg, 1946-ban
K. M. írása a Haladásban jelent meg, 1946-ban

„Amikor Krúdy Gyula meghalt, Szép Ernő parentálta el s megállapította, hogy szegény Krúdynak voltak összegyűjtött művei és egy szétszórt élete...” Ez jutott eszünkbe, amikor a minap olvastuk, hogy Tersánszky Józsi Jenő egy körúti kávéház bárjának neonfényes pultja előtt közvetlenül az operettszínésznő melódiadús bájolgása után gitárral énekel, fütyül, sőt egy hortobágyi pásztort is megszégyenítő virtuozitással furulyázik is. Terszánszky Józsinak, ennek a nagyvárosi életben is örök KakukMarcinak félig-meddig artistaszerű produkciójára az sem ad kielégítő magyarázatot, hogy elmondja: kevesen tudják Arany Jánosról, hogy nemcsak kiváló költő, de szenvedélyes zeneszerző is volt, aki büszkébb volt utóbbi képességére, mint a verseire. Sok népdalnak, köztük például a Kondorosi csárda mellett című dalnak nemcsak szövegét, hanem a zenéjét is Arany János szerezte, aki önmagáról írta a Vén tamburicás című költeményét is.Mindez ad ugyan valami irodalmi árnyalatot Tersánszky bárszereplésének, de mégis maga énekli gitár mellett szomorkás, fanyar humorral: Az írók elszegődnek / Lokálba kan-dizőznek.

Ha meggondoljuk, hogy Tersánszky a fasiszta világ minden szépet hervasztó napjaiban donkihotti harcot folytatott a megélhetésért, nem bocsátották meg neki, hogy szívvel-lélekkel a Nyugat írógárdájához tartozott, félretett emberként lézengett, magánosan, szinte csavargó módon, akkor furcsálljuk, hogy a demokrácia új világában a Kakuk Marci kiváló írója nem tud más pozíciót találni, mint egy éjszakai lokált. Eljött a felszabadult új világ, s ahelyett, hogy Tersánszky Józsi Jenő esténkint dolgozószobája csendjében dolgozna, éjjel fél háromkor, amikor a cigányzenészek hegedűvel a hónuk alatt karavánban csoszognak haza, utánuk ballag egy nyurga, fantasztikus külsejű magyar író –hóna alatt gitárral...

Mintha mindezt megérezte volna Diószeghy Miklós (aki íróasztal helyett ugyancsak bárpultnál konferál), mert csevegésében megemlíti, hogy volt Párizsban a Place Pigalle és a Place Blanche között egy helyiség, ahol bárki felléphetett. Ennek a mulatónak a pódiumán föllépett hajnali 3 órakor egyszer Herriot aktív francia külügyminiszter is, és ragyogó konferáncot mondott. Akinek sikere volt a pódiumon, azt a bolondos párizsiak ünnepelték, de ha nem tetszett az illető, hát akkor bizony véresre verték. De ne feledjük el, hogy Párizsban csak ötletszerűen léptek fel magánszórakozásból a művészek, de nem profi módra, mint Tersánszky, a „kan-dizőz”...

A cikket K.M. sajnálatos módon csak szignóval látta el.

 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.