Befektető a magyar demokráciába
A vasfüggöny leomlását Richard Field New York-i lakásában tévén nézte végig, majd gyorsan összecsomagolt. A Columbia Egyetem végzős történészhallgatója kíváncsiságból elutazott a frissen kivívott szabadsággal ismerkedő Magyarországra, amelynek történelméről professzorától, Deák Istvántól már annyit tanult.
A turistaútból lassan két évtizedes itt-tartózkodás lett. A megtermett amerikai Szegeden angol tanított, majd nyelviskolát alapított. A Tisza-parti városban ismerkedett meg későbbi feleségével, két fiúgyermeke anyjával, s a kilencvenes évek közepén belevágott az ingatlanfejlesztésbe. Míg a legtöbb külföldi üzletember távol tartja magát az itteni politikától, az önmagát „egy lassan huszadik életévébe lépő magyarhoz” hasonlító Field erről másként gondolkodik. A zsebébe nyúlt, és három részletben ötvenötezer dollárral – csaknem tizenegymillió forinttal – támogatja a Lehet Más a Politikát. Ezzel a negyvenhárom éves, az amish népről híres pennsylvaniai Lancasterben nevelkedett férfi az LMP legnagyobb kampányadományozója lett.
– A támogatást a magyar demokráciába, egyben a gyermekeim jövőjébe tett befektetésnek tekintem. Magyarországnak jót tenne, ha minél több párt kerülne a parlamentbe. Az is hasznos lenne, ha új arcok tűnnének fel a politikában – fejtegette a magyarul lenyűgöző szókincscsel beszélő Field. Az LMP-t az átláthatóság, a fenntartható fejlődés, az emberi jogok melletti elkötelezettsége miatt támogatja, de szimpatizál más bázisdemokrata tömörülésekkel, így a Seres Mária nevével fémjelzett Civil Mozgalommal, a Progreszszív Demokrata Párttal is.
A hazai szélsőjobboldal térnyerését elsősorban szociális okokra, a széles tömegeket érintő szegénységre és kilátástalanságra vezeti vissza. Szerinte a magyarok ahelyett, hogy maguk oldanák meg problémáikat, bajaikért előszeretettel tesznek másokat, „külső és belső ellenségeket” felelőssé. A kormányt szidják, mégis önáltatóan mindenre a kormánytól várják a megoldást.
Az LMP országos listavezetőjével, Schiffer Andrással néhány hete ismerkedett meg. Beszélgetésükön szóba került, hogy Field mivel segíthetne. A kifizetetlen számlák hallatán a vállalkozó felajánlotta a szükséges összeget, illetve bizonyos logisztikai segítséget is.
Field szintén építőipari vállalkozó apja sokáig bejegyzett republikánus szavazó volt. Amikor George W. Bush lett a párt elnökjelöltje, átiratkozott a demokratákhoz. Részt vett gyermekkoribarátja, a republikánusként indult, majd a demokratákhoz átváltott pennsylvaniai szenátor,Arlen Specter kampányaiban, ugyanakkor számos humanitárius alapítványban vállalt aktív szerepet. Saját alapítványnyal (Common Sense for Drug Policy) támogatja az Ártalomcsökkentés (Harm Reduction) mozgalmat, amelynek aktivistái azt akarják elérni, hogy a hatóságok a drogfogyasztást ne bűncselekményként kezeljék.
A szegedi éveiben Carpetbagger néven rockzenekart alapító, kétszer az Eddával is turnézó Richard Field szerint egy felelős polgárnak a köz szolgálata a legfontosabb. A történelmi tárgyú könyveket kedvelő üzletember legfontosabb feladatának most nem újabb beruházások – így a Fővárosi Önkormányzattal vívott vita miatt egyelőre „jegelt” XV. kerületi városrész, a 300 millió eurós Park City – felépítését, hanem a szegénység elleni küzdelmet nevezte. A cége által létrehozott alapítvány halmozottan hátrányos helyzetű családokat és hajléktalanokat segít elsősorban élelmiszercsomagokkal, de több száz iskolás gyermeknek biztosítanak tízórait is. Az igény jóval nagyobb, csaknem kilencven iskola jelezte érdeklődését a tízóraiprogram iránt.
– Ha egy amerikainak a Magyar Vöröskereszttel együttműködve sikerül naponta ezer ember élelmezéséhez hozzájárulnia, akkor a társadalomnak is meg kellene oldania, hogy senki se éhezzen ebben az országban – fakadt ki. Az a cél vezérli, hogy a jelenlegi havi tízezer euró helyett egymillió euró értékben osszanak élelmiszert – úgy, hogy más cégek is indítanának hasonló programokat. Szeretné rávenni a nagy hipermarket- és diszkonthálózatokat, hogy a lejárt, de még felhasználható élelmiszereket ne dobják ki, inkább adják a rászorulóknak.
A Szegeden és Budapesten eddig négyszáz lakást építő Field azt mondja: sosem fizetett kenőpénzt, s a Park City miatt sem hajlandó korrumpálni az arra ácsingozó illetékeset. - Aki nyújtja a markát, vagy baksist ad, az maga is a probléma része - tette hozzá.
Majd szóba kerül a bürokrácia, a vállalkozókat ellehetetlenítő adórendszer, a szívszorító szegénység. A magyarul álmodó és gondolkodó Field azonban szívesebben beszél az elmúlt években megismert és tisztelt „csendes hősökről”. Például arról a rákbetegségéből felgyógyult asszonyról, aki egyedül neveli súlyosan fogyatékos fiát, miközben a Vöröskereszt munkatársaként hajléktalanokról gondoskodik. Aki sosem panaszkodik, hanem végzi a dolgát. Ilyen „csendes hősökből” még többre volna szükség. A köz érdekében is.
