Nem hozott drámai fordulatot, de érdemben áthangolta az MSZP választási kampányának alapstratégiáját az LMP listaállítási eredménye. Az, hogy a frissen szervezett párt mind a húsz területi listát képes volt összeállítani, az elemzők mellett az MSZP stábját és vezetését is meglepte. A felső vezetők körében általános – bár nyilvános bizonyítékokkal alá nem támasztott – elmélet, hogy az LMP-nek a Fidesz segített összegyűjteni bizonyos körzetekben a kopogtatócédulákat.

„Elég csak megnézni Borsod megyét, amely nem mondható az LMP által képviselt urbánus liberalizmus fellegvárának: az EP-választáson kapott szavazatok többszörösét kapták most kopogtatóban, miközben a térség szociológiai értelemben változatlan maradt. Ez finoman szólva elgondolkodtató”, mondják forrásaink. Abban a szocialista vezetők egyetértenek, hogy az LMP országos listája mögött nincs valódi erő, vagyis a parlamentbe jutáshoz szükséges ötszázalékos küszöböt nem fogják átugorni; a valódi támogatottságuk leginkább abban mutatkozik meg, hogy a 176 egyéni körzetből mindössze kilencvenegy helyen tudnak jelöltet indítani.

„Az LMP ehhez kapcsolódó megerősödése sajnos csak arra alkalmas, hogy megossza a demokratikus oldal »antiorbánista-antijobbikos« közösségét” – fogalmazott lapunknak a szocialista pártvezetés egyik meghatározó alakja. Tény, hogy az MSZP és a kormányfőjelölt Mesterházy Attila is arra épített az elmúlt napokban, hogy a szocialisták mellett érdemi induló csak a Fidesz–KDNP és a Jobbik lesz.

Ehhez mérték saját üzeneteiket is, amikor azt hangsúlyozták: két erő és három párt verseng egymással, a „Fidesz–Jobbiktengely” és a „demokratikus politikai oldal igazi otthona, az MSZP”. Mesterházy Attila március 15-i beszédében is azt hangsúlyozta, hogy a szocialista párt egyedül maradt a demokratikus oldalon, ami – legalábbis a szocialista retorika és logika alapján – az LMP listaállításaival talán kevésbé vállalható. A szocialisták a feladatot mégis inkább abban látják: meg kell értetniük a még hezitáló demokratákkal, hogy az LMP-re adott szavazatok „hasznosulása” hamis illúzió – aki antiorbánista-antijobbikos szavazatot akar érvényesíteni, az ezt csak az MSZP-n „keresztül” teheti meg.

Forrásaink ugyanakkor megjegyzik: mindez csak finomhangolásra készteti a szocialisták kampányát, teljes fordulatra nem. „Az MDF és az LMP az eredmények alapján nehezen kerülhet be a parlamentbe, matematikai esélyük is kevés. De azt az optikai csalódást keltik, hogy a rájuk leadott szavazatok nem vesznek el. Pedig nagy valószínűséggel igen. Ezt a mi bázisunknak, ha úgy tetszik a demokratikus oldal támogatóinak is a tudomására kell hoznunk. Az a tétel tehát, hogy az MSZP egyedül maradt a demokratikus oldalon, továbbra is vállalható”, tette hozzá forrásunk.

A pártvezetés egyébként az MDF és az LMP körüli bizonytalansággal magyarázza azt is, hogy a közvélemény-kutatási adatok alapján az MSZP-nek nem sikerült az utóbbi hónapokban érdemben megerősödnie, támogatottságuk stagnál. Éppen ezért erősíteni kívánják azt az üzenetet, hogy érdemben három párt: a Fidesz–KDNP, a Jobbik és az MSZP harcol a parlamenti mandátumokért, a másokra leadott („Orbán- és jobbikellenes”) szavazatok elvesznek.

Ehhez kapcsolódik, hogy az MSZP belső felmérései szerint a bizonytalan szavazók között több a rejtőzködő baloldali, mint jobboldali; azaz ennek a rétegnek a megszólításával és aktivizálásával még javítható az eredmény. Egy, lapunk birtokában lévő pártfelmérés azt mutatja, hogy a hagyományosan baloldali választókörzetek esetében több mint tízszázaléknyi szavazó van a bizonytalanok között még a legrosszabb körzetben is. Van olyan „balos körzet”, ahol a bizonytalanok közel fele eredetileg az MSZP-vel szimpatizál. „Kérdés, hogy a fülkében hova húz”, teszik hozzá forrásaink.

A Népszabadság úgy tudja, a szocialisták által kiemelt körzetként számon tartott kerületek száma nem változott, még annak ellenére sem, hogy a hagyományosan baloldali kelet-magyarországi régiókban a Jobbik meglepően „tarolt” az elmúlt időkben. Továbbra is valamivel több mint ötven olyan egyéni körzet van, ahol a pártvezetés szerint reális esély lehet a mandátumszerzésre. Ezek listája annyiban nem homogén névsor, hogy nem pusztán a nyerési esély matematikája volt az elsődleges kiválasztási szempont, a szocialista „bölények”, illetve a baloldal megújulása szempontjából stratégiainak tekintett végvárak sem maradnak plusztámogatás nélkül – függetlenül a tavaszi esélyektől.