– Van-e olyan terve, amit eddigi polgármestersége alatt még nem sikerült megvalósítania?

Tóth József: A befektetők ugrásra készek, az új projektek előkészítése már elkezdődött

– A következő 20 évre is van egy vízióm a kerületről, bár ebben több olyan fejlesztés szerepel, ami nem a helyi önkormányzat kompetenciája. Az egyik legnagyobb horderejű ügy az aqiuncumi híd megépítése lenne, aminek a teljes költsége legalább 45-60 milliárd forint. Jó ötletnek tartottam azt az elképzelést, hogy az északi vasúti összekötő híd két évvel ezelőtti felújításával párhuzamosan, közös hídszerkezettel megépülhetett volna az átkelő. Akár olcsóbban is, s már kész lenne. Ez egy elmulasztott lehetőség volt. Hasonló típusú hiányérzetem több témában is van.

– Mi lenne az első kérése az új Országgyűléshez vagy az ősszel megalakuló új Fővárosi Közgyűléshez?

– Mint parlamenti képviselőnek, régi tervem egy új Budapest-törvény megalkotása, amely az Országgyűlés feladata lenne. Olyan törvényé, ami elrendezné a fővárost és a kerületeket közösen megillető állami forrásmegosztás ügyét, s amely pontosan rögzítené, hogy az állam milyen szerepet vállal Budapest működésében, életében. Ezáltal kiszámítható lenne a finanszírozás kérdése, például a közösségi ügyek támogatása. Tizenhat éve vagyok a kétszintű önkormányzatiság pártján, és képviselem azt, hogy a kerületek működtessenek, a főváros meg fejlesszen. Számos, a kerületek határait meghaladó ügy van ugyanis, például a közlekedés vagy egy temető telepítésének problémája, ami nem a helyi képviselő-testületek kompetenciája, az itt élők viszont mindig tőlünk várják a megoldást, nálunk csapódnak le a gondok. A nekem, a nekünk címzett panaszos levelek 20-30 százalékában ilyen ügyekről van szó. Sokszor eszembe jut, hogy kiteszünk egy táblát, melyik terület kié, mert az ilyesmi többnyire nem egyértelmű.

– Mégis, ha Újlipótvárosban kutyagumiba lép a gyalogos, bizonyosan a kerületet „hibáztatja”.

– Pedig nem biztos, hogy jól teszi. A köztisztaság kérdése elvileg el van rendezve, gyakorlatilag is, hiszen a közutakért a főváros kapja a pénzt. A falsíktól a járdaszegélyig terjedő terület viszont az ingatlantulajdonosok felségterülete, legyen szó társasházról, iskoláról vagy parkról, az érvényes szabály szerint mindenkinek a saját portája előtt kell söprögetnie. Mindazonáltal éppen a takarítás az, amire évente 50-100 millió forintot költünk.

– Mire a legbüszkébb, mint sokciklusos polgármester?

– Egyértelműen arra a fejlődési pályára, amit befutottunk. Ez a helyzeti előnyünk kihasználására épülő tudatos városfejlesztési tervek megvalósítását jelenti, aminek hatásáról számos mutatónk ad képet. Hajdan egy elöregedő, csökkenő lakosságszámú kerületet vettem át, amiről a demográfusok azt jósolták, hogy 2010-re legfeljebb 80 ezer lakosa lesz. Már közel vagyunk a 110 ezerhez. És ami ugyanilyen fontos, hogy megváltoztak a belső arányok, a lakosság átlagéletkora jelentősen csökkent, ma nem az idősek, hanem a középkorúak, abból is a fiatal középkorúak alkotják a helyiek gerincét. Az átlagjövedelem szerint a XIII. kerületiek a közép- vagy a felső kategória alsó szegmensébe tartoznak, a nyugdíjasaink is 20-25 százalékkal az átlagnyugdíj fölötti öszszegből élnek. Egészen különleges „adottság”, hogy a kerületben kétszáz képzőművész él, a többi hírességről nem is beszélve. Közben felépült több százezer négyzetméternyi iroda, több mint százezer négyzetméterrel nőtt a zöldfelület, a hajdani 58 ezer helyett 70 ezer lakás van a kerületben. Tény, hogy egyre többen befektetési céllal vásárolnak itt lakást, ami azt jelenti: bíznak az ingatlan értékállóságában, következésképp a kerület célkitűzéseiben, a piac által is visszaigazolt fejlődésében. Ez egyben a munkánk elismerése is. A lakásépítés a minőség javulását is eredményezte, ami nagyban köszönhető az évekkel ezelőtt elfogadott koncepciónknak: már az önkormányzati lakások 75 százaléka össz-, fél- vagy komfortos. Ebben a ciklusban kétszáz önkormányzati bérlakást építünk, ahová részben a szanált ingatlanjainkból költöztetjük át a bérlőket, akik nem tűnnek el a városrészből, viszont jobb élethelyzetbe kerülnek. A két, öszszesen hatvanlakásos fecskeház a fiatal házasokat segíti. További négyszáz bérlakás építéséhez már kijelöltük a telkeket 2018-ig előre. Célunk, hogy akkorra egyetlen szükséglakás se legyen a kerületben.

– Gyakran hallani: Angyalföld az egyik leggazdagabb település. De mit ad ebből vissza a polgárainak?

– Szerintem nagyon sokat. Amellett hogy évről évre sok illiárd forintot költünk iskoláink, rendelőink, sport- és más létesítményeink felújítására, különböző segélyeket és juttatásokat is jóval az állami normatíván felül biztosítunk. Például a lakásfenntartási támogatás központi kvótáját évente 130 millió forinttal „fejeljük meg”, miként a közgyógyellátásét. Tanszer- és étkezési támogatásra is kétszer annyit költünk, így a diákoknak nemcsak a harminc, hanem a hatvan százaléka részesülhet benne. Több, az életminőséget javító programot indítottunk, a gyerekeknek is. Felmérjük őket, s egyénre szabott étkezési, sportolási tanácsokat adunk nekik, illetve a szüleiknek. Akit kell, az önkormányzat költségén ducitornára vagy gyógyúszásra járatunk. Mára azok a szülők is belátták a szándék helyességét, akik kezdetben sértőnek találták „a nevelésbe való illetéktelen beleszólásunkat”. Szerintem az idősgondozási és a szociális hálózatunk is kimagasló.

– Van pénz a fejlett intézményhálózat stabil működtetésére hosszú távon is?

– Ez azért nem ilyen egyszerű kérdés. Kétségtelen, hogy továbbra is kiszámítható, stabil a gazdálkodásunk, idei költségvetésünk 22 milliárd forint, amelyből a saját fejlesztésekre is jut elegendő pénz hitelfelvétel nélkül. Mindezt a mindenkori igényekhez alkalmazkodó, 75 százalékban állandó intézményhálózat fenntartásával sikerült megteremtenünk. A fennmaradó 25 százalék azonban időről időre változik. Sajnos volt olyan évünk, amikor iskolaöszszevonásokra kényszerültünk, és nem volt könnyű döntés, mert emiatt csaknem háromszáz pedagógustól kellett megválnunk. Most viszont újból nő a gyereklétszám, évente ezeregyszáz születést regisztrálunk a kerületben. Emiatt folyamatosan bővítjük a bölcsődéinket és az óvodáinkat. Jelenleg 4500 általános iskolásunk van, de az intézményhálózat akár nyolcezer diákot is elbír. Intézménybezárás helyett általában a bérbeadást választjuk, s ha szükséges, újból birtokba vesszük az épületet akár iskolának vagy rendelőnek. Tízéves, tervezett programokkal dolgozunk, szükség is van rá, például csak a szakrendelőinknek évi négyszáz-, háziorvosainknak évi ötszázezres a betegforgalma, amihez jó színvonalú környezetet és infrastruktúrát biztosítunk.

– Ezt a városrészt sem kerülhette el a válság. Látva az elmúlt másfél évtizedes fejlődését, van-e még tartalék a kerületben?

– Számos fejlesztési területünk van, ahol tovább lehet lépni, az viszont igaz, korántsem az eddigi tempóban. Tudomásul kell venni, hogy 2008 októbere, a gazdasági válság kirobbanása után „új világba” léptünk. A fejlődés értelemszerűen már nem lesz olyan mértékű, mint eddig volt, ez a beruházási kedven is meglátszik. Míg a csúcsévben 2400 lakás használatbavételi engedélyét adtuk ki, 2009-ben „csak” 1600-at, de a válság ismeretében ez sem mondható drámai hanyatlásnak. Pláne, hogy még 2009-ben is 36 ezer négyzetméternyi irodát adtak át. Véleményem szerint ez még nem a folyamat vége, az idei lesz a legrosszabb év az ingatlanpiacon. Attól viszont nem tartok, hogy megállt volna az idő. Az új projektek előkészítésemár elkezdődött, hogy indításra készek legyenek, amint erre, akár már jövőre eljön a megfelelő idő. Tartalékunk is bőven van még, remek fejlesztési területekkel, amelyek – akármi is lesz – már nem maradnak sokáig parlagon. Számos fejlesztés indulhat el például a Lehel út, a Béke út és a Reitter Ferenc utca mentén, reményeim szerint nemsokára megvalósul a Vasas-pálya területének beépítése az oda tervezett irodaház-együttessel. A fejlesztők az észak–déli sáv után kezdik felfedezni a városrész kelet–nyugati területeit is, például a Dráva utca–Dózsa György út tengelyét, ami még csak most kerülhet a beruházók érdeklődésének középpontjába. A Dráva utca–Váci út sarkán nemrég épült meg a Hochtief irodaháza, gyönyörű belső parkkal és udvarral. Szemközt, az egykori Volga, ma Ibis hotel helyén pedig szintén új épületet emelnek majd. Ám hogy mi lesz a néhány sarokkal odébb lévő, egykori Szabolcs utcai Hajnal Imre Egészségtudományi Egyetemmel, nem tudom. Az intézményi besorolású terület az államé, a helyi rendezési terv egyelőre biztosan nem változik. A beruházásoknál szóba jöhet még a Duna-part, a Róbert Károly körút–Hungária körút, továbbá a Meder utcától északra húzódó terület fejlesztése is, s a Váci útban is van még némi tartalék, igaz, ott lassan ki lehet tenni a „Megtelt” táblát. Mindehhez 70-80 százalékban már készen vannak a szabályozási terveink, a többit is folyamatosan visszük a képviselőtestület elé.

– Említette a Duna-partot: mi lesz az évek óta üresen álló, a Dráva utcától északra húzódó hatalmas telek sorsa? Sokan egy közparkot látnának ott szívesen.

– Egy három telekből álló, az önkormányzat és egy, a Budapesti Elektromos Művek tulajdonában lévő ingatlanegyüttesről van szó, amelybe nem értendő bele az Elmű ma is aktívan használt sportpályája. Ide már kiírtunk egy hasznosítási pályázatot, ám a válság miatt végül a kilenc meghívott győztes egyike sem indult a további fordulókon. Jelenleg is zajlik a telek ingatlanbecslése, és vizsgáljuk, hogy mindkét tulajdonrészt bevonjuk-e a fejlesztésbe. Még az első fél évben szeretnénk kiírni az újabb tendert, ám nem lesz külön ötletpályázat, hanem egyetlen, a tervezéstől a megvalósításig szóló koncepciót várunk a jelentkezőktől. Elsősorban lakás- és intézményfejlesztést tervezünk, nagyjából negyvenezer négyzetméteren, hét szinten. Ugyanakkor mint minden más beruházásnál, a településrendezési megállapodásban a nyertesnek számos zöldfejlesztést is előírunk, erre már a pályázati felhívásban is utalni fogunk. A „Dráva-telken” a fejlesztőnek biztosítania kell a Duna-parti lejárást is, és meg kell építenie az alsó rakpart folytatását is a telekhatárig. Ez utóbbi fővárosi feladat lenne, de így legalább belátható időn belül elkészül.

– Mi az, amit ha visszamehetne az időben, kitörölne a kerület történetéből?

– Sokáig vita tárgya volt a Lehel csarnok, de a sokat támadott épület ma már beivódott a köztudatba. Az Árpád híd lábánál a két irodaházat viszont én magasabbra építtettem volna, és karcsúbbra, de már azon sem lehet változtatni. Nem sikerült megvalósítani a Váci út–Róbert Károly körút sarkán a felhőkarcolót, noha én 16 éve magasházpárti vagyok, és nagy eredménynek tartom, hogy már az ellenzék is melléállt, a közigazgatási hivatal azonban eltöröltette a szabályozási tervünket. A Margit-sziget is egy „szomorú” történet. Sajnos megbukott az a kezdeményezésünk, hogy a terület üzemeltetésére a fővárossal közösen létrehozzunk egy közhasznú társaságot, amelybe bevonhattuk volna például a gazdasági szereplőket, garantálva a sziget látványos fejlődését. A főváros ezt is megtorpedózta. Mint ahogy régóta nem valósítja meg a szükséges közlekedésfejlesztéseket sem. A rakpartbővítés mellett ilyen a Szegedi út átjárhatósága Zugló felé. Ott akár egy autóshíddal vagy aluljáróval lehetne megoldani, hogy kikerüljék a szintbeli vasúti kereszteződést, amelyben olykor akár egy órát is várakozni kell.

– Már megint a fejlesztéseknél tartunk…

– Szívesen beszélek az építészeti nívódíjjal elismert oktatási és egészségügyi intézmények felújításáról; a kibővített ingyenes felnőtt-szűrőprogramunkról; a miniszteri oklevéllel elismert Szegedi úti egynapos sebészetről; az egyedül élő, krónikus betegek vagy mozgássérültek otthoni jelzőrendszeréről; az angol- és a számítógépes programunkról; az emelt helyi támogatásról; a digitálistáblaprogramunkról; az épülő modern közösségi házunkról; a hivatal ISO-minősítéssel elismert szolgáltatásáról is, hogy csak néhányat említsek.

– Melyik kerületben lenne szívesen polgármester, ha – pláne, mint helyi lakos – nem ide kötődne?

– Csakis olyan helyre mennék, ahol nagy lehetőségeket látok. Nem kritizálok, inkább a hitemet hangoztatom, amikor azt mondom, hogy Csepelnek, a III., a IV., a XI., a XIV. és a XVIII. kerületnek gazdasági és humánerőforrás tekintetében is óriási, még kiaknázatlan fejlődési lehetőségei vannak. Ilyen helyen hálás feladat fejleszteni, mert az eredmények látványosak lehetnek.