– Miért most ad interjút?

– A BKV-ügyben nagyon sok dezinformáció jelent meg a sajtóban, illetve most ért az ellenem folyó eljárás abba a szakaszába, hogy megtettem a vallomásaimat, innentől pedig a hatóságok dolga, hogy ezek mentén továbbhaladjanak.

– Korábbi főnökei, Balogh Zsolt és Antal Attila vezérigazgató is több, legalábbis aggályos vállalati pénzmozgásról beszéltek, utólag megemelt szerződési díjakról, politikusoknak fizetendő tagdíjról, nokiás dobozban átadott milliókról. Mennyit látott mindebből?

– A BKV kiadásainak mintegy öt ezreléke felett rendelkeztem értékesítési vezérigazgató-helyettesként. A hozzám tartozó bevételek az eladott bérletekből és jegyekből, valamint az ingatlanok hasznosításából származtak. Nem ott folytak el a nagy pénzek. Ezért is furcsállom, hogy ilyen kitüntetett szerepet kaptam, más vezérigazgató-helyettesek területein sokkal nagyobb értékű szerződések köttettek. A közbeszerzések ilyenek voltak például, de ezekhez semmi közöm nem volt. Ezer beosztottam volt, jegyellenőrök, pénztárosok. Több milliárd forint pluszbevételt hoztunk kollégáimmal a BKV-nak 2007-ben és 2008-ban, amit eddig senki nem vitatott.

– Érkezett önhöz is megrendelés, kérés a politika, politikusok részéről?

– Eleinte nem találkoztam ilyesmivel. 2007 tavaszán mondta nekem Antal Attila vezérigazgató, hogy túl sok ilyen jellegű kérés érkezik hozzá, ezért ezek egy részét vegyem át, ne nála csörögjön állandóan a telefon. Akiket a pozíciójuk legitimiált és kéréssel, kérdéssel, utasítással fordultak hozzám, azokat végrehajtottuk. Ezekről az ügyekről kivétel nélkül beszámoltam a vezérigazgatónak.

– Milyen kérések voltak ezek, és kiktől érkeztek?

– Két-három hetente kaptam egy-egy ilyen „politikai” kérést. Vélhetően csak azért ilyen keveset, mert nem rendelkeztem sok és könnyen kiadható pénzügyi kerettel. A kérések teljesítése a munkaidőm egy százalékát tehette ki. Főként Hagyó Miklós volt főpolgármester-helyettes kabinetjének tagjai, illetve – az SZDSZ részéről – leginkább Tóthfalusi György igazgatósági elnök intéztek hozzám utasításokat. Mesterházy Ernővel soha életemben nem találkoztam, nem is beszéltünk.

– Voltak aggályos kérések?

– Minden szerződést látott jogász, átnézte a közbeszerzési osztály és a pénzügy, mire a papír hozzám került, már öt-hat aláírás volt rajta. A szerződések tartalmában és az árban bizonyára lehetett valamilyen mozgástér, de ötvenmillió forint felett már közbeszerzést kellett kiírni, 25 millió felett pedig legalább három ajánlatot kérni. Vagyis amit alá kellett írnom, az formailag minden esetben teljesen rendben volt, tartalmilag pedig sosem szakadtunk el a piaci áraktól. Ami vállalhatatlan lett volna, azt pedig nem írtam alá, volt is ebből konfliktus.

– Kivel?

– A megrendelőkkel.

– Antal Attila szerint Demszky Gábor és Hagyó Miklós lobbistái olykor hetente számoltatták őt be. Milyen gyakran találkozott a lobbistákkal?

– Erről csak annyit mondhatok, hogy az említett lobbikör néhány tagja már gyanúsított, néhány nem. A nyomozás érdekére tekintettel többet nem mondhatok.

– Akkormáshogy kérdezem. Igaz az, hogy a BKV-nál Demszky és Hagyó lobbistái gyakorolták a cég feletti tényleges hatalmat?

– Ez így ebben a formában nem igaz, a céget a vezérigazgató és a háromszáz fős vezetői, középvezetői kör irányította. A lobbikört csak az üzleti haszon érdekelte egy-egy ügy kapcsán. Próbálták befolyásolni, kivel kösse a BKV a nagyobb értékű közbeszerzéseket, a győztesekkel pedig, véleményem szerint, háttéregyeztetéseket folytattak.

– Balogh Zsolt szerint volt rá bőven példa, hogy a nyertes cég utólag árat emelt vagy határidőt hosszabbított, a megemelt öszszegből pedig bizonyos százalékot vissza kellett csorgatni.

– Ez a műszaki területen fordulhatott elő, nálunk nem. Volt, hogy a vállalkozó olcsó ajánlattal nyert, amely összegnek a kétszeresét fizették ki pótmunka címén. Vegyük például a 4-es metró Rákóczi téri állomásának újraterveztetését, amelyet azért kellett elvégeztetni, mert a lakók tiltakoztak a fák kivágása miatt. Mint kiderült, szó sem volt semmilyen valódi lakossági tiltakozásról, ez csak ürügy volt, hogy 600 millió forintot kérhessenek az állomás átterveztetéséért. De ebben nincs semmi új, már 2007 előtt is sokan éltek e technikával.

– A politikai szereplőkhöz, pártokhoz visszajuthatott ilyen pénz?

– Erről semmilyen konkrétumot nem tudok, mi a cégekkel álltunk kapcsolatban, a kérdésben foglaltakra nem volt rálátásom.

– Milyen kapcsolatban volt Hagyó bizalmasaival, így Hatvani Szabó Jánossal vagy Horváth Évával?

– A nyomozás érdekében erről jelen pillanatban nemmondhatok továbbiakat.

– Balogh Zsolt szerint a BKV-t felügyelő politikusok olykor konkrét céglistákkal álltak elő. Eljutott önhöz ilyen?

– Nem kaptam konkrét listákat. Egyedi kérdésekre volt példa, mint mondtam, két-három hetente. Ilyen volt a Csapó Bt. ügye. Lelovics Ottó, Hagyó kommunikációs igazgatója kérte, hogy Csapó Gábor vízilabda-iskolájának adjunk valahogy pénzt. Így kötöttünk velük reklámszerződést. A fővárosnak az is az elvárása volt, hogy minél több olyan rendezvényt szervezzünk, ahol Demszky vagy Hagyó tud szerepelni, így kaphatott megbízást például Horváth Éva élettársának a cége is. Ez a tulajdonos elvárása volt.

– Miért nem mondott nemet?

– A cégek mindig jóval többet kértek, mint amennyit kaptak, az igényeikből sikerült jelentősen lefaragnunk. A kérdés többi részére a nyomozás sikere érdekében most nem válaszolhatok. Amikor a BKV-nál dolgoztam, 2007 eleje és 2008 ősze között, valódi reformot kezdtünk el, amellyel már az első évben kilencmilliárdos megtakarítást értünk el, és ezzel komoly érdekstruktúrákat sértettünk, ennek a rendszernek a korábbi haszonélvezői aztán megpróbálták kriminalizálni a szereplőket. Amikor Kocsis István vezérigazgató magához hívott, hogy váljunk el egymástól, megkönnyebbültem. Bár a cég kommunikációjában nagy sikereink voltak, Antal leváltása után vesszőfutássá változott az egész. Antalt egyébként az SZDSZ buktatta meg, a távozásához vezető használtbusz-tender ügyét ők szivárogtatták ki.

– Demszky Gábornak is voltak kérései?

– Egyszer felhívott személyesen, hogy kössek a Sawyer Miller Grouppal szerződést. A sors fintora, hogy velük komoly szakmai együttműködésünk volt, jó munkát végeztek, megdolgoztak a pénzükért. Nem úgy, mint mások, voltak olyan cégek, amelyek csak azért kaptak pénzt, hogy leszálljanak rólunk, békén hagyjanak minket.

– Hagyó az ön nyakát is szorongatta?

– Baloghot naponta berendelték városházi vezetők. Én Hagyóval rendkívül ritkán találkoztam, a nyakamat sem fogta meg, és párizsit sem evett előttem. Más politikusoktól viszont érkeztek kérések. Antal egyszer panaszkodott nekem, hogy Dancs Gábor, akkori SZDSZ-es közlekedési tanácsnok kért tőle két nyolcmilliós szerződést. Ő ezt azonban a sok kérés között elfelejtette, ezért Dancs ellene fordult a felügyelőbizottságban. A koalíciós politikusok, vagy leginkább az ő közvetítőik, folyamatosan kérésekkel álltak elő. Amikor Olti Ferenc, a BKV vezérigazgató-helyettese a 4-es metrót felügyelte, jelezte Antalnak, hogy kevés neki a vezérhelyettesi fi zetés, ezért hozott egy céget, amellyel szerződést kötöttünk havi több százezer forint értékben, Olti fizetését pedig a cég kipótolta. Általában nem az önkormányzati képviselők kértek személyesen a BKV-tól, volt annyi eszük, hogy közvetítőkön keresztül jelentkezzenek. Akkor volt a legnagyobb baj, ha a koalíció nem tudott előzetesen megegyezni, ki nyerjen egy-egy tendert, ebből jelentős konfliktusok voltak, de általában mindig született köztes megoldás.

– 2007 előtt is gyakorlat volt mindez a BKV-nál?

– Persze. Amikor az ingatlanszerződéseket átvizsgáltuk, feltűnt, hogy 2006 decemberében túl sok, hosszú távú szerződés köttetett. Volt olyan, amikor egy vállalkozónak a havi egymilliós bérleti díj helyett csak 150 ezret kellett fizetnie, a szerződés pedig 15 évre szólt. Bíróságon megtámadtam feltűnő értékaránytalanság miatt, de a bíróság a keresetemet elutasította, ezért a többi ilyennel nem is foglalkoztam.

– Valóban az MSZP–SZDSZ-koalíció kifi zetőhelyeként működött a BKV?

– Igen, de nemcsak az elmúlt időszakban, hanem az előző húsz évben. Természetesen mindig is az volt az MTV, a Magyar Posta vagy a MÁV is, épp az adott kormánytól függően. A BKV csak egy a nagy állami és önkormányzati cégek között. Ez a jelenség minden állami és önkormányzati cégre igaz. Mindegyiknek a menedzsmentje gyanúsított lehetne ezen az alapon, ahogy minket gyanúsítanak. Éppen azért tartom méltatlannak, aránytalannak, hogy az egészhez képest jelentéktelen ügyek miatt engem meggyanúsítottak, míg másokat jelenleg nem, de nem az általam kötött szerződések jelentették a BKV igazi problémáját. Én végeztem a munkámat, amihez értettem és amit szerettem. Később láttam, hogy egyes emberekkel hogyan bántak el. Csapdába kerültem.

„A politikusok vagy leginkább az ő közvetítőik, folyamatosan kérésekkel álltak elő”