Januárban a szabolcsi Újfehértóra utaztunk egy gárdatoborzóra, ám a meghirdetett helyszínen csak a Horthy-időket idéző üres főteret találtuk. Telefonon értük utol a szervezőt, aki tagadta, hogy bármivel is készültek volna aznapra. Ám a Magyar Gárda Mozgalom sajtófőnöke, Volner János utóbb elárulta: a fehértói toborzást megtartották, igaz, „nem nyilvánosan”, és további száz, zömében zárt helyre tervezett együttlétre készülnek a választásokig.

A gárda tehát, köszöni szépen, jól van, honlapja folyamatosan frissül, tagjai véradásokat szerveznek, élelmiszersegélyt osztanak, vezetői olykor föltűnnek a médiában, és ha jön majd a tavaszi ár, bizonyára ott lesznek a gátakon. Meg a nyilvános masírozásokon is, ha úgy adódik.

Pedig a gárda jó ideje nem létezik. Legalábbis papíron.

A 2007-ben bejegyzett Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesületet a Fővárosi Bíróság oszlatta föl 2008 decemberében. Arra hivatkozva, hogy a szervezet sértette mások emberi méltóságát. A gárda fellebbezett, majd – új köntösnek –létrehozta az Új Magyar Gárda Mozgalmat. Júliusban a Fővárosi Ítélőtábla másodfokon is a feloszlatás mellett foglalt állást. A verdikt kifejtette: az egyesület és a mozgalom egy és ugyanaz, így mindkettőt betiltja.

A gárda felülvizsgálati kérelemmel élt, amit decemberben a Legfelsőbb Bíróság viszszautasított: „A gárda rendezvényei közvetlenül és ténylegesen fajgyűlölő és kirekesztő megnyilvánulásokkal a közrendet és a köznyugalmat támadták, így sérült a biztonsághoz és szabadsághoz való jog… Ez akkor is így van, ha fizikai erőszak nem történt, de annak fenyegető veszélye fennállt. A faji megkülönböztetés, a kirekesztés a demokratikus rendet alapjaiban támadja, az betiltással (feloszlatással) szankcionálandó.” A döntésnek alapot szolgáltat több, Magyarország által aláírt nemzetközi dokumentum: a polgári és politikai jogok egyezménye, a római egyezmény, a New York-i egyezmény.

2009. július 17-e óta tehát a gárda tevékenységében részt venni szabálysértés, nevében szervezkedni bűncselekmény. A Bajnai-kormány tavaly novemberben a lex Gárdának nevezett, „a feloszlatott társadalmi szervezet tevékenységében való részvételt” szankcionáló rendelettel állt bele az ügybe. Lényege: aki a gárda szervezésében részt vállal, százezer forintnyi bírsággal sújtható, aki pedig a gárda egyenruhájában vagy olyan uniformisban vesz részt nyilvános rendezvényen, „amelyről a bíróság által feloszlatott társadalmi szervezet formaruhája ismerhető fel”, ötvenezret fizethet.

A nyolcsoros rendeletet tizen-oldalon keresztül értelmezi egy a megyei főkapitányoknak és a budapesti főrendőrnek címzett ORFK-s belső ajánlás. Ebből az derült ki: ha egy csöpp esze van a gárdistáknak, az esetek zömében szinte lehetetlen érdemben eljárni ellenük. A kormányrendelet végig egyenruháról beszél, de ha a furfangos műkatona, mondjuk, civil farmeringre húzza az oroszlános mellényt, az már nem uniformis, hanem „öltözet”.

Rendezvényen kívül a gárdaegyenruha is hordható, ha nem csoportosan masíroznak benne a tagok. Például: egyenruhában parizert venni a kisközértben szabad. Nem lépést tartva akár csapat tagjaként sétálni, szintén. Helyszínen gárdauniformisban megjelenni viszont már tilos. A gárdaegyenruhára emlékeztető „öltözetben” rendezvényen mutatkozni megint csak szabad. Ám gárdistaköszöntést hallatni, gárdistavezényszóra alakzatban mozdulni, majd gárdistabeszédet hallgatni még civilben sem engedélyezett.

Ha „nyilvánossá tett magánterületen” zajlik az akció, ugyanez a helyzet. És egy abszurd: ha a gárdisták egy a rendőrség által nem engedélyezett rendezvény helyszínéről máshová vonulnak és ott csoportosulnak, az már „spontán demonstrációnak” minősül, és pusztán önmagáért nem oszlatható fel.

A gárda – Volner szóvivő szavaival élve – már az elsőfokú betiltás óta furfangokhoz folyamodik. Megesett, hogy délutánra hirdetett avatásukat már reggel megtartották. Aztán dzsemborijaikat a Jobbik, esetleg egy magánszemély jelentette be. A lex Gárda életbelépését követően csak „öltözetben” jelentek meg, némelyik rendezvényükön pedig el sem hangzott a gárda kifejezés.

Úgy működtek és működnek, mint egy vírus: folyamatosan változtatják a felszínüket, alkalmazkodnak, túlélnek. Az őszödi beszédet követő tüntetéseken magát megégető rendőrség pedig kevés a hatékony orvosláshoz.

Ráadásul néhány jogvédő ügyvéd és jó pár „megélhetési tüntető” is rárepült a demonstrációs bizniszre. A rendőrség elleni perek sokasága fut a bíróságokon, akad olyan notórius tüntető, aki egymaga több tucat alkalommal provokálta ki maga ellen az intézkedést, hogy aztán rendszerint panaszt tegyen, és személyes szabadsága megsértésére hivatkozva beperelje a rendőrséget. És ha az intézkedő rendőr csak egy apró adminisztratív hibát is elkövetett, a bíróság akár egymillió forintot is ítélhet a „jogsérelmet szenvedettnek”.

Némely ügyvédek, ha sikeresen vívják meg egy megbízójuk, mondjuk, jogellenes fogva tartás miatti kártérítési perét, akkor sorra felkeresik az ominózus tüntetés előállítottjait, és csupán a felperes nevét kicserélve mindegyikük ügyét bíróság elé viszik. Koponyánként átlagosan százezer forint a rutinper díja. A keresetek gyakran tartalmazzák a következő mondatot: „Ügyfelemet, elmondása szerint, rendőrnek látszó fegyveres bűnözők igazoltatták.”

És tényleg elég egyetlen hiba. Mint például 2008. április 11-én a Clark Ádám téren, ahol –a bíróság szerint – a rendőrség az oszlatás kilátásba helyezése után túl kevés időt hagyott (a felvételek tanúsága szerint szűk 7 percet) arra, hogy a résztvevők elhagyják a helyszínt, ezzel az intézkedés jogszerűtlenné vált. Az ítéletnél nem volt szempont, hogy a Budaházy György vezette demonstrálókat a Clark Ádám téri attak előtt a készenlétisek órákig „kísérgették” a belvárosban. A rendőrség azon az estén 52 embert állított elő, sokuk már most kártérítésért perel, minden bizonynyal eredményesen.

A rendőrség pedig fizet.

A gárdisták törvényellenes tevékenysége ellen fellépő rendőröket az esetleges kártérítéseken túl egyéb körülmények is visszafogottságra intik. Például, hogy a szélsőjobb internetes fórumaira fölkerülnek a gárdisták ellen vétők, méghozzá névvel, beosztási hellyel, rendfokozattal. Két kategóriában: „kártékony bűnözők” és „különösen kártékony bűnözők”. És ha mindez nem lenne elég: a rendőrök között téma, hogyan szerepel majd a Jobbik a választásokon, jut-e a hatalom közelébe, és tényleg bekövetkezik-e a párt által nyilvánosan beígért számonkérés a gárda elleni hatósági intézkedések miatt.

A rendőr, ha gárdistát lát, ma már elvétve állít elő, inkább csak igazoltat, esetleg följelent. Abból nem lehet se per, se botrány. Így történhetett ez Újfehértón is: a kommandósok reggeltől igazoltatták a gárdistagyanúsakat, bizonyára beszéltek az oroszlánosok vezetőjével, aki aztán feladta eredeti tervét, és zárt helyen, az alkalmazhatatlan jogszabályok által béklyóba kötött rendőrök félrenézése mellett tartotta meg az egyébként jogellenes rendezvényét.

Működik a ki nem mondott egyezség.

Újfehértón trükköztek, a toborzót nem a főtéren tartották meg