Új kőszínház helyett csodapalota
A vasi megyeszékhely értelmisége már a rendszerváltás előtt igényelte a helyi teátrumot. Az akkor még főiskolaként működő tanárképző oktatói húzták fel először a függönyt a civil, közösségi szándék előtt: kissé naivan, kissé nagyratörően, mindent elsöprő lendülettel, de a társadalom csak nagy késlekedéssel – színházi nyelven szólva: spéttel – reagált. Csupán 2008-ban lett saját, önálló társulata Szombathelynek, az igazgatói szerepet a Nemzeti Színházat maga mögött hagyóJordán Tamásra osztotta a közgyűlés. A Weöres Sándorról elnevezett színház ideiglenes játszóhelyen, a hajdani Helyőrségi Művelődési Otthonban – a Hemóban – kezdett el dolgozni.
A kormány méltányolta a társulatalapítást, s előbb egymilliárd, majd még 850 millió forint céltámogatást adott színházépítésre. Ebből az összegből fedezték egy új kőszínház építésére meghirdetett ötlet- és tervpályázat költségeit is. Tavaly késő ősszel aztán kihirdették a győztest: a Zsuffa és Kalmár Építész Műhely Kft. pályamunkáját sorolták az első helyre, de több tervet is díjaztak. Zsuffáék elképzelésének különlegessége, hogy a színház és a már meglévő, szomszédos sportház között egy olyan városi agorát tartalmaz, amely egy tolófal elmozgatásával fedett szabadtéri színpadként is használható.
Bonyolította a helyzetet, hogy a kőszínházat – lakossági fórumokat követő előzetes közmegegyzés alapján –az egykori szakrendelő épületének a helyére akarták felépíteni. Igen ám, csakhogy az nem a város, hanem a megye tulajdona, amely nyilvános értékesítésre hirdette meg az ingatlant. Szombathely pedig nem élt elővásárlási jogával. Mégsem ez vezetett a drámai konfliktus kibontakozásához, hanem a pénzhiány. Ipkovich György, Szombathely polgármestere szerint a válság reménytelenné tette a beruházáshoz szükséges 8–10 milliárd forint gyors előteremtését. Így aztán a tervek ugyan készek, a megvalósítást el kellett halasztani. A józan számítások azt bizonyítják: négy-öt – egyes vélekedések szerint tíz – éven belül aligha nyílik lehetőség a kőszínház építésének a megkezdésére.
De mi legyen az állam által juttatott címzett támogatással, azon kívül, hogy az egyelőre „alvó” terveket kifizették belőle? Felmerült a közgyűlésben, hogy fordítsák a pénzt intézmények működtetésére. Ezt persze nem tehették meg, mert szerződésszegésnek minősült volna. Sőt még azt is külön ki kellett járni az önkormányzat vezetőinek, hogy az új színház építésére kapott pénzt felújításra fordíthassák. Erre megkapták az engedélyt, így aztán egyöntetűen úgy döntött a közgyűlés: a színház igényei alapján átalakítják, átépítik az ideiglenes játszóhelyet, a Hemót.
– Nekem senki sem ígért új színházépületet, amikor idejöttem – indokolja Jordán Tamás, miért nem érte csalódás. A Nemzeti Színház egykori első embereként valószínűleg ő már pontosan tudja: nem elsősorban az épület teszi a színházat. Ráadásul a szombathelyi átalakítás terveibe beleszólhattak, megfogalmazhatták művészi igényeiket.
Már minden rendeződni látszott, amikor idén januárban a szombathelyi Fidesz–KDNP-frakció nyilatkozatban kongatta meg a vészharangot. Tudni vélték, hogy a vasi társulat nem kapja meg a neki járó normatív kormánytámogatást, ami összességében mintegy 200 millió forint. Erre reagált Czeglédy Csaba kultúráért felelős alpolgármester, aki kijelentette: noha a Weöres Sándor Színház jelenleg nem mindenben felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek alapján az állami költségvetés fejezetében nevesíthetnék a támogatását, ám Hiller István szakminiszter levélben közölte a város vezetőivel, hogy 200 millió forintot terveznek a működésére, éppen annyit, mintha a társulat kiemelt kategóriába tartozna.
– A városnak legalább ugyanennyibe kerül a színház üzemeltetése, de megéri, a szombathelyiek magukénak érzik, egyre nő a bérletesek s az alkalmi látogatók száma –érvel Ipkovich.
A Hemo felújítását a napokban megkezdték, a munkálatok idején a társulat a megyei művelődési központban játszik. A színháziak által máris csodapalotának elkeresztelt majdani játszóhely az év végéig elkészül, jövő januárban már ott tartják az első premiert. A csodapalotában háromszáz ember fér el a nagyszínházi nézőtéren, lesz modern mobil kamaraterem, továbbá egy tévéstúdió is, ahol Jordán szerint kisebb tévéjátékokat, esetleg sorozatokat is gyártanak majd.
Az igazgató jövőre már négyezer bérletesre számít – most 3200-an vannak –, s ugyanennyi nem bérletes nézőt szeretne becsalogatni az előadásokra.
Kiss Mari színésznő ötletére a társulat tagjai leszereltek, s magukkal vittek egy öltözőajtót a felújítás miatt elhagyott Hemóból, az alapítók ezt mind aláírták, s valami módon beépítik majd az új játszóhelyre is. Az ajtó sok mindent szimbolizál, de ők azt szeretnék, ha minél többen nyitnák rájuk az érdeklődő s a színházukra jelenleg nagyon büszke szombathelyiek.
