Ha nincs ügy, hát van kiszivárogtatás. Igaz, e téren sok mindent láttunk már, például van olyan ellenzéki lap, amely rendszeresen publikált nyilvánvalóan első kézből származó ügyészségi információkat például a Kulcsár Attila vagy a Zuschlag János elleni eljárás intim részleteiről. A helyzet azonban változik: a Borovszky Tímea minisztériumi főigazgató gyanúsítotti kihallgatásán készült, szigorúan nem nyilvános jegyzőkönyv egy szélsőséges internetes portálnál landolt a vádemelés pillanatában.

Senki nem tudja, mi történhetett – ügyészségi források legfeljebb azt tagadják, hogy tőlük ment volna a fax a Kuruc.info gépére –, de az eset mindenképpen kínos. A tendenciózus kiszivárogtatások már jelezték, hogy a bűnüldöző szerveknél a pártatlanság követelménye nem mindig érvényesül, de íme, ez maga a tettenérés. De azért reménykedjünk, hogy a büntetőeljárás érdemét illetően nincs efféle megkülönböztetés, s a BKV-botrány vagy a Zuschlag-ügy vádlottainak sora nem azért került előzetes letartóztatásba, és nem azért kér az ügyész az amúgy kisstílű csirkefogóra is különösen súlyos büntetést, mert a jelenlegi hatalomhoz köthető figurákról van szó.

A nyomozó hatóságok megtáltosodása önmagában csoda: százmilliós korrupciós ügyeket ebben az országban eddig ciklusonként jó ha egyet-egyet lelepleztek. Mintha a radikálisnak ígérkező kormányváltáshoz közeledve bizonyítási kényszer vett volna erőt a bűnüldözőkön.

Lehet ezt pozitívabban is kezelni? Megeshet, hogy az eddig megtorlástól rettegő apparátus elérkezettnek látta az időt, hogy kiteregesse a jobb meggyőződése ellenére takargatott szenynyest? Vagy fordítva: a korrupció pitiáner játékosai szólaltak meg, hogy magukat mentsék, remélve,hogy afféle nyomravezetői díj gyanánt megússzák az elszámoltatást? Mindez találgatás, de az tény, hogy elképesztő szennyáradat tört hirtelen elő. Szinte a semmiből, de nem előzmények nélkül. Egyszer valaki zsebre tett pár forintot, s mert megúszta, vérszemet kapott. Miután a dolog működött, a példa ragadóssá vált, és most ártatlan tekintettel csodálkozhatnak sokan rá, hogy nyakig ülnek a bajban.

A rendszerváltozás óta azonban legfeljebb gyanús ügyekkel találkoztunk: különös magánosítási akciókkal, fura tenderekkel, érdemi ellenszolgáltatás nélkül felvett százmilliókkal, megmagyarázhatatlan gazdagodásokkal. Itt is, ott is, politikai hovatartozástól függetlenül. Mégsem bukott meg soha senki. Tán felborult a pártok közötti, sokat emlegetett megegyezés? Az események azt sejtetik azonban, ha volt is efféle „gentlemen’s agreement”, ma már nem létezik, talán mert az egyik oldalnak igencsak lejt a pálya. Ellejt egészen a Kuruc.infóig, amely most még a lejtő legaljának tűnik.