Pincértanuló esete a mai világgal
Az ügy lényege: Menydörgős Adrien, a kisvárdai II. Rákóczi Ferenc Szakközép- és Szakiskola negyedikes tanulója 2008-tól egy éven át pincértanulóként dolgozott a helyi Novák étterem és pizzériában, s állítása szerint nem kapta meg az őt megillető ösztöndíjat. A sorozatos konfliktusok miatt a diáklány 2009 őszétől már egy másik kisvárdai étteremben tölti a szakmai gyakorlatát, az előző helyről azonban nem akar megfeledkezni.
– Senki sem hinné el, hogy a vállalkozók mennyire kihasználják a tanulókat! – kezdi Adrien, amikor meglátogatom kisvárdai otthonában. A nála néhány évvel idősebb nővérével, a takarítóként dolgozó Menydörgős Anitával fogad, aki egyben a gyámja is: a testvárpárnak ugyanis meghaltak a szülei, s az idősebb testvért jelölték ki gondviselőnek. Jelenleg hárman élnek egy háztartásban: velük lakik Anita élettársa is. Adrientől megtudom: tanulószerződés alapján dolgozott az említett étteremben, de a cégnél nem fizettek neki, holott olykor kemény munkára rendelték.
– Előfordult, hogy három napon át reggel fél nyolctól hajnalig dolgoztunk, alig aludtunk, s összesen háromezer forintot kaptunk – állítja Adrien. Amikor megkérdezem tőle, hogy nem azért nem fizettek-e neki az étteremben, mert nem voltak megelégedve a munkájával, vagy sokat hiányzott, a pincértanuló megrázza a fejét:
– Tudom, hogy ilyesmivel érvelnek, de ez nem igaz. Engem megillet az a 225 ezer forint. Sok tanuló hasonlóan járt, mint én, csak nem mernek panaszkodni. Ilyen a mai világ: mindenki fél, s ezt használják ki a vállalkozók.
Nővére, Anita veszi át a szót, s közli: tudomása van róla, hogy több száz tanulót érint a probléma, s az őket megillető pénzeket állami intézményekben sem fizetik ki mindenhol.
Nem meglepő, hogy a Novák étterem és pizzéria tulajdonosa, Lakatos Mihály egészen másképpen látja a történteket. Elmondása szerint Adrien hanyag volt, sokat hiányzott, s még arra sem lehetett rávenni, hogy a tanulószerződését időben aláírja.
– Nem jár neki az az összeg,amit követel – jelenti ki –, ennek ellenére a pénzt ügyvédi letétbe helyeztem a későbbi fejlemények esetére.
Amikor megemlítem neki, hogy a testvérpár szerint nem csak Adriennek tartozik, a cégvezető beszól a konyhába:
– Ádám, gyere csak ki! Egy tizenhét év körüli fiatalember érkezik. Mint kiderül, három éve dolgozik itt szakácstanulóként, s mindig időben megkapta a járandóságát. Havi mintegy 13 ezer forintot kap, mert a tanulószerződés szerinti díjazás mértéke a mindenkori minimálbér legalább húsz százaléka. Arra a kérdésemre, hogy tud-e olyan tanulókról, akiknek nem fizetnek, Ádám megvonja a vállát: ő csak Adrien esetéről hallott, mással nem volt probléma.
Nem tudni, honnan származnak a testvérpár információi a hasonló esetek tömeges voltáról, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kereskedelmi és Iparkamaránál ugyanis – ahol jelenleg 2300 tanulószerződést tartanak nyilván – megtudom: az ilyen problémák száma elenyésző. Arra a kérdésemre, hogy a gyakorlatozó tanuló és az őt foglalkoztató vállalkozó közötti vitás esetekben mi a kamara teendője, Mészáros Éva kommunikációs vezető azt válaszolja: tanácsadást nyújtanak a tanulóknak és a vállalkozóknak, s minden olyan képzőhelyet ellenőriznek, ahol diákok vannak szakmai gyakorlaton.
Gyenes István, a II. Rákóczi Ferenc Szakközép- és Szakiskola igazgatóhelyettese azt állítja: Menydörgős Adrien ügye egyedi, nincs szó sokakat érintő problémáról. S egyúttal fölhívja a figyelmet arra is: a jelenlegi gazdasági helyzetben meg kell becsülni azokat a vállalkozókat, akik a vendéglátóhelyeken tanulókat – azaz nem teljes értékű munkaerőket – foglalkoztatnak.
Egyelőre itt tart az ügy, a többi a munkaügyi bíróságra tartozik.